Értem én, hogy a Marvel Zombies egykor szebb napokat látott koncepciójáról annyi bőrt kell lehúzni, amennyi csak lehetséges – és kis kreativitással szinte a végtelenségig lehetne folytatni a sort, újabb és újabb szereplők meg csoportosulások behozatalával -, de ez a rész egész egyszerűen elhozta számomra azt a sarkalatos pontot, ahol már ténylegesen teljes élvezhetetlenség uralkodik az amúgy ötletes franchise felett.

Az egész történet úgy kezdődik, hogy Howard a Kacsa (igen, jó olvastátok!!) felkeresi Dum Dum Dugan-t, hogy ugyan már legyen a segítségére egy olyan dimenzióban, ahol a nácik nyerték a második világháborút, és most zombivá változva megpróbálják a többi világot is az uralmuk alá hajtani. Dugan először természetesen visszakozik, de aztán Battlestar nevű haverja meggyőzi, és a Duck Dozan csoportosulás maradékával – Red Raven, Blazing Skull, Dynaman, Eternal Brain, Dragoon, Flexo, Breeze Barton, Taxi Taylor stb. – belevágnak egy kicsit sem veszélytelen transz-dimenzionális utazásba, ahol többek között kiderül, hogy a nácik egy titkos asgardi virág segítségével váltak élőhalottakká…

Már eleve egy komolytalan figurával kezdünk (Howard the Duck), meg Dum Dum Dugan karaktere is szerintem eléggé távol van az ismertség bármilyen fokától, és akkor még csak nem is beszéltünk a többi (bőven C meg D kategóriás) szuperhős-bajtársáról, akikkel szinten nem hiszem, hogy találkozott volna már halandó. Aztán ott van az unalmas, középszerű történet, melyben ugyan akad egy-két fordulatos elem vagy éppen rothadó badass karakter – zombi valkűrök,  esetenként zombi kecskék -, de az egész leginkább csak egy ürügy, hogy legyen azért valami kohézió, ami összefogja ezt a sok-sok mindent, ne csak úgy lógjon a levegőben.

Legutoljára hagytam a szerintem legfájóbb pontot, a grafikát. Merthogy, ha nem annyira szórakoztató egy történet, attól még lehet korrekt a megvalósítás, és bőven nyújthat élvezeti értéket. De itt sajnos nem erről van szó.  Az első füzet még csak-csak elmegy szódával, de a többiben a rajzok és főleg a színezés annyira unalmasan szürkére – szinte ásítóan bénára sikerült -, hogy majdnem a felénél abbahagytam az egészet. Egyszerűen nem volt motivációm tovább olvasni. Nem érdekelt, hogy mi történik; egyáltalán nem szórakoztatott már. Tehát ennek fényében (NE) álljatok neki az olvasásnak.

Értékelés: 5/10

eyescream