A horrortörténelem királyai lennének? A legocsmányabb és legfélelmetesebb lények, mert minden porcikájukban az emberségtől való elszakadás zászlós hajói? Ők a zombik, a horrorzsáner kedvelt rémalakjai, akik már évtizedek óta igyekeznek a frászt hozni az igen tisztelt nézőre. Következzen egy kis zombi történelem a horror-filmek.hu szerkesztőjétől, Szeri Csabától.
A zombi mindenütt ott van
Mielőtt bármiféle filmes utalásra vagy megjelenítésre is kitérnénk, érdemes kicsit átnyálazni a történelemkönyveket. A zombi, az élőkre éhező holtak ugyanis távolról sem George A. Romero találmányai, de nem is feltétlen csak Haiti és a vudu az, ameddig vissza kell nyúlnunk az időbe.
Az élőholtak a történelmi feljegyzések szerint ugyanis már a Krisztus előtti időben „megjelentek”. A Gilgames-eposzban ugyanis már említést tesznek arról, hogy a holtak életre kelnek. A Mezopotámiában íródott eposzokban a hősök és az istenek kapják a főszerepet, például az egyik agyagtáblán Istár istennő, aki megfenyegeti Gilgamest. Az istennő azt ígéri az eposzi hősnek, hogy feltámasztja a holtakat, akik aztán ellepnek mindent és elevenen falják fel az élőket. Ez a történet szerint aztán mégsem következik be, de már itt előkerülnek a vánszorgó és emberhúsra éhező szörnyetegek.
Aztán persze ott van Nyugat-Afrika és az ottani Vodun vallás, amelynek hagyományai között az asztrális élmények is szerepelnek. Az ott élők hitvallása szerint ugyanis vannak olyan varázslók, akik képesek az emberi lelket csapdába ejteni. Ezáltal aztán a test egy üres, zombiszerű porhüvellyé válik, ami csak akkor képes meghalni, ha Isten visszaszerzi a lelkét.
Ha pedig már Haiti szóba került, akkor Zora Neale Hurston néprajzkutató feljegyzései is érdekesek. Az országban ugyanis találkozott egy sztorival, ami egy nőről szólt, aki a halálát követően visszatért, kis híján meztelen, szakadt ruházatban. A nő közömbös volt az őt körülvevő világgal, néha harmadik személyben beszélt magáról és mentes volt az érzelmektől. A hölgy egy gyors lefolyású betegségben halt meg, amit az ottaniak a zombivá válás előjelének tartanak. Hurston persze úgy gondolta, hogy nem varázslatról van szó, hanem inkább valami pszichoaktív szer okozhatta Felicia kálváriáját.
Egy kis irodalom
Mary Shelley Frankensteinje nem volt zombi. Persze, ahogy vesszük, hiszen egy hulláról van szó, aki gyilkolt. Egy tudományos kísérlet okán létre jött lény, ami azért bőven összefüggésben van néhány későbbi zombis filmmel. Félresiklott kísérletek, aminek következtében elszabadulnak a holtak. Láttunk már ilyet is.
Na, és H. P. Lovecraft 1922-es írását, Herbert West kalandját is érdemes lehet megemlíteni. Az őrült tudós istent játszik és halott testeket hoz vissza az életbe. A Reanimátor akár ismerős is lehet, hiszen kapott filmes feldolgozást is.
Illetve a teljesség igénye nélkül érdemes megemlítenünk Richard Matheson nevét is. Az 1954-es története, a Legenda vagyok nyilván a vászonról szintén ismerős lehet – ha lehet egy megjegyzésem, bármennyire is szkeptikus vagy a filmmel kapcsolatban, azért olvasd el a könyvet, az sokkal jobban sikerült. Persze a Matheson által vizionált lények nem annyira zombik, de a fertőzés nagyon fontos szerepet játszik a sztoriban.
A kezdetek a vásznon
Klasszikusok, vagy ha úgy tetszik primitív zombik. A történetek, amelyekben jobbára a hagyományos haiti mitológia került elő, a zombikat pedig egy vudu mester, varázsló volt hívatott irányítani.
Victor Halperin rendezése különös kedves lehet a számunkra, hiszen a főszerepben Lugosi Béla játékát élvezhetjük. A történet maga is Haitin játszódik, a fehér zombi pedig egy nő. Madeleine, aki nincs életben, de talán nem is halott, ahogy azt a plakát is hirdette. Ő a fehér zombi. A gonosz vudu mester próbálja meg, így megszerezni a szerencsétlenül járt lányt, a végén azonban nem ő jár szerencsével. Mondhatni Madeleine kigyógyul a „kórságból”.
I Walked with a Zombie (1943)
Marad a vudu és marad a Karib térségbeli helyszín. Jacques Tourneur története is egy ültetvényen játszódik, ahol szintén egy megbabonázott ember, egy alkalmi zombi kapja a főszerepet. Esetünkben azonban a gyógyulás már nem feltétlen opció.
Ed Wood filmjében ismét láthatjuk Lugosi Bélát és nem is maradunk zombik, na meg vámpírok nélkül. Ember embernek farkasa ebben a történetben is. Persze a 9-es terv a világűrből sokak szerint minden idők legrosszabb mozgóképes alkotása. Ennek megcáfolására nem is pazarolnék karaktereket. Maradjunk azonban annyiban, hogy Ed Wood filmje így vagy úgy, de meglehetősen páratlan alkotás.
A Romero-féle zombik
A modern zombi filmek atyja George A. Romero, aki szakított a fentebb ismert sémákkal. A Romero-zombik ugyanis már nem a vudu hatására elvarázsolt kába emberek. Ó, nem! Itt már sokkal többről van szó. Mozgásukban csigatempó jellemzi az élőholtakat, azonban ezúttal már tényleg emberre támadnak és nem félnek harapni. Ezzel pedig a fertőzést is képesek továbbadni, ha pedig valaki elkapta a kórt, akkor nincs visszaút! A zombit így kénytelen vagy elpusztítani, amit úgy tehetsz meg, ha hidegre teszed az agyát. Ez a séma már biztosan bőven ismerős számodra. Nem kérdés, hogy Romero egy olyan ösvényt taposott ki, amelyen még ma is szép számmal akadnak követők, talán még úgyis, hogy a Romero által mellé énekelt, erős társadalomkritika időközben alaposan kikopott.
Az élőhalottak éjszakája (1968)
A film, amivel minden kezdődött. Romero rendezése messze túlmutat a fentebb taglalt alkotásokon. Esetünkben már nyoma sincs a karibi hangulatnak. A történet Pennsylvaniában játszódik, a főhőse pedig a fehér Barbara mellette egy fekete férfi, Ben. Ez utóbbi is hatalmas eltérés, akár a kor filmjeihez képest, nem beszélve a vudu zombis történetekig, amelyekben a fekete bőrű karakterek csak a hangulatfokozás véget lézengtek a háttérben. Romero világában a zombik rendkívül veszélyesek, azonban nem biztos, hogy ők jelentik a legnagyobb gondot a kialakult őrületben.
Egy évtizeddel később folytatódott a Romero-zombik ámokfutása. Szó szerint persze továbbra sem beszélhetünk futásról, a gore azonban hiánytalanul a koncepció részét képezi. Ahogy a kor társadalmára reflektáló kritika is, aminek Romero elképesztő mestere volt. A zombik ugyanis esetünkben egy bevásárlóközpontot céloznak meg. Ábrázolását tekintve talán még brutálisabbá válik a történet, amely a végén sem feltétlen happy enddel engedi el a kezünket.
Ez alkalommal nem telt el 10 év és Romero ’Holtak’ szériája trilógiává bővült. A történet már Floridában játszódik. A társadalomkritika továbbra is erősen érzékelhető, a zombikon már kísérleteket végeznek, hiszen úgy tűnik, hogy a halottak fejleszthetőek és képezni lehet őket. Gondoljunk csak Bobra, a házi zombira.
Érdekesség lehet, hogy Romero első zombis filmjének forgatókönyvében egyszer sem említi és írja le a zombi szót. A lényekre a „ghoul” kifejezéssel hivatkozik.
A nevetés jót tesz!
Nem kizárt, hogy Romero filmjeiben olykor-olykor akad egy kis fanyar humor. Viszont nem az a fajta, amit 1985-ben Az élőhalottak visszatérnek útjára indított. Bár a két történetnek bőven van köze egymáshoz. John A. Russo ugyanis íróként mindkét esetben közreműködött. Sőt, van itt még valami. Nem véletlen az sem, hogy Romero csak az első filmjének címében használta a „Living Dead” azaz élőhalottak kifejezést. A későbbiekben, miután útjaik külön váltak, Russo nem engedélyezte ezt, a jogok nála voltak, amit aztán 1985-ben készségesen fel is használt.
Az élőhalottak visszatérnek széria több folytatást is megélt, viszont ha zombikkal fűszerezett fekete humor a témánk, akkor a ’90-es évekből még a Peter Jackson-féle Braindead is kötelezően megemlítendő klasszikus.
Fuss, zombi, fuss!
Vánszorgó és lassú, de biztosan célba érő húszabálók. Nagyrészt így működtek a zombik egy ideig. A 2000-es évek környékén azonban a rohanó és felgyorsult világ hasonlóan működő zombikat igényelt. A cammogó és húsra éhes lények már nem voltak annyira félelmetesek és menők. Nagyot persze nem kellett csavarni a dolgon, de a tempó a készítők és producerek szerint megérett a turbózásra.
A 2002-ben bemutatott 28 nappal később már lényegesen gyorsabb zombikat vonultatott fel. Illetve érdemes megemlíteni a 2004-es Holtak hajnala újrát is, amely néhány elemében követte Romero elképzeléseit, a zombik azonban átestek a kor kívánalmainak megfelelő gyorsításon. A halottak pedig ekkor már jellemzően egy-egy vírus hatására keltek újra életre.
Mindezzel együtt pedig talán a gore is sokat tolódott el a 2000-es évektől készülő zombis filmek esetében.
Szeret, nem szeret…
Ha valaki rohanni tud, akkor szeretni is képes. Miért is ne, hiszen egykoron ember volt érzésekkel. Ezt a témát is igyekeztek már boncolgatni a filmesek. Az alapötlet talán az Eleven testek ötletgazdájától, Isaac Mariontól ered. Habár tegyük hozzá, hogy vélhetően nagy hatással voltak irományára a hasonlóan romantikus szálakkal bolondított „rémfilmek”.
Sorozatos zombitámadások
Ami működik filmként, annak működnie kell sorozat változatban is. Vagy akár képregényben. Igen, a The Walking Deadre célzok, Robert Kirkman hatalmas sikerére, amely rajzolt/írott és mozgóképes formában is komoly sikerré nőtte ki magát. Az alaprecepten talán nem is változtatott sokat, de mégis elindított valamit. A SyFy például egészen célba talált a humorral ötvözött Z Nationnel, míg a britek talán a Holtak napját továbbgondolva készítették el az In the Flesh-t. A sorból pedig talán a legutóbbi indulókat, az iZombie-t és a Santa Clarita Dietet sem szabad kihagyni, ahol már egyáltalán nem a klasszikus zombikkal találkozhatunk.
A zombifilmek evolúciója persze jó eséllyel még most sem ért véget. Írók és filmesek fantáziájára van bízva, hogy a remake-ek mellett 20 vagy 50 év múlva miként is működnek, vagy próbálják működésre bírni ezeket a filmet. Az biztos, hogy zombik voltak, vannak és lesznek. Ha nagyon nosztalgiáznál, visszanyúlhatsz a ’30-as évek vudu varázslatáig. Ha modernebb, de klasszikus ízekre vágysz, akkor Romero filmjei és a korszak egyéb próbálkozásai lehetnek mérvadóak, de akár a 2000-es években készült zombis filmek is felkelthetik az érdeklődésed.
Szerző: Szeri Csaba (horror-filmek.hu)
Be the first to comment on "A zombi filmek evolúciója"