A gótikus regények a megírásuk időpontjához képest a múltban (vagy egy, a múltat idéző helyen), nyomasztó környezetben játszódnak, ahol az emberi és a természetfeletti terror egyaránt kínozza a karaktereket, a legaljasabb reakciókat előcsalva belőlük. Ezeket a reakciókat ábrázolva pedig filozófiai vagy társadalmi problémák feszegetésére használja az író. Nyilván először mindenkinek az angol gótika ugrik be erről a szellemjárta várkastélyokkal; de a németeknek is megvolt a maguk gótikája, ahogy az orosz romantikus irodalom bizonyos szerzői is hozták ezeket a jegyeket (Dosztojevszkij például). Idővel Amerikába is eljutott ez a művészeti irányzat, ahol is a ködös európai lápokat a párás amerikai mocsarakra, a mágiát voodoo-ra, a várkastélyokat ültetvényesházakra cserélték. Egyre kevesebb hangsúlyt kap a természetfeletti, és egyre többet a társadalomkritika. Olyan prominens alkotók írtak ebben a zsánerben, mint a Brontë-nővérek, Faulkner vagy Poe.

Ha ez az irányzat ennyire felkapott volt (és felkapott a mai napig), akkor adódik a kérdés: hol van a magyar gótika?

A Világok Találkozása (ViTa) konferencián a horrorkerekasztal meghívott előadói megnyugtattak mindenkit: a magyar gótika itt van, csak szépirodalomnak álcázza magát. Példának Móric Zsigmond Árvácska című regényét hozták fel (azon pedig ugye nem lepődünk meg, hogy a zsáner közel száz éves fáziskéséssel gyűrűzött be hozzánk); hiszen hozza a stílus jellegzetességeit: a múltban ragadt tanyán játszódó, nyomasztó történetet; a valós és a természetfeletti terrort (bár ez utóbbi egy szellemnek öltözött részeges karaktert takar, de ne vesszünk el a részletekben); a legmélyebb emberi aljasságot; a morális és társadalomkritikai hangokat.

A magyar zsánerfilmek felfutásával (hozsánna, Filmalap) csak idő kérdése volt, mikor próbálnak meg egy olyan filmet készíteni, ami ezt az “agrárgótikus” hangulatot hozza, hiszen elmaradott falvakban busongásban és aljaskodásban világszinten is verhetetlenek vagyunk. (Az “agrárgótikust” a konferencián eredetileg ironikus jelzőként használták, pedig szerintem találó.) Nem is kellett sokat várnunk, hiszen idén január 25-én mutatták be a Hentes, a kurva és a félszemű című alkotást, ami tökéletesen illik az eddig vázolt hangulatba. (Nem ez az első magyar thriller egyébként; a Cinegore Magyar Héten számtalan olyan alkotást mutattunk be, ami hasonló eszköztárral operál, itt lehet közülük szemezgetni)

A Hentes, a kurva és a félszemű a Tanácsköztársaság utáni időkben játszódik, és a magyar kriminológia történetének egyik legérdekesebb esetét veszi alapul: a Kodelka-gyilkosságot. A budapesti ex-katona Léderer Gusztáv és Schwarz Mária 1925-ben, miután nagy mennyiségű pénzt csaltak ki Kodelka Ferenc hentestől, megölték, feldarabolták, majd bőröndökben a Dunába akarták dobni a darabjait. A filmben változtattak egy kicsit az eredeti eseményeken: a helyszín Budapest helyett egy belterjes kis falu, az antihőseink nem évtizedes házasok, hanem a film elején ismerik meg egymást. De a történet magja megmarad: a két főszereplő eleve nem túl fényes helyzetből egyre mélyebbre keveredik a kapzsiság útján, míg végül eljutnak ahhoz a tetthez, ami emberi ésszel felfoghatatlan, és amire nincs mentség: a gyilkosságig.

Ez nagyon szépen hangzik, de agyonvágja az egészet, ha ismered az eredeti történelmi eseményeket: Léderer Gusztáv ugyanis az egyik legprominensebb magyar sorozatgyilkos (9 bizonyított áldozattal). Így a film közben nem az jár a fejedben, hogy hogyan süllyedhet idáig egy tisztességes katonatiszt — hanem hogy miért nem hajlandó a film megmutatni a többi nyolc gyilkosságot? A valóságban ugyanis Léderer éveken át szedte áldozatait, akiknek a holttestét dróttal kötözte össze, majd a Tiszába dobta. Később több embert felakasztott vagy puszta kézzel fojtott meg; továbbá részt vett foglyok kínzásában. Mivel befolyásos alakja volt az addigra a politikai jobbszélre tolódott Nemzeti Hadseregnek, ezekért a gyilkosságokért nem kellett felelnie, hiszen elég volt annyival magyarázni a tetteit, hogy áldozatai kommunistagyanús elemek voltak. Tevékenysége azonban annyira nyílt titok volt, hogy katonatársai tréfásan “Főúsztatónak” nevezték őt a Tiszában úszó összedrótozott hullák után.

Leszerelése után Budapestre költözött feleségével, ahol Csepelen teljesített szolgálatot, és továbbra sem volt egy életbiztosítás a közelében lenni: 1921-ben egy Boros István nevű férfi tűnt el, aki addig Schwarz Máriának udvarolt. A szintén jómódú gyárvezető holttestét a Dunából húzták ki; a vizsgálat során a gyilkos leveleket küldött a nyomozóknak (*mindhunter link* ismerjük ezt a fajta viselkedést); de az ügy nem jutott vádemelésig. Nem tisztázott, hogy tényleg nem jöttek rá a nyomozók, hogy Léderer a legkézenfekvőbb tettes, vagy pontosan tudták, csak a Csendőrségben betöltött pozíciója okán inkább eltussolták a dolgot. A magyar rendőrséget ismerve mindkét verzió tökéletesen elképzelhető.

Hasonló sorsra juthatott egy idős, bécsi férfi is, akit nem sikerült azonosítani, de a megjelenése alapján szintén jómódú lehetett. Neki még a holttestét sem sikerült fellelni, csak a véres sétapálcáját. Továbbá tanúk szerint Schwarz Mária az összeköltözésük előtt életet adott egy gyermeknek, aki szintén nyom nélkül tűnt el, amikor Léderer Gusztáv felbukkant.

Mindezekből a filmben csak annyit látunk, hogy a felettese komoran néz Lédererre, és elmondja, hogy ma már nem olyan menő dolog embereket öldösni, legyen szíves leszerelni, majd Léderer leutazik frissen szerzett asszonyával vidékre, ahol éldegél, mintha mi sem történt volna… Tehát itt egy történet a legtermékenyebb magyar sorozatgyilkosról, ami egyszerre lehetne társadalomkritika, nyomozós thriller, és hentelős horror (mint amilyen a Martfűi rém), de nem, az alkotók inkább kukázzák az egész sztorit, és csak az utolsó gyilkosságra, Kodelka Ferencre koncentrálnak.

De arra is szarul. Senkiről nem tudjuk, hogy mi motiválja, legfeljebb Kudelkáról (a filmben valamiért u-val ejtik) sejtjük, hogy ő dugni akar, de nagyjából ennyi. Miért megy Mária Lédererrel, miért segít neki a “bosszújában”? (Ugyanis a gyilkosság bosszúként van tálalva, de fogalmunk sincs, miért cserébe.) Honnan ered az az emlegetett adósság, amivel állítólag Kudelka tartozik Léderernek? A filmben négyszer-ötször lejátsszák az “add vissza a pénzem — nem adom” beszélgetést, ugyan azokkal a szavakkal, de az egész konfliktus hátteréről az égvilágon semmit nem sikerül megtudnunk. Léderer egy szobor, néha morog, a végén pedig (egyébként igen esztétikusan) feldarabolja a hentest, de ezen kívül alig csinál valamit, mimikája is alig van! Ha ott is van a háttérben az a kegyetlen sorozatgyilkos, akit az előbb felvázoltam, semmi nem jön át belőle.

Viszont ha a dialógusoktól és a sótlan történettől eltekintünk, egészen szerethető filmet kapunk. (És eltekinthetünk, mert elég keveset beszélnek a filmben; lehet, hogy valaki valahol észbe kapott, hogy nem működnek a párbeszédek, és inkább kivágták a nagy részét? Van remény?) A fekete-fehér színvilág szerintem remek választás, a ködös táj abszolút gótikus regénybe illő, az esztétikus pusztulás szemet gyönyörködtető. Jópár jelenet Kudelka hentesüzemében játszódik, ahol az állatok megölése és feldarabolása borzongató feszültséget kelt, mert tudod, hogy hamarosan az egyik karakterrel is ez fog történni. A csak alkalmakkor felcsendülő, régiesített hegedűszó, bizonyos jelenetekben a falusiak éneklése tökéletes atmoszférát hoz. A maszkmesterek is kitettek magukért, mert Nagy Zsolt (Léderer) arcára olyan hihető és kellően gusztustalan háborús heget sikerült varázsolniuk, hogy többen is felhördültek a moziteremben, amikor megjelent a vásznon. Gryllus Dorka és Hegedűs D. Géza Mária és Kudelka szerepében tökéletes, még a csapnivaló szövegírói munkát is sikerült kompenzálniuk a játékukkal. Nagy Zsoltnak azonban nem sikerül elkapnia Léderer karakterét — vagy dehogyisnem, pontosan elkapja azt az ürességet, amit írtak neki. De az idén érkező Drakulics elvtársban majd megnézzük, mihez kezd egy jobban megírt karakterrel. (Ja, igen, aki lemaradt: a Filmalap éppen egy Kádár-korban játszódó vámpírfilmen dolgozik. Tűkön ülve várjuk.)

Összességében ha nem sül ki az agyad a bugyuta párbeszédektől,és nem ismered annyira az alapanyagot, hogy fájjon a kihagyott ziccer, ez egy egészen élvezhető hangulatfestő korrajz, hátborzongató snittekkel, esztétikus belezéssel.

 

Értékelés: 7/10

Annie