A home invasion alműfaja nem könnyű terep, hiszen a főhősnek zárt helyen és kiszolgáltatott körülmények között muszáj felvennie a harcot a behatolókkal szemben. Ráadásul önmagában a túlélés ténye nem elegendő a sikerhez, hiszen élet-halál harca közben kellő izgalmat és feszültséget kell szolgáltatnia a nézők számára. Mivel jellemzően váratlan támadásokról beszélünk, a főhős eleve lépéshátrányban van. Csak akkor úszhatja meg élve a dolgot, ha meg van a magához való esze és roppant jó a helyzetfelismerő képessége.

Természetesen születtek remek darabok a szubzsáner égisze alatt, a témában hatalmas kedvencem a francia extrém egyik ékköve, A betolakodó (Inside, 2007). Alexandre Bustillo és Julien Maury alkotása a home invasion mozik mindegyik alkotóelemét kitűnően használja, a várandós anyuka és a rejtélyes nő ollóhegyre menő, durva és naturális küzdelme feledhetetlen látnivaló. Sarah-hoz hasonlóan az Intruders főszereplője sincs irigylésre méltó szituációban. Anna (Beth Riesgraf) otthon ápolja súlyosan beteg bátyját, helyzetét pedig tovább nehezíti, hogy agorafóbiában szenved. Tíz éve nem tudta elhagyni a házat, így az ételfutáron kívül nem sok mindenkivel beszélget.

Már a film elején érezzük, hogy valami nem stimmel a testvérek kapcsolatával, az is rögtön egyértelmű, hogy az édesapa egy évtizeddel ezelőtti halálának kulcsfontosságú szerepe van. A kétes eredetű pénzeszsák felbukkanása tragikus végkimenetelű események sorát indítja el, de nem pont úgy, ahogy azt az átlagnéző várná. Anna betegsége annyira komoly, hogy még bátyja temetésére sem tud elmenni, így pont otthon tartózkodik, amikor a betörők megérkeznek. Természetesen ők üres házra számítottak, de hamar feltalálják magukat és mindent megtesznek a pénz megszerzése érdekében.

Az Intruders története azonban furcsa fordulatot vesz, egyre nehezebb megállapítani, hogy ki a macska és ki az egér ebben a küzdelemben. A felütés egy klisés alkotás érkeztét vetíti előre, de végül kellemes meglepetés érheti a kitartó nézőt. A mostanában újra nagyobb népszerűségre szert tevő inverz horrorfilmek egyik legismertebbje a Fede Alvarez rendezte Vaksötét (Don’t Breathe, 2016), de a legszuperebb ilyen jellegű darab a You’re Next (2011). Közös ismérvük ezeknek a történeteknek, hogy az áldozatnak szánt szereplő végül könyörtelen halálosztóvá lép elő, amivel alaposan kifordítja a sablonosnak induló filmet.

Az Intruders esetében is ez történik, mire leperegnek az utolsó képkockák, eszünkbe se jut Anna-t sajnálni. A film nem nő fel korábban említett társai mellé, de összességében kellemes kikapcsolódást nyújt. A történet szépen bontakozik ki, a színészi játék is hozza a kötelezőt, egy bizonyos pontig igazán élvezetes az alkotás. Nálam a végső csavar nem ült annyira, a költségvetés árnyékából pedig nem nagyon tudtak kilépni az alkotók, de egyszeri megtekintésre mindenképpen érdemes.

10/7

afiaf