Az egyik legtermékenyebb sorozatgyilkos, Andrei Chikatilo életéről és munkásságáról készült egy másik film is, amelyet még emészthetőnek találtam. Ez azonban kicsit más megközelítésből mutatja be a Rosztovi Mészáros tetteit. A Citizen X elsősorban arra koncentrált, hogy hogyan próbálták elkapni, illetve milyen okai lehettek a cselekedetének. Az Evilenko viszont a gonoszságára igyekszik rámutatni, valamint a kezdeteknél ragadja meg a „karaktert”.

Andrej Romanovic Evilenko (Malcolm McDowell – Mechanikus Narancs, Halloween, Caligula) egy szigorú tanár Kijevben. 1984-ben járunk és a férfi a szovjet propagandát hirdeti, hiszen a kommunista párt tagja. Megpróbálja okítani a csemetéket és rávezetni őket arra, hogy mindenki egyenlő, így a magánvagyonnak nincs értelme. Nem nézi jól szemmel, ha valaki megpróbál kilógni a sorból, pláne azt, ha az egyik kislány a bugyiját mutogatja az iskolában. De a büntetés, amit a számára tartogat nem egészen olyan, amit bármilyen iskola vagy éppen szülő megértene. Evilenko ugyanis pedofil, és mikor lebukik, eltanácsolják a tanítástól. Természetesen a párt egyik kiváló katonáját nem egyszerű eltüntetni, így megússza azzal, hogy magának kell felmondania, de ez azért nem csak a karrierjét töri ketté.

Otthon még meg tudja etetni a feleségével, hogy valami egészen más oka van annak, hogy többé nem megy az iskola felé, de kénytelen új munka után nézni, és persze bosszúvágya is erősödik az idő előrehaladtával. Mivel nincs mit csinálnia, és perverz vágyait ki szeretné élni, így utazgatni kezd nappal, és idegen lányokat, valamint fiúkat kezd el leszólítgatni. Viszonylag könnyű megtalálnia velük a közös hangot, hiszen a pedagógiához ért, így egyszerűen elcsábítja őket, megnyeri a bizalmukat és olyan helyre vezetheti a gyermekeket, ahol aztán azt tesz velük, amit csak akar.

Egy nap felkeresi őt Tabakov tábornok (Fabrizio Sergenti Castellani), és állást ajánl neki Moszkva nevében. Amolyan besúgó-nyomozó lehetőség, amire amúgy is elég régóta álmodozott, ráadásul kitűnő álcául szolgálhat új hobbija számára. Mivel elsőre sem kapták el, és a második esetet is megúszta, így felbátorodik, amely eredményeképpen elég hamar emelkedni kezd a body count. Természetesen a jelenség a rendőrséget sem hagyja hidegen, a parancsnokok felkeresi Vadim Timurouvic Lesiev-et (Csókás Márton – Aeon Flux, A Gyűrűk Ura), hogy vezesse ő a vadászatot a kannibál hírében járó férfi ellen. Mivel neki is kislánya van, így könnyedén ráveszik, hogy csatlakozzon a kegyetlen gyilkos után indított hajtóvadászathoz. Azt azonban csak sejti, hogy miféle szörnyűségekkel fog majd találkozni, amikor nekikezd a nyomozásnak.

Az Evilenko-ben elvész a drámai jelleg, és inkább a krimi, illetve a thriller kerül előtérbe. Ezért a brutális gyilkos üldözését, prédaválasztását és kivitelezését, valamint kivégzési módszereit is részletesen láthatjuk. David Grieco rendező viszont elsősorban – ahogy a címválasztásból is nyilvánvaló – sajnos elsősorban Chikatilo gonoszságára koncentrál, így csak azt emeli ki, mennyire kegyetlen ember volt. Bár nagyon sokáig háttérbe szorul a lényeg, miszerint egy pszichésen beteg illetőről van szó, de szerencsére a hatás kedvéért később előkerül ez is, így a főszereplő zseniális alakítása felett sem siklott el a figyelmünk. A probléma inkább ott van, hogy a felvezetés jóval gyengébb, így a film kisebbik része értékelhető, élvezhető csupán. Ha kivennénk ezeket a teljesen felesleges jeleneteket, és inkább a lényegre szorítkoznánk, jobban kidomborodna a beteg elme megfejtésére való törekvés is, a pszichoanalízis konkrétumai sokkal erősebbek a Citizen X-ben, illetve a Child 44-ban is, pedig ez nem Malcolm McDowell-en múlott, hanem a forgatókönyv minőségén.

A rendező saját írása ugyanis elég gyengén sikerült ahhoz képest, hogy mit lehetett volna kihozni ebből a filmből. Ezért sajnos összességében egy felejthető alkotásról beszélünk, a fenti kitételekkel kiegészítve.

Értékelés: 5,5/10

Smaragd Sárkány