Mai szemmel talán furcsának tűnhet az az elképzelés, hogy a béke, a szeretet, és a hitelre vett plazmatévék ünnepén valaki horrorral foglalkozzon (bár talán a CineGore olvasóinak éppen nem tűnik elképzelhetetlennek), valaha a karácsonyi hagyományok közé tartozott a rémtörténetek mesélése  is.

Ha kicsit jobban belegondolunk, nem olyan hihetetlen a dolog, hiszen az ünnep alapja a téli napforduló, azaz az a dátum, amikor a legrövidebb a nappal, és a leghosszabb, legsötétebb az éjszaka.A világvallások ilyenkor (valamilyen formában mindenképpen) a fény születését, azaz a nappalok hosszabodását ünneplik, de a karácsony előestéje, 24-e meglehetősen kényelmetlen lehet mindazok számára, akik félnek a sötétben.

Maga az évszak hordozza magában a hátborzongató hangulatot; Shakespeare már az 1600-as években leírta, hogy “télre inkább bús rege való”. Ennek nem csak a sötétség és a hideg az oka, hanem az az egyszerű, de szomorú tény is, hogy az antibiotikumok kora előtt a legyengült, beteg emberek jól tudták, hogy nem érik meg a tavaszt.

A viktoriánus korban teljesen természetes volt, hogy a család karácsony előestéjén összegyűlt a tűz körül, és olyan történeteket meséltek egymásnak, mint a “hosszú körmű, bosszúszomjas szellemfiú”, Gryla (https://en.wikipedia.org/wiki/Gr%C3%BDla), az őrült nő, aki megeszi a rossz gyerekeket, vagy az elmúlt két évszázad legtöbbször elmesélt szellemtörténete: a Karácsonyi ének.

Nem tévedés, Dickens ezerszer feldolgozott regénye a gonosz kapitalista gyárosról, akit meglátogat a múlt, jelen és jövő karácsonyainak szelleme, bizony egy vérbeli viktoriánus rémmese. Mint minden korabeli horrorban (ekkor még gótikus románc néven futott), itt is megtalálható a faék egyszerűségű tanulság, az expliciten ábrázolt túlvilági lények, és a főszereplő inkább lelki, mint testi szenvedése. Sajnos ez a megközelítés sok adaptációban elveszik, de ha holnap visszalátogattok a CineGore-ra, akkor mutatunk nektek egy igazi horrorverziót.

A karácsonyi rémtörténetek hagyománya néhány évtizedre háttérbe szorult (jellemzően azokra az évtizedekre, amikor a valóság volt annyira horrorisztikus, hogy ne legyen szükség ilyen mesékre), majd 1970 környékén újult erővel tért vissza a BBC-n. 1971-től egy nagyobb megszakítással egészen 2013-ig a brit csatorna minden éven legyártotta a tradicionális A Ghost Story for Christmas  című műsort, ami M. R. James művein alapszik, és olyan nagy nevek is vállaltak rendezést, mint Mark Gattis (BBC Sherlock).

Itt, Magyarországon sajnos a kereskedelmi tévék nem leheltek új életet ebbe a hagyományba, de mi itt a CineGore-nál mindent megteszünk, hogy minél több horror kerüljön a képernyőtökre karácsonykor, vagy az év bármely napján.

 

Kellemes ünnepeket!

Annie