Még amikor a magyar dévédépiac fénykorát élte, és a horror- és egyéb rétegfilmeket is kiadták kicsiny hazánkban, akkor ismerkedtem meg a most bemutatásra kerülő alkotással. Aki kedveli a slasher típusú műveket, az bizonyára most nagyon fog örülni, mert a Navigátor Film-nek hála mind a három rész elérhetővé vált anno, így itt a lehetőség, hogy meséljek nektek az A Halál Angyaláról, avagy a Sleepaway Camp-ről.

Klasszikus nyári tábori életbe nyerhetünk betekintést a baljós muzsikának köszönhetően, és máris eszünkbe ötlik a Péntek 13 sorozata. Van egy sejtésünk, hogy mire számítsunk majd a cselekményt illetően, de szerencsére nem egy átlagos klisével állunk szemben. Önfeledt vízisíéles, egy bámészkodó család, és a sürgő-forgó ifjúság nem nagy meglepetés, a kezdő képsorok helyére teszik az önfeledt hangulatot. Ám elég egy óvatlan pillanat és kész a szörnyű baleset, mely tönkreteszi az egész eseményt.

Évekkel később, Angela (Felissa Rose – Dahmer vs Gacy, Silent Night, Zombie Night, Return to Sleepaway Camp), és unokatestvére, Richard (Jonathan Tiersten – Return to Sleepaway Camp) arra készülnek, hogy a nyár erejéig békén hagyják az anyjukat, és nyugodt körülmények között, békés hetet tölthessenek el a tóparton. A táborba több iskolabuszon érkeznek a diákok, kicsik és nagyok, a felügyelők pedig szeretettel várják az otthonról kipaterolt csemetéket. A felhozatal igencsak vegyes képet mutat, így a személyzet között is akad, aki friss pipihúst lát a fiatal lányokban, és a diákok egynémelye is csöpögő nyállal figyeli a másik nemet. Végülis erről is szól az ilyesfajta kikapcsolódás, nem csak az önfeledt játékokról, a feladatokról és a szociális tevékenységekről, barátságok születéséről. Az Arawak Tábor szeparált barakkjaiban akadnak olyanok, akik könnyedén beilleszkednek a többiek közé, de bizony nem ritka, hogy introvertáltak is elegyednek a társaságba. Ricky inkább a csajozással töltené idejét, míg Angela meghúzza magát és nem igazán kommunikál senkivel sem. Szerencséjére unokabátyja igyekszik őt megvédeni a többiek támadásától.

Az idilli hangulatba némi törést csempészhetne, hogy a főszakáccsal egy csúnya baleset történik, de úgy döntenek, ezt nem mondják el a gyermeknek. A játékok folytatódnak, az ugratások megkezdődnek, zajlik az élet a srácok és a lányok között, még némi romantikával is találkozhatunk, ha nem figyelünk oda. Szegény kislányra mindenki pikkel, így nem lesz könnyű dolga, ráadásul előbújnak rejtekükből a gyengébbeket terrorizáló, piszkáló keménylegények is, és előfordul, hogy emberükre is találnak. Mert nem mindenki adja be a derekát és akad, aki nem hátrál meg, de a fiatalok már csak ilyenek, nem ér bennünket meglepetés, annak ellenére, hogy van, aki még hisz a gyermeki ártatlanságban.

Éjjelente persze kilopakodnak, meztelenül úszkálnak, vagy csak csónakáznak egyet a sötétben, ami egyrészt jó móka, másrészt ijesztgethetik egymást, és a jótékony lepel bizony némi huncutkodásra is lehetőséget nyújthat. Láttunk már elég horrorfilmet ahhoz, hogy sejthessük, egy idő után a magányosan kószálókra lecsap egy szörnyű baleset. De aki nem tud úszni, az ne menjen esti fürdőzésre, és ugye ezek azért nem ritka esetek, nem kell rajtuk kiakadni. Egyszerűbb, ha eltusolják az ügyeket, a pánikkeltés nem tesz jót a táborlakóknak sem, de a szervezők pénztárcája is bánná. A felelősségvállalás sosem volt az erősségünk, nem most fogják elkezdeni, hogy bírságokat fizessenek. Szerencséjükre a boncolás időbe telik, addig meg véget ér az időszak, utólag meg csak nem tudódik ki a szerencsétlen baleset pontos oka.

Bárki bármit is mond, a fiatalok gonoszak egymással, ami részben tompa őszinteség, részben pedig azért piszkálják egymást, mert így szokás, és még nem képesek felmérni tetteik és szavaik súlyát. Így, amikor akad egy könnyű préda, egy gyengének tűnő egyén, akkor kipécézik maguknak, mert az erősebbel úgysem érdemes ujjat húzni. Különösen kegyetlen lehet ez, ha az áldozat lány, és a többi nőnemű egyén szorongatja meg őt valamilyen módón. Emellett persze a klasszikus erotika-romantika mindig is vonzotta a sorozatgyilkosokat, de az egymás terrorizálása is bűnnek számít, amit egy önkéntes bosszúálló szívesen megtorolna. Ezért a titokzatos elkövető a tábor bármely lakója lehet, de tekintettel a prológus eseményeire, sejtjük, hogy a balesetnek köze lehet a jelenhez is. A szereplők közül mindenki gyanús, még a magasabb korosztály is, hiszen rokonok is léteznek a világon.

Az Sleepaway Camp klasszikus giallo-elemekkel is operál, hiszen a gyilkosnak csupán a kezeit látjuk, így sem a neme, sem a pontos kora nem sejthető. A slashereket ismerők viszont emiatt kimondottan élvezhetik a képsorokat, hiszen a támadások könnyedén és az elkövető szemszögéből is kivitelezhetőek, ábrázolhatóak. Ráadásul ez egy igencsak különleges darab, mert a megfejtés nem átlagos, sőt akkoriban úgy mondták, hogy a legmeghökkentőbb, így csak ajánlani tudom a műfaj szerelmeseinek. Emellett igazi érdekességként, amit kiemelnék, hogy az egyik szerepben nem más játszik, mint James Earl Jones édesapja, Robert Earl Jones, így ne lepődjetek meg, ha ismerős hangot hallotok.

Robert Hiltzik (Return to Sleepaway Camp) rendezése azonnal klasszikussá nőtte ki magát a kreatív befejezésének hála. Minden idők egyik legdurvább csattanójának tartották, így azóta is érdemes megtekinteni, bár a folytatásai inkább csak jó szórakozást nyújtanak a műfaj szerelmeseinek, mintsem élvezeti értékük lenne.

 

Értékelés: 8/10

Smaragd Sárkány