Nyolc-kilenc évvel ezelőtti sztárokkal, egy felesleges cameoval és botrányosan sematikus rendezéssel tért vissza a szuicid hajlamú orvostanhallgatók története. Igazából nem folytatás, nem is remake, csak egy felesleges bőrnyúzás. Ja, és még a Jó nap ez a halálra! – szöveget is sikerült egy arcpirító jelenetben meggyalázni. Én kérek elnézést mindenkitől.

Jó tíz évvel ezelőtt még jó indulatúan álltam az átlagos képességű horrorokhoz mondván, ha csak egy új rajongót hoz megérte elkészülnie. De ennek ezennel vége. Nem fogok egy olyan film mellé odaállni, ami nem csak az alaphoz, de a nézőhöz is hűtlen. A veterán moziba járó nagy valószínűséggel már a bemutatónál elengedte a Tetovált lány rendezőjének új filmjét, de mit tegyen az, akit meggyőzött a szinkópára vágott trailer? Szégyelli magát a készítők helyett is. Hatásvadász sablon dallamok, amik nem képesek a felületes dialógusokat elnyomni.

Öt rezidens megakarja tudni, mi történik a halál után, ezért kórházi körülmények között megölik, majd egy-két perc után újraélesztik egymást. Jó dolog a tudás, de veszélyes is, a túlvilágról a lelkiismeretes halált is magukkal hozzák. Igazából egy plusz pontot adok, mert a karakterek drámája tétlen és vétlen, nem direkt elkövetett, és mégis magukkal hordozzák. Az eszükkel tudják, nem minden az ő hibájukon múlott, de a lelkiismeret furdalja őket halálukig.  Viszont a jóindulatom el is veszett, mert az egyetlen a modern kornak köszönhető igazán tragikus karakteri sorsot Kiersey Clemons annulálja.

 

 

 

Kiefer Sutherland kámbekkeli magát, és annyira helyénvaló a karaktere!! Lófaszt. Semmi értelme nincs, a történetben nincs helye, a színésznek nincs releváns jelentősége, csak egy célt szolgál: az első részt ismerő nézőt is hozzuk be a moziba.

Lesz, akinek tetszik, mert bár a buli jelenetek kínosan erőltetettek, az ütemre nem lehet panasz. Modern kori kaland, még ha felesleges is.

Értékelés: 4/10

Miskei