Steve Niles író (többek között: 30 Days of Night, 30 Days of Night: Dark Days) és Nat Jones rajzoló párosának képregényében az emberiség kapzsisága miatti kirobbant háborúk következményeként kialakult nukleáris armageddon utáni világba kalauzol el minket, ahol a gyéren világító, kvázi tönkrement hold alatt előbukkannak az éjszaka teremtményei. Egy borús és komor hangulatú, ám ugyanakkor iszonyatosan gótikus kép világú négyfüzetes comic az American Gothic Press-től!  

Ahogy már a bevezetőben is írtam, a Föld határait feszegető kapzsi emberi vágyak a Holdat sem kímélték, és miután megszállták, hamarosan háború robbant ki közöttük, aminek következtében az égitestet is súlyos károk érték. Olyannyira súlyosak, hogy fénye teljesen megfakult, ezért aztán az éjjeli teremtmények is előjöhettek.

Ugrunk az időben, amikor is a vámpírok átvették az uralmat az emberiség rothadó romjai felett és egész kis civilizációt hoztak létre, amiben az említett homo sapiens faj megmaradt egyedei csupán az élelemforrás szerepét jelentették – és persze a gyárakban való non-stop szolgamunkát. Hősnőnknek sikerült megszöknie a vámpírok városából, majd menekülés közben találkozik a vérfarkasok klánjával, akik szintén ugyanúgy rühellik a vérszívókat, viszont egy össznépi támadáshoz még mindig nincsenek elegen. Ezért hát közös erővel a maga kis birodalmában bújkáló, élőhalottak sorozatgyártásával foglalatoskodó Frankenstein doktorhoz fordulnak, aki bár először ódzkodik az ötlettől, egyik jobban sikerült egyede unszolására mégis rendelkezésre bocsájtja zombi-hadseregét. Vegyes összetételű (ember, vérfarkas, élőholt) lázadóink így végül – egymással megbékélve – megindulnak lezúzni a vámpírokat, de az utolsó pillanatokban még a legendának hitt halemberek is előkerülnek…

Nat Jones (illusztrátor és színező egy személyben) által életre hívott képi világ egyszerűen zseniális; komornak ható, festményszerű színezéssel, és roppant kifejező, árnyalt rajzaival első blikkre is megtestesíti ezt a poszt-apokaliptikus világvégi hangulatot, gótikus stílusú szörnyeivel pedig csak még hatásosabban próbálja hangsúlyozni a tényt, miszerint az embernek itt már tényleg nincs semmiféle keresnivalója. Ez már a nagybetűs mosztrék helye és ideje, azok pedig könyörtelenek!

Tehát a vizualitás terén hibátlanul teljesít. Steve Niles alapkoncepciója szerintem baromi klassz, azért a lineáris történetvezetést helyenként lehetett volna kissé komplexebbé varázsolni – bár nem mintha ez hatalmas gondokat jelentene. Ha egyetlen kisebb hibáját kéne kiemelnem, akkor talán ez utóbb említett dolog lenne az, amúgy pedig zseniális, de tényleg! Szóval mielőbb elolvasni kedves gótikus-horror rajongók!

Értékelés: 9/10

eyescream