Az amatőr és olcsó – de legalább brutálisan erőszakos és extrán véres – megoldásairól híres Olaf Ittenbach eme klasszikusnak számító, alacsony költségvetésű gore-horrorjában a forgatókönyv szerint egy semmirekellő, ráadásul éppen behernyózott srác mesél el kishúgának elalvás előtt két iszonyatosan felkavaró történetet, és ezek elevenednek meg szemünk láttára.

Az első sztoriban egy intézetből szökött elmebeteg valamilyen furfangos módon randira hívja a főszereplő csajt, aki persze mit sem sejtve elmegy. Miután azonban a rádióból megtudja, hogy keresnek egy pszichopatát – akire pont ráillik a személyleírás, illetve a lopott autó rendszáma is stimmel -, gyorsan megszökik. Szerencsétlenségére azonban a pénztárcája a kocsiban marad, így az elmebeteg elmegy a lakására – közben persze legyilkol mindenkit -, majd közli a csajjal, hogy szerelmes belé, és minden vágya, hogy elvegye feleségül. Persze nem lesz az övé, mert egy arra járó zsernyák még időben lelövi.

Második történetben egy pap hol nőkkel erőszakoskodik, majd lelövi őket, hol pedig egy gonoszabb erőnek áldozza fel őket, hogy aztán megigya a vérüket egy szentségtelen rituálé közepette. Aztán egy álmot lát, és bűneit megbánva öngyilkos lesz. Ráadásul az általa istápolt szerencsétlennek kalapáccsal verik szét a fejét. De aztán zombiként visszatér, és gyilkosának megmutatja a poklot – legalábbis én így értelmeztem.

Olaf Ittenbach filmje már első blikkre sem valami bizalomgerjesztő. Teljesen hiteltelen forgatókönyv, összecsapott jelenetekkel és logikátlan vágásokkal, miközben nem éppen játékra termett szereplőink próbálnak meg nyújtani valami minimális teljesítményt. De legalább ebbe az ízig-vérig amatőr produkcióba beletuszkolnak egy csomó olcsó és iszonyatosan erőszakos, bár azért bőven gagyi és hatásvadász vérengzést, hogy maradjon valami élményünk a megnézést követően.

Hogy miről beszélek? Van itt minden, kérem szépen: ujjak valamint kéz levágása, lefejezés, torokmetszés, hullaégetés, fej szétrobbantása egyetlen golyóval, szemgolyó nyelőcsőbe juttatása, de a végén indul be csak igazán a gore-parádé: fogak fúró általi roncsolása, szem dugóhúzóval való kivétele, valamint a látószerv szögekkel történő kipreparálása, hasfelnyitás, bélkitépés és a különféle szervek felzabálása, végül a test lábnál való kettétépése stb. Láthatjuk tehát, hogy a gore-faktor működik, még ha elég kezdetlegesen is. Ha tehát ilyesféle old-skool gore-filmekben leled örömed, akkor nyugodtan belekezdhetsz!

Értékelés: 4/10

eyescream