Az emberek évezredek óta kíváncsiak, ez hajtja őket előre a fejlődés útján, s mint ilyenek kísérleteznek mindennel, sosem tudhatják, hogy mi sül ki belőle. Persze nem minden experimentnek van értelme, de a puding próbája az evés. Nálunk a sztereotípia a patkányokra, egerekre szokta ezt a kifejezést használni – kísérleti egér –, de az angolszász irodalom tengerimalacosként reflektál rá. Így gondoltuk, előszedjük nektek a legizgalmasabb, gore témájú tengerimalacos filmeket. Ez egyébként a Guinea Pig című franchise, amely japán horrorokat foglal magába, és igencsak beteg.

Guinea Pig 1. – Devil’s Experiment

Már a bevezető is figyelmeztet bennünket, hogy a Guinea Pig egy experimentális mozgókép, így nem úgy kell rá néznünk, mint egy véresen komoly alkotásra, inkább a művészi szabadság kiélése a cél, illetve a kísérletezés, hogy hogyan reagál majd rá a közönség, valamint az alkotók, a szereplők is, miként a Dogville-nél.

Hit – Ütés, a felvezető képsor után a főszereplőnk, a fogságba ejtett nőnk egy halom pofont kap, monoton lassúsággal az elrablóitól. Ha a feliratoknak hinni lehet, az ötvenedik ütés után már vizes kézzel folytatja a három férfi a verést. Ahogy fáradni kezdenek, rátérnek az eszközük alkalmazására is. De nem áll meg itt a kreativitásuk, jönnek a rúgások, de előkerülnek príma játékszerek is, mint a fogó (és a sajtreszelő – jah, az nem itt). Az egész tortúra látszólag inkább szórakozásnak tűnik, mintsem, hogy értelmet találjunk benne, mégis magukkal ragadnak bennünket a képsorok, és döbbenten szemléljük, várjuk, mit hoz majd a jövő, bár előre sejtjük a csúfos véget.

A válogatott kínzások szépen felvonultatják előttünk, hogy mennyire nem kötelező, hogy egyáltalán nyomot hagyjanak az ilyen módszerek, Egy idő után már a fogva tartókon is látszik, hogy kimondottan frusztráló, amit csinálnak, semmi örömüket nem lelik benne, csak a feszültséget vezetik le, és a lelki, mentális agónia veszi át a testi fájdalom helyét. Persze nyilván ez nem azt jelenti, hogy csoportos szabadfoglalkozáson érdemes ezeket kipróbálni, inkább arra hívja fel a figyelmünket, hogy bizonyos tettek, amiben nem látjuk, hogy igenis bántóak, erőszakosak lehetnek, sokszor jóval erősebb hatást érhetnek el, mint a fizikai kínzás. Ha a Kínzások és kivégzések című rovatunkat nyomon követitek, megértitek, miről is beszélek.

A terrorizálás folytatódik, néha furán nevetségesnek tűnő, azonban többnyire fájdalmas módszerekkel, és a fő kérdés inkább az lesz, hogy a néző meddig bírja, illetve mikor szeretne golyót repíteni a férfiak, és mikor a szerencsétlen nő fejébe.

Értékelés: 4/10

 

Guinea Pig 2. – Flowers of Flesh and Blood

A második részben egy perverz sorozatgyilkossal ismerkedhetünk meg, aki sajnálatos módon elvesztette ismeretterjesztő videokazettáját, merthogy ezúttal is „found footage” stílusúnak állítják be a filmet. A főszereplőnk egy szamurájnak öltözött alak, aki az elejtett áldozatát bedrogozza, majd elmondja, hogy milyen művészeti élményben lehet részünk, ha vele tartunk a nő megkínzása kapcsán. A szerencsétlen hölgyet kikötözi, majd magatehetetlen áldozatából amolyan szoborkompozíciót készít a végtagjai, és egyéb testrészei eltávolításával. Kicsit a Bone Daddy című Rutger Hauer filmet juttatja eszünkbe, de számomra sokkal kevésbé kreatív ötleteket valósít meg.

Értékelés: 5/10

 

Guinea Pig 3. – He never dies

Nem álltak le a kísérletezéssel, és az újabb videokazettát már egy amerikai hang konferálja fel, ami egy furcsa, inkább horror-paródiába illő jelenetsorozatot mutat be nekünk. A nemes riporter fel is világosít minket, hogy mire készüljünk fel, és némi társadalomtudományi hátteret is felvázol a történések megértése érdekében. Ebből tudjuk meg, hogy egy orosz stílusú groteszk novellaszerűséggel van dolgunk – a szerkesztő véleménye szerint –, amely arra szeretne rávilágítani, hogy bizonyos hivatalnokok, illetve egyáltalán foglalkozás típusok annyira jelentéktelennek minősülnek, hogy a pozíciót betöltő alanyok élete egy fabatkát sem ér. Ez pedig olyan lelkiállapotot idéz elő, hogy az illető valóban elhiszi, hogy nincs értelme az életének, de az öngyilkossága sem lesz sikeres, mert valójában még arra sem alkalmas, hogy meghaljon. Semmi nem jut neki élete során sem, de a túlvilág is teljesen kiközösíti.

Ergo a történetünk főszereplőjének annyira kilátástalan a munkája, és értelmetlen az élete, miután barátnője otthagyta őt, hogy első körben be sem megy dolgozni, de ezt senki sem észleli. Ezután elvágja a csuklóját, de nem vérzik el, hanem tovább él, fityegő végtaggal. A további próbálkozásai hasonlóan nevetséges eredményt érnek el, így végül önmaga szatírájává válik, mert bármibe is fog bele, a tanulság úgyis az lesz, hogy senkit sem fog érdekelni, bármennyire is hihetetlen, hogy képtelen meghalni.

Értékelés: 6/10

 

Guinea Pig 4. – Devil Woman Doctor

Ez az epizód olyan, mint egy nagyon béna Monthy Python utánzat. A lényege, hogy egy kedves doktornő bemutat nekünk betegségtípusokat, melyek meglehetősen horrorisztikusak és ijesztőek lennének. Viszont kellőképpen el van hülyéskedve az egész, így nem lehet komolyan venni egyetlen jelenetét sem. Sajnos viccesnek sem igazán mondhatóak, így ezek a tengerimalacok kihagyhatónak minősülnek, nem is pazarolnék rájuk több szót.

Az egyetlen értékelhető szál ez a fent látható zombis jelenet, amit akár társadalomkritikaként is értékelhetnénk, ha annak szánták volna. Így azonban egy párperces szórakozást nyújt azoknak, akik értékelni tudják a képsorok abszurditását.

Értékelés: 1/10

 

Guinea Pig 5. – Android of Notre Dame

 

A soron következő szösszenet egy igazán bizarr történet egy tudósról, aki szeretné a húgát meggyógyítani. Ugyanis szegényke egy szívbetegségben szenved, amely genetikailag öröklődik. Ezért egy kísérleti egeret (The Guinea Pig a rész eredeti címe), avagy egy női testet rendel magának, amelyen elvégezheti az illegális kísérleteit. Így tanulmányozza az anatómiát, valamint a különböző érzékszervek működését. Aztán, ha véletlenül baj éri az alanyt, szerez magának másik patkánykát, tengerimalacot, illetve játékszert.

Talán ez a legjobban sikerült film az összes közül, annak ellenére, hogy nem túl igényes a felhozatal. Viszont itt legalább a kreativitás kaphat némi pontszámot, leszámítva, hogy egy Re-animátor kopit ismerünk fel a történet hátterében, Viszont itt legalább tényleg szerepet kap a gore horror is, nem csak a poén és az állati belsőségek jelennek meg, hanem némi normális preparátumot is elcsíphetünk. A másik nagy előny, amely a többi alkotás fölé emeli, hogy itt van történet is, nem csak összedobált jelenetek váltják egymást. Ez a zombi-paródiáról is elmondható, de azt inkább szatíraként tartanám számon. A The Guinea Pig esetében viszont tényleg a fent említett horroron kívül még a Robotzsaru ugrik be, hiszen itt is egy emberi agy irányította android kerül górcső alá, a kísérletezések közepette.

Értékelés: 7/10

 

Guinea Pig 6. – Mermaid in a Manhole

A széria utolsó darabja talán a legkreatívabb és leggroteszkebb alkotás mind közül. A történet szerint van egy fiatal festő, aki mindenféle, az elmúlással kapcsolatos képet készít. A csatornába jár ihletet lelni, és megörökíti az érdekesebb felfedezéseit. Hogy mik kerülnek be a szemétbe, miket dobnak el az emberek, mikre nincs már szükségük. Ilyen a halott magzat, és a vízbe fulladt, rég eltűnt cicája is. Az egyik napon, ahogyan festenivaló után kutat, rábukkan egy csodálatos jelenségre, egy igazi hableányra, mert szegénykét odamosta a víz. A sellő valamiféle betegségben szenved, első látásra kelések jelentek meg a testén, de telepatikus kommunikációval jelzi a férfinak, hogy bizony valójában tumorok azok a kinövések. A festő hazaviszi a nőt és a kádjában próbálja életben tartani, miközben több alkalommal is igyekszik megörökíteni a betegség progresszióját, ami a hableány haláltusájának különböző fázisaival egyenértékű. Viszont a művész teljesen átadja magát a látványnak és az új ihletnek, így mindent elhanyagol maga körül, valójában a sellő állapota sem érdekli, mert az egyre színesebb kelések inkább izgalmas témának tűnnek neki, mintsem megpróbáljon segíteni rajta. A nő haláltusája egyszerre borzaszt el minket és ébreszt rá, hogy az enyészet, a természet egyik alapelve bizony egyszerre lehet undorító, és aki művészi is.

Értékelés: 9/10

Eredetileg a filmek csupán a megbotránkoztatás okán készültek, illetve az egyik író, Hideshi Hino úgy gondolta, izgalmas volna a mangáiból videoanyagot csiholni. A második része annyira jól sikerült, hogy Hollywood-ig is eljutott, de erről bővebben majd ITT olvashattok.

Összefoglalva elmondható ezekről a művekről, hogy nem éppen a gore csúcsai, de ha experimentálisnak tekintjük őket, akkor akár korszakalkotónak is minősülhetnek a maguk nemében. Persze a horrort, a goret más szemszögből érintik, mert akad köztük, ami valóban a klasszikus, kínzós, belezős, de olyan is, ami a komikum és a művészi szemléletmód irányából igyekszik megközelíteni azt. Egyes epizódok kritikán aluliak, de azért kvázi gyöngyszemet is találhatunk köztük. A hányingert keltő képsorok szerelmeseinek azt mondom, hogy tegyenek vele egy próbát, de kihangsúlyozom, hogy nem mind minősül „remekműnek”. Aki történetre vágyik, kreativitásra, annak inkább az ötödik és a hatodik részt tudom ajánlani.

Smaragd Sárkány