A japán horrorfilmek általában elég elborultak szoktak lenni, legalábbis nekem első körben Takashi Miike rendezései szoktak eszembe jutni róluk. Ezúttal egy régebbi darabot húztam elő, a Hellevator-t, mely nem azonos a sorozattal, amiről már írtunk is. Hiroki Yamaguchi gore sci-fije egy igencsak groteszk történettel kedveskedik a rajongóknak, remélem, hogy mindenki élvezni fogja az utazást.

 

Luchino Fujisaki fiatal, rebellis lányka, jelenleg nagyon rosszkor és nagyon rossz helyen. Valahol a nem is olyan távoli jövőben járunk, egy kissé diktatórikus jellegű Japánban. Mindenki fél, hogy megfigyelik, így igyekeznek betartani a szabályokat, mert akár halálra is számíthatnak, ha valamit megszegnek. Így nem is olyan meglepő, hogy amikor a diáklány cigarettát szerez magának, és legjobb szándékai ellenére az egyik ismerőse, talán a tanára lebuktatja a rendősök előtt, menekülésre kényszerül, és elindul egy olyan kaland irányába, amelyet előre ismerve, azt kívánná, bár sohasem dohányzott volna. De nem kell itt megtorpannunk, nem feltétlenül kell a filmet egy dohányzás ellenes propagandának tekinteni, annak ellenére, hogy olyan lavinát indít el a nikotinéhsége, mely rengeteg áldozatot követel majd.

Azonban nem szeretnék rögtön ennyire előreszaladni, hiszen Luchino elsőként szerencsésen otthagyja a rendőröket, majd liftbe száll. Ezek a közlekedési eszközök akár maiak is lehetnének, nem ismeretlenek a modernkori ember számára. Leszámítva azt, hogy elsősorban a föld alatt közlekednek. Legalábbis a környezetből ítélve egy olyan jövőkép tárul elénk, melyben az emberek a föld mélyére költöztek. Aki járt már Japánban, annak ez nem is lehet nagy meglepetés, azt mondják, hogy a helykihasználás igencsak optimális, nem csak felfelé építkeznek, hanem okosan a mélybe is. Persze ahhoz, hogy a szintek között közlekedni lehessen, nagyobb liftekre van szükségük, melyek a munkába, kórházba, lakásba, étterembe, illetve akár a börtönbe is eljuttatják az utazni vágyókat. Egészen praktikus jószág ez az új típusú jármű, amely a funkcionálisan elkülönülő emeletek között ingázik.

Innen ered az alapszituáció is, miszerint az aktuális járaton lévők közé huppan be főhősnőnk is, ahol különféle kasztokból verődnek össze az utasok. Felfelé tartva pedig vészmegállót iktatnak be, mert a 99. emeleten két veszélyes foglyot vesz fel a lift, akiket egy zöldfülű őr kísér. Az egyik erőszakért, a másik robbantásokért ül. Márpedig, ha egyszer a kabint egy bomba megállásra kényszeríti, sejthetjük, hogy valóban elszabadul a pokol. Nem is feltétlenül csupán az elítéltek miatt, mert bizony a társaság tartogathat groteszk meglepetéseket a szerencsétlen liftkezelő számára. Azonban az utazás attól még folytatódik, hogy a lift megállt. Legalábbis egy másik szinten mindenképpen. De hogy pontosan mit jelent ez, és hogyan keverednek ki, pontosan miről is szól a történet befejezése, azt nem fogom most elmondani.

A Hellevator leginkább David Lynch rendezéseire hasonlít. Hogy pontosan miben, azt nem szándékozom elárulni. De akinek tetszenek a művei, bátran merem ajánlani ezt az alkotást is. Megfelelően groteszk, lájtosan gore, és persze némi társadalomkritikát is oltottak ebbe a disztópikus sci-fibe. Felejtsd el a klausztrofóbiát, mostantól fogva mástól fogsz rettegni, ha beszáll melléd egy-két furcsa idegen a liftbe.

Értékelés: 8,5/10

Smaragd Sárkány