Gyakran eljátszom a gondolattal, hogy vajon milyen lehetett az első horrorfilmek fogadtatása. Hiszen mai szemmel azok az alkotások már teljesen másképpen festenek. De amikor a fekete-fehér néma mozgóképek korát éltük, bizony más eszközöket használtak a hatás elérése érdekében. Tudom, hogy sokan vannak úgy, hogy ezek már nem is igazán ijesztőek, de azok megfeledkeznek a horror műfaj eredeti definíciójáról. Éppen ezért időnként olyan alkotásokat is előások, melyekre rengeteg modern darab építkezik, illetve ötleteket merít belőlük. Egy eredeti történet, a megfelelő világítás, kameramozgás, gesztusok, illetve a zseniálisan megkomponált muzsika igenis fantasztikus eredménnyel szolgálhat. Ezért most szeretnélek titeket megismertetni, Paul Wegener Gólem című filmjével, 1920-ból, mely nem csak érdekes, de különleges alkotás is.

Már a témaválasztása is tekinthető egyszerre profetikusnak és mitológiára építkezőnek is. A történet a 16. századi Prágában játszódik, ahol Loew rabbi megjósolja, hogy a zsidó nép ismét nagy veszély elé néz. Úgy tűnik, hogy ezúttal is beteljesülni látszik, amit előre lát, hiszen az uralkodó arra készül, hogy száműzetésbe küldje a zsidókat, és büntetésként gettóba záratja őket. A vezető az ősi, tiltott tanokhoz fordul, és egy varázsige segítségével létrehoz egy agyag gólem-et, mely reményei szerint megvédi majd a kiválasztott népet. A lényt nem más alakítja, mint a rendező, Paul Wegener, amely nem volt annyira szokatlan a korai évek filmjeiben sem. Ahogyan azt már megszokhattátok tőlem, most is elmondom, hogy egy ilyen kezdeményezés, döntés sosem maradhat következmények nélkül. Hiszen, ha az ember isten szerepét játszva egy teremtményt hoz létre, azért mindig valamilyen árat kell majd megfizetnie annak, aki mégis megpróbálkozik vele. Tehát a film üzenete elég egyértelmű.

Az egész filmben hangsúlyosan érződik a német expresszionizmus hatása, melyet például a The Cabinet of Dr. Caligari-ben is láthattunk. Éppen ezért a díszlet egyszerre kezdetleges és arányaiban eléggé eltúlzott is. Ennek ellenére sikerül neki elég valósághűen megidéznie a középkori időket, és annak jellegzetességeit.

Az alapfelvetés, amiből a mű kiindul, a zsidó folklórból táplálkozik, mely szerint a kabbala segítségét hívva a fent említett rabbi elvégezte ezt a rituálét, hogy megmenthesse a népét. A gólem nem más, mint egy rendszerint agyagból készült emberi hasonmás, amely titkos varázsige segítségével életre kelthető, és a megfelelő eszközzel irányítható is. A legenda szerint a szobor homlokába az igazság (אמת) szót vésték héberül, és annak első betűjét eltávolítva meg is semmisült (מת = halott).

De az élettelen anyagból formált testek megelevenedése más mitológiákban, vallásokban is felelhető. Gondoljunk csak a keresztény tanok alapjaira, ahol Ádámot, illetve az első nőt, Lilithet is agyagból formálta meg az Isten. De ár a sumérok is lejegyeztek olyat, hogy szolgákat hoztak létre ezzel a módszerrel. Ami ismét visszakanyarít bennünket Frankenstein szörnyetegéhez, hiszen abban az esetben is a cél egyfajta alárendelt viszony megteremtése volt.

Tehát az egész történet hátterében az embernek azon vágya jelenik meg, hogy maga is alkotóvá váljon, és létrehozhasson a semmiből valamit, az élettelenből élőt. Ez pedig nem más, mint a halhatatlanság, az istenné válás allegóriája. Márpedig a példabeszédek minden esetben arra is kitérnek, hogy milyen veszélyeket tartogathat a számunkra, ha ilyen babérokra törünk. Mert kivétel nélkül felelősek leszünk azért, ami létrejött, ami megelevenedett, és nem szabad megfeledkeznünk, hogy nem csupán kontrollálni kell tudnunk, hanem tanítani, elfogadni is. Ez a tudat az, amely elválasztja az istentől az embert, mert mi túlságosan nehéz teherként kezeljük, és elhatárolódunk valamely részétől. A mitológiák, vallások viszont a magasabb rendű hatalmakat felruházzák olyan tulajdonsággal, amely nem csak elviselni képes ezt, hanem igazságosan működtetni is.

A jelen kor gólem-jei nem mások, mint a robotok, az androidok, hiszen pontosan ugyanannak a megtestesítői, csak ezúttal az új vallás neve informatika.
Aki esetleg némi hasonlóságot vélne felfedezni a történet és egy Mary Shelley regény között, nos, lehet, hogy nem véletlen.

Ha erre az útra eljuttok, megértitek, miért is szedtem elő a Gólem-et. Illetve érthetővé válik, miért érzem létjogosultságát a korai horrorfilmek között. Tehát továbbra is tartom, hogy azoknak, akik igazi horror rajongók, és nem csak a remake-eket, a kézikamerás álfilmeket, valamint ijesztős belső kamerás filmeket szeretik, hanem a képi világ és a színészi játék is fontos nekik, legyen ez is alapok között.

Értékelés: 8/10

Smaragd Sárkány