A ’60-as években a gótikus horror Angliában a virágkorát élte, hiszen sorban jelentek meg a Hammer stúdió által feldolgozott vagy újra feldolgozott alkotások. Két legsikeresebb szériájuk, a Dracula valamint a Frankenstein szinte évente újabb és újabb epizódokkal bővült, így 1964-ben elérkezett az idő, hogy egy másik klasszikus szörny történetét folytassák: a Múmiáét. A The Curse of the Mummy’s Tomb-ra keresztelt műben azonban szinte senki sem tért vissza az eredeti, 1959-es műből, így a Michael Carreras által rendezett filmnek tulajdonképpen a saját lábán kellett megállnia.

1900-ban, Egyiptomban néhány régész felfedezi az ősi egyiptomi herceg, Ra-Antef (Dickie Owen) sírját. Az expedíció mecénása, Alexander King azon nyomban egy világkörüli turnét tervez a múmia bemutatására, melynek első állomása London lesz. Útban a brit fővárosba azonban megtámadják az ásatás két egyiptológusát, John Brayt (Ronald Howard) és menyasszonyát, Anettet, akiket egy rejtélyes férfi, Adam (Terence Morgan) ment meg. Adam lelkesen érdeklődik a kutatás iránt, és a tudósok elmesélik neki, hogy évszázadokkal ezelőtt Ra-Antef háborút vívott testvérével, mikor megtalálta az örök élet nyitját, melyet egy ősi ékszerbe vésetett. Testévre parancsára azonban hamarosan megölték, és a halhatatlanság titkát vele együtt temették el. Ezt az ékszert az egyiptológusok megtalálták, azonban miután Angliába érkeznek, ellopják tőlük, ráadásul a múmia is eltűnik. Adam időközben elcsábítja Anettet, ráadásul az expedíció többi tagját titokzatos módon megölik. A lány hamarosan kideríti, hogy Adam egy szörnyű titkot rejt, ráadásul hamarosan a feltámadt múmia is rájuk tör…

Míg a Hammer stúdió sorozatának epizódjai a legtöbb esetben egymásra épültek, a Múmia filmeknél ez a kontinuitás már az első folytatásnál megszakad: a jelen alkotásnak semmi köze sincsen az 5 évvel korábban megjelent The Mummy című műhöz. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy egy színészt leszámítva senki sem tér vissza az előző filmből, ráadásul George Pastell, az előzmény főgonosza is egy teljesen más karaktert alakít. Azonban a film sajnos nem csak ezen a ponton vérzik el. Maga a történet eléggé vontatott, a múmia, Ra-Antef mindössze az utolsó fél órában jelenik meg és kezdi el ámokfutását. Sajnos a maszkmesterek sem voltak a helyzet magaslatán, hiszen az egyiptomi herceg borzalmasan néz ki, legalábbis messze elmarad a Christopher Lee féle múmiától. A Dickie Owen által alakított szörny inkább nevetségesen fest, mint rémisztően, ráadásul a gyilkosságok sem túl kreatívak vagy sokkolóak. A forgatókönyvíró egy csavaros történetet álmodott meg, melyben az utolsó percig sem tudhatjuk, ki az igazi ellenség, azonban ez nem sikerült. Habár az elején még tényleg nem sejtjük vajon az egyiptomi műkincsvédő, vagy a furcsa idegen, Adam próbál keresztbe tenni a főhőseinknek, viszont ahogy telik az idő, egyre nyilvánvalóbbá válik a főellenség személye, ami zavarossá, érthetetlenné és feleslegessé teszi a korábban történteket.

Mindezen hibák azonban mind eltörpülnek a fiatal archeológus hölgy, Anette karaktere mellett. Habár rengeteg filmet láttam már a Hammer stúdiótól, még egyik alkotásukban sem találkoztam még egy ilyen idegesítő és borzalmas karakterrel, akinek a mű vége felé egyre inkább kívánnám a halálát. Nem elég, hogy borzalmas francia akkcentusával szinte érthetetlen amit mond, élvezhetetlenné téve a filmet, viszont a viselkedése alapján egy utcalány szintjét üti meg. A mű elején még halálosan szerelmes a vőlegényébe, azonban amint megismerkedik Adammel és elkezd vele beszélgetni, szinte pillanatokon belül beleszeret és máris elfelejti John-t, ami engem nagyon felidegesített.A film legnagyobb hibája véleményem szerint az, hogy egyszerűen hiányzik belőle az a klasszikus, gótikus Hammer hangulat, amely megannyi alkotásukat jellemzi. Ennek ellenére a hangulatra nem lehet panasz, az egyiptomi díszletek itt is gyönyörűek és emlékezetesek maradnak. A filmnek tulajdonképpen van egy egyedi, utánozhatatlan hangulata, ami kellemessé tesz néhány percet, azonban nem tudja elfeledtetni idegesítő hibáit.

Összességében egy méltatlan folytatásra sikeredett a The Curse of the Mummy’s Tomb című alkotás, melynek tulajdonképpen semmi köze sincs a nagy elődjéhez, mindössze egy ’60-as évekbeli múmiás film. Sajnos megannyi hibája idegesítővé és felejthetővé teszi a művet, melyet akkor érdemes csak megnézni, ha a Múmia sorozatot szeretnénk végigkövetni.

Értékelés:4/10

Kele-man