Aktualitása kapcsán került górcső alá idén az Aki bújt, aki nem, azaz a Jeepers Creepers, ugyanis jelenleg a történet 3. részének debütálására vár a nézőközönség, méghozzá tűkön ülve. De vajon mekkora elvárásokat érdemes támasztani a folytatással szemben? A hihető „akkor és most” ábra érdekében a 10-es skálán átlagolt nézői visszajelzések mellett saját tapasztalatokkal is gazdagítanám az élménybeszámolót.

Kijelenthetjük, hogy a sztori egy viszonylag ismerős klisére épül: egyetemista főhőseink, hím- és nőnemű egyaránt, Amerika egy nem túl zsúfolt sztrádáján furikáznak. Minden a megszokott kerékvágásban halad (testvéri civódás, egyetemi és magánéleti sérelmek felemlegetése, utazás közbeni rendszámos játék) mindaddig, amíg fel nem tűnik egy ámokfutó furgonos, aki le akarja szorítani őket az útról. A pillanatnyi sokkot leküzdvén Trish és Darry tovább folytatják útjukat, száguldván az amerikai sztereotípiákkal kikövezett úton, azonban az említett furgonos ismét maximális tempóval és elánnal veszi őket üldözőbe, leamortizálva a két fiatal kocsiját. Főhőseink szerencsére vannak olyan hülyék, mint minden átlag huszonéves szereplő a horrorfilmekben és ahelyett, hogy eltűnnének a közelből, hogy segítséget keressenek, egyenesen az őrült furgonos illető nyomába erednek, hogy belekukkantsanak abba a csőbe, amibe egy emberformájú valamit dobott nemrég. „Legjobb döntés valaha.”

Darry az átgondolt és indokolt cselekedetek koronázatlan királyaként arra a döntésre jut, hogy a dögszagú, mocskos csőbe ereszkedvén a baljós nyögés után ered, legalábbis egy csekély fényű zseblámpa segítségével feltérképezi a több méter mély pöcegödröt – természetesen lezuhan, innentől veszi kezdetét igazán a film horrorisztikus része.
A történet ezen pontján lehet csak igazán elmélyedni akkori és mostani benyomásainkban, ugyanis a gödörben fogadó látvány lehet, hogy 9 évesen a leggusztustalanabb, legijesztőbb dolognak tudható be, amit valaha láttál, felnőtt fejjel azonban csak elfog a röhögés és azt találgatod, hogy vajon simán hulladékkal, vagy egy ruhabolt próbababáival oldották meg a díszletet. Tovább haladván a szuperegyedi, szuperizgalmas cselekményben sajnos csak azon jár az ember esze, hogy ez a két szerencsétlen már igazán megérdemelné, hogy ez a nehezen bekategóriázható valami elragadja őket és lehúzzák a függönyt. Pozitívumként kiemelendő azonban az örökérvényű, 1938-ban komponált Jeepers Creepers című sláger, ami biztosít egy kellően bizarr és baljós érzetet a film nézése közben.

Kezdetben a kellemes nosztalgia reményében álltam neki újra az Aki bújt, aki nem-nek, azonban azt a szomorú tényt állapítottam meg, hogy mindent, amit gyerekként láttam (és nem egy örök klasszikus), hagyni kell a múlt jótékony homályában elenyészni. Az igazat megvallva nem éreztem elég érdeklődést magamban ahhoz, hogy mind a 91 percet magamévá tegyem, így sajnálattal ugyan, de sutba vetem 9 éves énem ítélőképességét és felnőttként egy erős 5,5 pontot ajánlok meg az Aki bújt, aki nem című alkotásnak.  Akinek az alapsztori elnyerte a tetszését, annak talán érdemes a már nagyon közeli 3. rész bemutatójára várni, mi is rajta leszünk az ügyön!

Értékelés: 5,5/10

(grey tabby)