Sok-sok éves horrorfilmes pályafutásom során sajnos még nem nagyon találkoztam magyar alkotásokkal, így kíváncsian vártam, milyen lesz a magyar tematikus hetünk felhozatala. Mikor felosztottuk, hogy ki melyik művet mutatja be, egyből felhívta a figyelmemet egy amatőrfilm címe, a R.E.M., hiszen az alvással és álmodással kapcsolatos alkotások mindig is érdekeltek. A művet ráadásul filmrajongók, olyan emberek, mint mi, készítették, így nagyon szurkoltam a filmnek, hogy emlékeztesre sikerüljön.

Joe-t (Orbán Gergely) éppen, hogy kiengedik a drog elvonóról, mikor találkozik a vele egy házban lakó Márkkal (Pavilcs Tamás), aki a segítségét kéri. A lecsúszott mérnök nemrég kifejlesztett egy eszközt, mellyel képes mások gondolatait olvasni. A két fiatal azonban hamarosan rájön, hogy ébren nem lehet használni a szerkezetet, mert túl sok a gondolat, ami az ember fejében van. Azonban a gép könnyebben használható, ha az alany éppen alszik.  Hőseink hamar rájönnek, milyen nagyszerű érzés mások álmait látni, ezért kiszemelik szomszédjukat, Katát (Sárog Noémi), hogy éjszakánként az ő álmaiba is bepillantást nyerhessenek. Ahhoz, hogy a hölgy szépeket álmodjon, minden este beadnak neki egy drogot,mely azonban folyton alvásra készteti őt.  Hőseink hamar rászoknak az álmok látogatására, és minden éjszaka bedrogozzák a lányt, így veszélybe sodorva nem csak magukat, hanem Katát is…

Egy amatőrfilm értékelésekor az egyszeri kritikusnak mindig nehéz dolga van, hiszen nem  feltétlen számíthat parádés színészi játékra, vagy mindent lehengerlő látványra, hanem a legtöbb esetben az alkotás mögötti lelkesedést és kreativtiást kell értékelni. Nincs ez másképp a R.E.M. című filmmel sem: a színészekről lerí, hogy nem hivatásuk a komédiázás, sajnos egy-két érzelmen kívül nem sok minden olvasható le a szereplők arcáról. Ez különösképp igaz  a Márkot alakító Pavlics Tamásra, a Puliwood szerkesztőjére, kinek kissé álmoskás tekintete rányomja a bélyegét a karakterére, így nem egy lecsúszott, de valójában zseniális mérnök, hanem egy céltalan, az eseményekben mindössze asszisztáló személy érzetét kelti. Ezzel szemben a másik főszereplő, Orbán Gergely véleményem szerint remekül hozza a az álmok rabjaivá és azok függőjévé váló Joe-t, akin az elvonási tünetek is megjelennek, ha egy éjszaka nem használhatja a gépezetet. Az operatőri munka sincs túlságosan a helyzet magaslatán, sokszor nem is látjuk, pontosan mi történik a műben. A film elején kissé céltalannak éreztem a történetet, az volt az érzésem, hogy mindössze éjszakáról éjszakára ugrálunk, bár ez remekül szimbolizálja a drogfüggők életét, akik szintén az egyik kábítószeradagról a másikra élnek. Hasonlóan céltalannak és feleslegesnek éreztem Márk szexfüggőségét, teljesen lényegtelen a történet szempontjából, mégis nem egyszer hangoztatják.

Mindezek ellenére nem mondanám, hogy a R.E.M. egy rossz film lenne. A történet szinte egész végig képes fenntartani a feszültséget, hiszen két lecsúszott, gyarló emberről van szó, már az első perctől kényelmetlenül érezzük magunkat. Habár a mű közepéig kell várni az első álom jelenetre, az igencsak félelmetesre és emlékezetesre sikeredett. A film vége pedig rendkívül izgalmas és fordulatokban gazdag, érezhetjük főszereplőink kétségbeesését, életük összeomlását. Az alkotás tulajdonképpen remek metaforája a kábítószerfüggőségnek, mennyire tönkre tudja tenni az ember életét, mennyire a rabjává tud válni a drognak.

Összeségében a R.E.M. néhány hibájától eltekintve egy elég jó filmre sikeredett, a csavaros történetnek és a mű iránti nagy lelkesedének köszönhetően. A kis szerkezetnek, ami remekül néz ki, és jó néhány ijesztő jelenetnek köszönhetően egy egész pofás kis alkotás kerekedett ki belőle, mely utolsó percekig képes fenntartani a feszültséget és az izgalmat, és amely megmutatja, mi történtik, ha az ember a rabjává és a függőjévé válik valaminek.

Értékelés: 7/10

Kele-man