A ’40-es évek közepén nagy változások köszöntöttek be a Universal szörnyes filmuniverzumának háza táján. Egyre több és több crossovereket, közös filmeket készítettek a különböző szörnyszériáknak, míg az egyéni sorozatok lassan a végüket járták. Nem volt ez másképp a Múma sorozattal is, melynek 1944-ben elkészült az utolsó darabja, a The Mummy’s Curse. A címszereplőt ismételten, azonban immáron utoljára Lon Chaney Jr. alakította, ráadásul ez mai napig az utolsó olyan Universal szörnyfilm melyben a múmia Kharis, az egyiptomi herceg.

25 évvel az előző rész eseményei után munkálatok kezdődnek meg azon bizonyos mocsár területén, ahol sok esztendővel ezelőtt vízbe fullt Kharis (Lon Chaney Jr.) és szerelme, Ananka hercegnő (Virgina Christine). Hamarosan a helyszínre érkezik két egyiptológus, azonban egyikük, Ilzor Zandaab (Peter Coe) nem más, mint Arkam főpapja, aki nem sokára fel is éleszti Kharist, akit egy helyi monostorban rejtett el segédjével. A múmia feladata ismét a régi, vagyis megtalálni hercegnőjét, aki fel is támad, azonban semmire nem emlékszik, így a helyiek segítségére szorul. Ők azonban pillanatok alatt Kharis áldozatául válnak, hiszen az egyiptomi szörnyeteg elkeseredetten keresi szerelmét, és megöl mindenkit, aki az útjába kerül…

 

Azt hiszem, a ’40-es évek legnagyobb felfedezettje mindenképp Lon Chaney Jr., amit mi sem bizonyít jobban, hogy míg egy évtizeddel ezelőtt a legtöbb horrorfilmben Lugosi Béla illetve Boris Karloff játszottak, addigra ezekre az évekre a legkeresetebb színész Chaney lett. A színész egyszerre volt képes az ártatatlan valójában jószívű Larry Talbot-ot és a veszedelmes és halálos Kharist eljátszani, ami ebben a filmben, a The Mummy’s Curse-ben is kitűnik. Chaney karaktere ismételten vérfagyasztó és horrorisztikus, ami nem kis mértékben köszönhető megint Jack Pierce maszkmesteri munkájának, azonban a mozgása és a mimikája is egy mindenét elvesztett, azonban halálos és könyörtelen szörnyeteg arcát eleveníti meg. Az egyik legzseniálisabb jelenet az egész filmben az, mikor Kharis életre kell, egyszerűen megfagy a vér az ember ereiben. Hasonlóan bámulatos, sőt talán még rémisztőbb momentum Ananka hercegnő feltámadása: minden pillanata felejthetetlen, ráadásul az elejétől a végéig követhetjük az egyiptomi hölgy feléledését, egy pillanatra se vált máshova a kamera. Kharis ezúttal sem kegyelmez senkinek, a korhoz képest elég sok halálos áldozat van a filmben. A többi karakter sajnos teljesen eltörpül a két főszereplő mellett, talán egyedül Zandaab, a főpap illetve a segédje azok, akiket nem felejtünk el másnap. A mű egyik legszínesebb karaktere, Cajun Joe, egy helyi, egyszerű ember, aki a film humorforrása lenne, ami félig-medidig sikerül is neki, ám túl keveset szerepel ahhoz, hogy ez a szál kibontakozzon.

Mindezek mellett sajnos az alkotás eléggé laposra és klisésre sikeredett. A The Mummy’s Curse második felében Ananka nem csinál mást, mint menekül Kharis elől, gyakran mit sem törődve, hogy az őt védelmező emberek az életüket adják azért, hogy megvédjék. Értem én, hogy halálra van rémülve, és azt sem érti mi történik vele, de azért szólhatna valakinek, hogy kérem szépen, van itt egy múmia, aki gyilkolja az embereket és talán tenni kéne ellene valamit. A legtöbb szereplő a filmben eléggé bugyuta, hiszen a most sem hiszik el, hogy egy múmia képes Lousiana mocsaras vidékein mászkálni (helyszín tehát megváltozott az előző részekhez képest, hiszen akkor még Massachusettsben játszódott a mű),  annak ellenére, hogy mind 25 évvel ezelőtt, mind pedig 75 évvel ezelőtt már Kharisszal volt tele minden újság. Ilyen hamar azért nem feled az emberiség, főleg ha ekkora világszenzációról van szó. Sajnos az egész alkotáson látszik, hogy a készítők már ötlettelenek voltak a szériával kapcsolatban: ennek legremekebb példája, hogy a sorozatban immáron harmadjára csodálhatjuk meg Kharis eredettörténetét, ugyanazokkal a képsorokkal, amik a The Mummy’s Hand és a The Mummy’s Tomb című filmekben szerepeltek. A szokásos szerelmi szál egyszerűen nincs kibontva, semmi hangsúly nincs rajta, hiszen sem a klisészerűen jóképű fiatal tudós, sem a bajba jutott hölgy nem kap elég szerepet ahhoz, hogy ez a szál értelmet nyerjen. A főgonoszok halála egyszerűen ötlettelen: SPOILER!!!a mai napig nem tudom elhinni hogy Kharis olyan egyszerű véget kapjon, hogy ráomlik egy épület, ez túl dicstelen egy ilyen nagyszerű karakternek. SPOILER VÉGE!!!

Mindezek ellenére nem sikerült annyira rosszra az alkotás, hanem egy átlagos Universal szörnyfilm lett a Múmia széria utolsó darabjából. Van benne pár emlékezetes momentum, a gyilkosságok brutálisak és emiatt úgy érezzük, hogy Kharis egy megállíthatlan szörnyeteg, azonban rajta és Anankan kívül a film többi része sajnos könnyen felejthető. Összességében a The Mummy’s Curse nem egy kiemelkedő, azonban egyszer megnézhető darab. Ezzel a filmmel tehát Kharis végleg szögre akasztotta kendőit: a Universal még készített egy vígjátékot Bud Abbott és Lou Costello főszereplésével egy másik múmiáról, utána viszont az egyiptomi szörnyeteg évekig nem szerepelt a képernyőn. Kharis azonban hamarosan feltámadt, erre pedig az Atlanti-óceán túl partján, egy bizonyos Hammer filmstúdiónál került sor…

Értékelés: 7/10

Kele-man