Az ember, akit zavar mások boldogsága. Ugye ismerős? A jelenség cseppet sem hangzik szokatlanul, a rendező, Jaume Balagueró – akinek nevéhez a REC-széria is köthető – pedig pontosan ebből az embertípusból indult ki, amikor kidolgozta a Sleep tight (eredeti címén Mientras duermes) történetének kiváló alapkoncepcióját. 

A Sleep tight főszereplője, Cesar egy társasház gondnokaként tengeti első látásra rettentően unalmas és monoton hétköznapjait. Amolyan mindenesként felelős a ház minden lakójának ügyes-bajos dolgaiért, így bejárása van az összes lakásba; azonban a bizalom mindenkiben megvan a férfi irányába, hiszen remekül viseli egy ártalmatlan, kissé visszahúzó fickó álarcát. A látszólag szerény, segítőkész úriember személyisége azonban a valóságban torzabb, groteszkebb, mint ahogyan azt a környezetéből bárki is gondolná: Cesarból ugyanis semmi sem képes boldogságot kiváltani, leszámítva egyetlenegy dolgot: mások szenvedését.

Mindannyian találkoztunk már – és vélhetően találkozunk szinte nap mint nap – olyan emberekkel, akik a saját nyomorultságuk okozta frusztrációból fakadóan irigységgel és utálattal tekintenek mindenkire, akinek egy fokkal is jobban megy a sora. Ők azok, akik abban az esetben, ha valakit bármilyen kár ér, sokatmondóan és kárörvendően horkannak fel – úgy kell neki, megérdemelte – jellegű megjegyezések kíséretében. A Sleep tight Cesar-ja azonban jóval problémásabb ezeknél az eseteknél, ő ugyanis mindent meg is tesz, hogy mások boldogságát keserűségbe fordítsa, legyen szó apróbb kellemetlenségekről, vagy akár drasztikusabb dolgokról.

A Sleep tight egyik legnagyobb erénye, hogy nem próbálja megindokolni Cesar személyiségének torz mibenlétét: nem tár elénk magyarázatokat, nem akarja elhitetni velünk, hogy valójában ő is egy jó ember, akit az élet valahol, valamikor nagyon meggyötört. Nem akarja a manapság oly divatos és felkapott, ál-humanista megközelítést – miszerint minden ember eredendően jó, csupán a körülmények teszik azzá – lenyomni a néző torkán, egyszerűen csupán bemutatja egy beteg elme működését. Luis Tosar színészi játékával remekül formázza meg azt a karaktert, aminek láttán a nézőnek joggal merül fel a kérdés, hogy vajon az elemi gonoszság egy megtestesülését látja-e. A fokozatosan eszkalálódó események, a folyamatosan szinten tartott feszültség, realistának mondható ábrázolásmóddal kombinálva kiváló elegyet alkot.

A Sleep tight-ban ismételten egy remek spanyol rendezésű művet ismerhetünk meg, izgalommal és fordulatokkal teli pszichothriller. Mindenkinek kötelezően ajánlott.

Értékelés: 9/10

Kinek ajánljuk: A spanyol thrillerek kedvelőinek, vagy azoknak, akik épp ezt a stílust szeretnék megkedvelni/megkedveltetni valakivel.

(Absvrd)