Amennyiben ti is kedvelitek azokat a sorozatokat, amelyekben nem egészen egyértelmű az első rész után, hogy mi is történik, de eléggé felkelti az érdeklődéseteket és valamilyen fura erő abba az irányba vezérel benneteket, hogy folytassátok a nézését, az esetben mindenképpen szeretném a figyelmetekbe ajánlani a Légió című science fictiont. Ha kicsit utána olvastok, akkor rengeteg olyan információra lelhettek, amely akár elengedhetetlennek is tűnhet ahhoz, hogy egyáltalán fel tudjátok fogni az eseményeket, de ne bánkódjatok akkor sem, ha még nem tettétek meg, mert a Noah Hawley (Fargo) rendező alkotása le fog titeket szegezni a tévétek elé, és minimum addig nem ereszt, ameddig az első évad a végére nem ér. Ismét egy spoiler mentes ajánlót kínálok nektek, dőljetek hátra és élvezzétek!

Tudom, hogy nem horror, de számomra a sci-fi thrillerek közül az év egyik legnagyobb pozitív meglepetése volt, így hangulatcsinálónak a servo.hatred Legion című számával indítanék, csak a szövegre kell figyelni, és máris közelebb kerültök a hangulathoz.

David Haller (Dan Stevens – Downtown Abbey) nem egy hétköznapi fiatalember. Furcsa gondolatai vannak és serdülőkora óta orvosról orvosra jár, hiszen egyértelmű, hogy skizofrén, mert olyanokkal beszélget, akik nincsenek jelen, olyan emlékeket kerget, amelyek sohasem történtek meg. Egészen jól halad a kezeléseivel, azonban van valami, amit igyekszik még a doktorai elől is elrejteni, mert David bizony paranoid is. Legalábbis úgy tűnik, hogy a sárga szemű démon (Quinton Boisclair) elől próbál elmenekülni, aki főleg akkor jelenik meg, ha álmodik, vagy ha arra készül valaki, hogy a múltjában kutasson. Világos tehát, hogy nincsenek egyszerű napjai, mert nem csak ő, de még a környezete sem mindig tudja pontosan meghatározni, hogy melyik része a valóság, és melyik a fantáziájának szüleménye, amikor a terápiák alkalmával az agyát igyekeznek feltérképezni.

David ráadásul nem csak egy egyszerű paranoid skizofrén, de úgy tűnik, hogy olyan világban él, ahol különleges képességekkel rendelkező egyedek, mutánsok is léteznek. Ha körültekintően figyeltétek meg a címet, akkor elég hamar rájöhettetek, hogy egy Marvel sorozatról van szó, és a LEGION (Légió) ”O” betűjében felsejlő szimbólum arra is rámutat, hogy az X-men-hez van köze ennek az alkotásnak. Tehát a karakterek potenciálisan emberfeletti erőkkel vannak felruházva, de nem minden esetben közlik ezt nyíltan velünk, hanem nekünk kell felfedeznünk, hogy ki mire képes, ki milyen tudással rendelkezik.

Állapotán az sem sokat segít. hogy egy ugyancsak bonyolult lánnyal, Syddel (Rachel Keller – Fargo) ismerkedik meg a pszichiátrián, akibe első látásra beleszeret, azonban a nő egy olyan fóbiában szenved, hogy irtózik mások érintésétől.

„-Do you wanna be my girlfriend?
-OK. But don’t touch me.
-OK.”

Amennyiben szeretitek David Lynch, illetve Terry Gilliam kissé szürreális ábrázolásmódját, akkor a Légió az egyik kedvencetekké válhat. Az első pillanattól fogva egyértelmű, hogy sem a szemeteknek, sem a fületeknek nem hihettek, abban sem lehettek biztos, amit egyik, vagy a másik szereplő valóságként beállít, illetve elmesél. De emiatt állítom azt, hogy ez zseniális és lebilincselő alkotás, egyszerűen magával ragad bennünket a történet, mert – akárcsak a Twin Peaks esetében – ennél a sorozatnál sem tudjuk pontosan megmondani, mi az, amely újra odavonz bennünket a képernyő elé, mégis faljuk az epizódokat, hogy megpróbáljuk a kirakós darabkáit a helyükre illeszteni, amely bizony nem csak, hogy nem könnyű, de gyakran egy-egy részlet teljesen máshol fog kikötni, mint azt eredetileg terveztük volna.

A csavar ott következik be, hogy főszereplőnk, David egyáltalán nem sejti, hogy ő is egyféle mutáns, sokkal inkább hiszi el azt, amit gyermekkora óta belésulykoltak, miszerint őrült, skizofrén, és veszélyes a társadalomra. Persze a kettő nem zárja ki egymást, és a férfi körül ólálkodóknak, akik vagy segíteni akarják az ereje kiteljesedését, illetve kontrollját, vagy saját irányításuk alá szeretnék vonni őt, valahogyan ki kell deríteniük, hogy milyen hatalommal bír. Ami nem a legkönnyebb dolog, mert úgy tűnik, hogy rengeteg minden nem stimmel a fiatal David körül. Valaki, vagy valami megpróbálta manipulálni őt, elzárta az emlékeit, de előfordulhat az is, hogy megváltoztatta azokat olyan módon, hogy ne legyen képes senki sem hozzáférni azokhoz. Az igazság keresése ezért nem csak egy síkon zajlik a történet alatt, mert az egyik harc a valóságban játszódik, a másik viszont az alternatív fantázia világaiban, melyek David fejében léteznek, vagy az is lehet, hogy csupán illúziók…

„Why are the hot ones always so crazy?”

 

Alig kezdődött el az utazás, és a Légió máris magával ránt bennünket az örvény, melyből nem szabadulunk, hanem önként úszunk az árral, hogy a rejtélyek nyomára akadjunk. Rengeteg kérdés merül fel, ahogy haladunk előre a történetben, a cselekményvezetés pedig igencsak frappánsra sikerült, így elveszünk, bármennyire is próbálnánk kitörni belőle. David pont annyira viselkedik furán, mint ahogyan a többiek állnak hozzá. Látszólag megmentőként tekintenek rá, de nem tudni, mi a terve vele a mutánsoknak, milyen hátsószándék vezérli őket, hogy maguk mellett tudhassák a férfit. Lehetséges, hogy csupán tisztában vannak vele, mekkora hatalommal bír, bár nem is sejtik, hogy milyen erőknek parancsolhat szegény. Így a legerősebb mégis inkább a félelem lesz, mert az irányíthatatlanságot már Főnix óta jól tudják, hogy nem szabad engedniük. De mégsem egyértelmű az sem, hogy a másik oldal miért szeretné őt megkaparintani, ki az a titokzatos mutáns, aki vadászik rá, és a különítmény mennyit tud az eredetéről, a múltjáról, milyen szerepük van David gyermekkorában.

Mindezen felül ott kavarog bennünk az is, hogy a valóság és a fantázia vajon mikor roppan össze, mint a Skarlát Boszorkány esetében is, és mekkora esélyük van arra, hogy megzabolázzák azt, amit nem is ismernek. Ráadásul egyértelművé válik, hogy David pontosan akkora segítség lehet a számukra, mint amennyire képes lehet rá, hogy elpusztítsa őket. Megannyi hömpölygő kérdésáradat, megannyi megválaszolatlan rejtély, és az első évad csupán nyolc epizódot számlál.

Ebből is érezhető, hogy miért bilincsel le bennünket a Légió, és miért várjuk máris a folytatást, amikor csak nem régen ért véget a kezdet. Szeretjük az ellentmondásokat, szomjazzuk azokat a képkockákat, melyek megmozgatják agytekervényeinket, és ellustult szürkeállományunkat trenírozzák a fejlődés irányába, azzal az illúzióval kecsegtetve bennünket, hogy megértjük és megoldjuk a feladványt.

A Chris Claremont és Bill Sienkiewicz nevéhez fűződő képregények alapján készült Légió mindenképpen új színt hozott a Marvel világába. Nem egy szokványos sorozatra kell felkészülni, itt a főszerepet a szürreális világ veszi át, nagyon oda kell figyelnünk, ha meg akarjuk érteni, mi is történik. Az egyetlen hibája, hogy néhány helyen valószínűleg elfogyott a költségvetés, így például az első rész végén a CGI igencsak vacak lett. De ennek ellenére (illetve az ominózus jelenet felett szemet hunyva) tagadhatatlan, hogy a legizgalmasabb és legszínesebb az idén várt szuperhős-szériák forgatagában.

Értékelés: 9,5/10

Smaragd Sárkány