Az utóbbi hónapokban az antológiák korszakát éljük – egymás után jönnek ki a jobb-rosszabb kisfilmekből álló gyűjtemények. A Dark Tapes-en retteghettünk, a Holidays-el az erotika sötét világába látogattunk, az XX-el pedig a női rendezők fantáziaszüleményeivel találkozhattunk. Ma esti cikkünkben a Sci-fi horrorok univerzumába teszünk egy sötét kirándulást, amiben 9 történetet láthatunk – mindegyik más és más rendező munkásságát dicséri. A Galaxy of Horrors egy üde színfolt a műfaj rajongóinak!

Az eddig inkább horrorfilmek vágásában jeleskedő Justin McConnell által rendezett “wraparound” vicces keretet ad a másik nyolc történetnek. Szerencsétlen sorsú hősünk egy krio-kamrában ébred, ami sajnálatos módon elromlott. A rossz hír, hogy a létfeltartó rendszer alig pislákol már, és a meghibásodás miatt nem tud kiszabadulni a fogoly. A “jó” hír, hogy a megmaradt energiát a rendszer a haldokló szórakoztatására használja fel, azaz kisfilmeket játszik kisfilm után…(7/10).

Az első történet, ami az Eden címet viseli, az Egyesült Államok távoli jövőjébe kalauzol el minket, ahol két csoport vív elkeseredett harcot a mérgező levegőjű környezetben. A hangulatos díszletek kárpótolnak minket a kicsit egyszerű cselekmény miatt az eddig jobbára dokumentumfilmeket készítő Todd Cobery rendezésében (6/10).

Az antológia abszolút fénypontja az Iris, melyben egy újonnan kifejlesztett mesterséges intelligencia (gondolom mindenkinek leesett elsőre is, hogy mire is utalás ez a név visszafele olvasva…) kerül a telefonokra – azonban egy, a munkáját “tisztességben” végző bérgyilkos számára ez az új fejlesztés kimondottan sok kellemetlenséget okoz. Richard Karpala nevét jegyezzük meg, mert ez a szegmens önmagában megmutatja, hogy egy tehetséges rendezővel van dolgunk (9/10).

A Flesh Computer egy érdekes alapötlettel és meglepő képi világgal indít (egy szerelő egy hús-gép számítógépet épít), de sajnos a sztori érdektelenségbe fullad (3/10).

A Pathos története a Black Mirrorban látott, nem épp emberbarát posztapokaliptikus világot idézi fel nekünk, ahol mindenért fizetni kell – még az ember érzékszerveinek a használatáért is. Hősünk pechére a fizetés nem várt nehézségekbe ütközik…(8/10).

Az Eveless egy csattanó és gore képi világ köré építi a pár percét, felejthető eredménnyel (3/10), nem úgy, mint a Javier Chillon nevéhez fűződő They Will all Die in Space, amiben egy krio-kamra utasa tér magához két utastárs segítségével, hogy egy balesetet szenvedő űrhajó javításában segédkezzen. A némileg gonosz történetű szegmens az antológia másik fénypontja, és ebben a fekete-fehér képi világ is sokat segít (9/10).

A két záró szegmens, az Entity és a Kingz más-más erősségekkel és gyengeségekkel rendelkezik, de a kusza történet az Entity látványvilágát és a Kingz izgalmas jeleneteit is a közepes kategóriába rontja (5/10).

A Galaxy of Horrors egyedi és fantáziadús történeteket hoz el a sci-fi horrorok rajongóinak, és még amellett is szerethető alkotás, hogy 1-2 szegmens nem igazán üti meg a többi színvonalát.

Értékelés: 7/10

Fixxerx