Az Appleseed-franchise egyik legújabb darabja, és kellemes meglepetése a most bemutatásra kerülő Appleseed Alpha volt, mely kronológiailag nagyjából akkor játszódik, mint a 2004-es film is, azzal a különbséggel, hogy a sztorit egy alternatív valóságba helyezve mutatja be nekünk Briareos és Deunan Olymposba jutását. Az Ex Machina óta nem csak a technika fejlődött, de a CGI is jóval erősebb lett, így a hintázó és tökéletlen karakterek tovább javultak, bár természetesen még nem hibátlanok, de egy mai FPS követelményeinek simán megfelelnek.

A Harmadik Világháború után a két társ, az egykori szeretők, Deunan, és kiborg társa, Briareos egy Two Horns-nak becézett bandavezérnek segédkeznek, hogy megkeressék a betevőt és túlélhessenek a poszt-apokaliptikus Japánban. Az egyetlen probléma, hogy sehogyan sem jutnak egyről a kettőre, hiába képzett harcosok, valahogy nem úgy sikerülnek a küldetések, ahogyan azt eltervezik, és kezd gyanússá válni nekik, hogy miként egy kábítószerfüggő a dílertől, ők sem tudnak megszabadulni munkaadójuktól. Mindig akad még egy utolsó küldetés, mielőtt elindulhatnának, hogy megkeressék a legendás Olympos városát, ahol minden jó, minden harmonikus, az utópia netovábbja.

A probléma mindig azzal a fránya végső munkával van, pláne, ha időközben ráeszmélünk, hogy mindeddig átvertek bennünket. Briareos és Deunan a saját bőrén tapasztalja meg, milyen kihasználva lenni, és egy olyan úton elindulni, ami sokkal nagyobb veszélyek felé vezet, mintsem gondolták volna. Ugyanis a Two Horns-tól kapott kilépő küldetésük során random összeakadnak az Irist kísérő Olsonnal, aki állítólag valóban a titokzatos Olymposból származik és egy olyan ügyön dolgozik, mely kulcsfontosságú lehet az emberiség jövőjének szempontjából. Azonban a világuralomra törő Triton egyik kiválósága, Talos azon ügyködik, hogy mindezt megakadályozza és a saját malmára hajtsa a vizet.

Így hőseinknek nincs más hátra, mint védelmezni, és eljuttatni az árut a megfelelő helyre. Persze ez némi nehézségbe fog ütközni, ráadásul az úton nem várt szövetségesekre is lelhetnek. Magyarul szólva a sztori némileg leegyszerűsödik, annak ellenére, hogy a látványvilág felerősödik. A karakterek szépen kidolgozottak, a zene csodálatosan passzol a témához, de némileg hiányérzetünk van, mert nem igazán akar többet mondani az Appleseed Alpha, mint amennyit mutat magából. A mélyebb értelem elmarad, a kérdésköröket még bányászlámpával sem leljük, hiába próbálunk felfedezni azt. Ettől eltekintve persze igazán élvezetes, egyáltalán nem fogunk unatkozni, de a valamit valamiért elv itt úgy érvényesül, hogy elsikkad az a része, amelyet leginkább szoktam keresni az anime nézések folyamán.

A kezdő ritmusok alatt Yasutaka Nakata és Toshiko Koshijima Depth című számát hallhatjátok. Hogy hivatalosan az Appleseed Alpha spinoff-nak számít-e, azt nem tudom eldönteni, de alapvetően ezúttal egy minőségi munka került ki Shinji Aramaki kezéből. Ha szeretnének egy reboot-ot készíteni, és újra végigmenni a mangán, én előszeretettel várnám. Kár, hogy jókora gap-ek tátongnak a különböző Appleseed alkotások között, de remélhetőleg kapnak egy 2.0-ás verziót és egyben élvezhetjük majd a kalandokat. Addig is sajnos azt kell mondanom, hogy bár kifejezetten gyönyörű ez az epizód, sajnos sok mögöttes jelentést nem sikerült beleszuszakolni.

Értékelés: 5,5/10

Smaragd Sárkány

 Akinek tetszett, itt megvásárolhatja: