Egészen addig nem ismertem Stephen King földijének nevét – merthogy mindketten Maine állam lakosai -, amíg egy teljesen véletlenszerű google-kereséssel rá nem leltem a Fumax Thriller sorozatának hatodik köteteként. A regény hátulján lévő Lelakatolt ajtók, szokatlan fények, mutáns csótányok hatásvadász feliratozással nem sokra mentem, de aztán a misztikus nyomozás, a sci-fi horror elemek, valamint Lovecraft neve meggyőzött, hogy mielőbb szerezzem be magyarul a 2012 év legjobb sci-fi regényét!

Nate elég szürke és unalmas egy fazon. Túl van már harmincon, de se feleség, se gyerek, sőt még csak egy normálisnak mondható munkája sincs – végeláthatatlan adatrögzítést végez egy nevenincs vállalatnál. Ezért aztán a pénze is alig, de amikor költöznie kell, mégiscsak sikerül egy olcsó lakást találni egy los angeles-i bérházban. Mondhatni gyanúsan olcsót – amihez aztán rejtélyek is tartoznak, mint például változó alaprajzú lakások, mutáns csótányok, és ismeretlen célzattal épített helyiségek. Mire Nate feleszmél, már a lakóközösség vezetőjeként irányítja a furcsa épület utáni titkos nyomozást, ami aztán a könyv címéül szolgáló, 14. számú ajtóval tetőzik be…

Ha a műfaját kéne meghatározni, Peter Clines regénye igazából egy vérbeli thriller – annak minden feszültséget és izgalmat okozó kellékével -, de annál azért jóval többet is nyújt. Kisebb rejtélyek és furcsaságok utáni nyomozgatásokkal kezdődik, ami aztán néhány helyen átmegy filozófiai szintű gondolatokból épülő steam-punk (helló, Tesla!) utánérzésbe, a vége felé pedig már kőkemény sci-fivé alakul a koncepció, persze ehhez már némi horror-beütés is társul. Aki pedig ismeri Lovecraft munkásságát, az könnyen kitalálhatja, milyen vonalon is mozoghat a cselekmény „csattanója”. Ja, és számtalan (nem csak horror és sci-fi tematikába vágó) pop-kulturális utalással teszi e természetfölötti történetet még szórakoztatóbbá.

A közel 400 oldalas kötet grafikus felépítése tetszett, mert igényes és egyedi, viszont az apró betűs szedéshez nem ártott volna kicsivel nagyobb sorköz. Ami magát a történetet illeti, kissé nehezen indul be. Én speciel többször éreztem az elején a túlírtságot – mintha a szerző nem tudna mihez kezdeni a főszereplővel a bevezetés utáni szakaszban, csak teng-leng minden különösebb ok nélkül, a rejtélyek meg egyre csak szaporodnak, és mintha egyhelyben ülne a cselekmény. Aztán a színes egyéniségekből álló bérházi kollektíva bemutatásával a jópofa humor is megjelenik, és életszerű helyzetek, illetve még rejtélyesebb szituációk veszik kezdetüket, amihez már egyre jobban felnő Nate karaktere, és mire a fináléhoz érünk, már valóságos hőssé avanzsál – némi romantika és kormányzati ügynökség jegyében, haha!

Peter Clines regényét bárkinek ajánlom, aki egyfajta hús-vér Scooby Doo-féle csapatba jelentkezve nem rest egy öreg és furcsa bérház földöntúli rejtélyei után nyomozni!

Értékelés: 8/10

eyescream