Nem hinném, hogy olvasóink közül bárkinek be kellene mutatnunk a Youtube-on futótűzként elterjedt “scare prank” videókat. Gyilkos bohócok, zombik, démoni kislányok, pszichopata télapók, műhullák, liternyi vörös festék, és gyanútlan áldozatok… sokan a kandi kamera jellegű műsorok jövőjét, mások a valaha kitalált legidiótább és legközveszélyesebb szórakoztatási formát látják bennük. Kevés lenne egy egyszerű kritika komolyan kivesézni a két tábor különböző álláspontjait szórakoztatás, szólásszabadság, moralitás, társadalomkritika és még ki tudja hány szempontból, a téma ugyanis ennél jóval bonyolultabb (még akkor is, ha a 2016-ban kamerák nélkül felbukkanó, ám akár az ilyen videók termékének is tekinthető gyilkos bohócokat figyelmen kívül hagyjuk). Az ausztrál Cairnes testvérpár ellenben úgy döntött, egy független slasher film formájában kicsit elmélyülnek a témában, és megmutatják azt a sok-sok veszélyt, ami gyanútlan alanyok rémisztgetésében rejtőzhet.

A Scare Campaign egy több évada futó sikersorozat, melynek csapata komoly pénzzel, studiós támogatással és tengernyi kreativitással a zsebükben forgat poénvideókat, melyekben a gyanútlan áldozatokat különböző, horrorisztikus helyzetekbe sodorják. A közönség ízlése azonban változik, és hőseink kénytelenek rádöbbenni, egyre kevésbé relevánsak – nem csak a konkurencia próbálkozik egyre meredekebb és meredekebb módon felülmúlni őket, felbukkan egy snuff filmekkel foglalkozó dark webes csapat is a színen, akik belopakodnak a poénvideókat forgató stábok forgatására, és ott Peeping Tom jellegű harci kamerákkal ténylegesen lemészárolják a gyanútlan készítőket. Ugyan a széria rendezője egy felelőtlen gyerek komolyságával próbál félresöpörni minden létező morális terhet, ami rájuk nehezedhet, a stábból egyre többen nehezményezik a körülményeket, és a producer is figyelmezteti őket, hogy ha nem kapják össze magukat, és döntenek nézettségi rekordot valamilyen új, vad ötlettel, a sorozatot hamarosan kaszálják. Így előállnak a tökéletes tervvel, egy kísértetsztorival egy egykori, elhagyatott elmegyógyintézetben, és egy szándékosan kiválasztott kissé furcsa, különc kertésszel a célpontjukként. A trükkök és effektek tökéletesek, a receptbe azonban hiba csúszik, áldozatuk ugyanis sokkal jobban ismeri a helyszínt, mint ahogy arra számítottak – régebben ugyanis az intézet ápoltja volt, a rászabadított stressz pedig igen váratlan és véres következményekkel jár.

A Scare Campaign jókor érkezett jó témával, hogy meglovagolja az ijesztgetős internetvideók keltette botrány és hírnév hullámait (amiben az is sokat segített, hogy a terjesztéshez/promotáláshoz felkérték a leghíresebb ilyen jellegű Youtube csatorna, a DmProductions csapatát) – ám az eredmény hagy maga után némi kívánnivalót. A színészi alakítás, operatőri munka, zene mind-mind kellemes, talán egy fokkal még jobbak is annál, amilyet elvártam egy ilyen költségvetésű független horrortól. Abban azonban magam sem vagyok biztos, hogy mi lehetett a készítők pontos célja, mondanivalója a filmmel, és nem voltak-e túl tapasztalatlanok a feladathoz. A Scare Campaign mélye az átlagos slasher akción kívül, melyet néha mérföldekről kiszagolható csavarokkal próbáltak feldobni, egy igen komoly negatív kritika az ilyen jellegű videók, készítőik és nézőik ellen. A történetvezetés, a feszültségkeltés mind-mind alá lettek rendelve ennek a kommentárnak és mondanivalónak, a film azonban így két szék közé esett – nem elég ijesztő vagy szórakoztató horrorfilmként, és amit nyújt, az lényegében egy elég egyoldalú és felületes körbejárása a témának.

Vajon annyi volt a készítők üzenete, hogy ilyen videókat készíteni alapvetően ostobaság? A közönségnek célozták a kritikát, akik egyre több sokkra, egyre több feszültségre vágynak, vagy a készítőknek, akik néha látványosan bele sem gondolnak a poénjaik potenciális következményeibe? A válasz sajnos nem egyértelmű, a film konkrét célja sem, és bár összességében egy kellemes, szórakoztató, átlagos horrort kaptunk, amely talán egy fokkal (és egy-két igen jól eltalált jelenettel) jobb a nagy többségnél, egy olyan témát vett alapul, ami mind komoly mondanivaló és társadalomkritika, mind potenciális horrorfilmes lehetőségek terén sokkal többet tartogatott. Egy unalmas délutánra még akár jól is jöhet, de összességében jóval többet vártam – remélhetőleg később valaki majd kicsit megfontoltabban nyúl majd ehhez a témához.

értékelés: 7/10

Zoo_Lee