Minden esztendőben vannak olyan horrorfilmek, amiknek a híre jóval megelőzi a bemutatót. Aztán persze mehet a találgatás a premierig, hogy felérnek-e a nagy elvárásokhoz, vagy túlzott volt a megelőlegezett bizalom. Ebben az évben a Get Out az egyik első ilyen alkotás, a parádés nézői és kritikai visszhangok után a UIP-Duna Film úgy döntött, hogy a magyar mozikban is bemutatásra kerül Jordan Peele rendezői debütálása. Külön köszönet a forgalmazónak a döntésért, illetve, hogy nagyszerű szokásukhoz híven szívesen látták a Cinegore szerkesztőségét a sajtóvetítésen!

Kezdjük először a számokkal: a januári Sundance Filmfesztivál bemutatóját követően az USA-ban február végén kezdték vetíteni, az eddigi 160 millió dollár feletti összbevétel pedig azért igazán megsüvegelendő teljesítmény, mert a költségvetés 5 millió dollár alatt megállt. A Blumhouse Productions újból jó lóra tett, sokadik bizonyítéka annak, hogy nem árt, ha néha megbízunk a rendezőnkben, forgatókönyvírónkban, nem feltétlenül kell a producernek beleütnie mindenbe az orrát. Jordan Peele saját történetét vitte vászonra, viszont mivel színészként egyértelműen a komédia műfajához köthető, sokan előre ingatták a fejüket, hogy mire lesz képes egy teljsen más hatásmechanizmussal operáló zsánerben.

Nos, a kérdésre a válasz annyi, hogy borzasztó erős komikum-vénája van a filmnek, bizonyos szempontból igazi fekete komédia, ha folytathatom ezzel a banális szópoénnal a történet által felütött politikailag korrekt humort. Az alapsztori elég banális, egy fiatal szerelmespár első útja a lány szüleinek házába, ahol a szülők nem tudják, hogy a fiú afro-amerikai. Rose-t látszólag egyáltalán nem érdekli a dolog, de Chris fejében ott motoszkál, hogy milyen reakcióra számíthat. Egy kisebb baleset után szerencsésen megérkeznek a szülői otthonba, ahol az első perctől kezdve minden kicsit furcsa. Chris nem tud rátapintani a lényegre, de egy felettébb különleges éjszakai túra után már biztosan tudja, hogy valami nem stimmel.

A paranoia szép lassan utat tör magának, de előbb-utóbb bizonyosságot nyer, hogy itt bizony semmi sem az, aminek látszik. Többet nem szeretnék elárulni a történetről, vannak olyan elemek, amiknek a feltárása nagyban rombolná az első megtekintés izgalmát, ezt pedig senkitől sem szeretném elvenni. A 100 perc feletti játékidőt én egy picit soknak éreztem, de nem nagyon tudtam volna húzni a filmen, mert mind a feszültség felépítése, mind a karakterek megismertetése szépen ki van dolgozva. A kellemes misztikum kézzel fogható, ugyanakkor azért a film felétől erősen lehet tudni, hogy mire is megy ki itt a játék, vagyis a nagy csattanó azért nem csattan akkorát. A színészek kitesznek magukért, az atmoszférát sem nagyon érheti kritika.

Az egyetlen, ami nekem nagyon hiányzott a végig érezhető bizsergető feszültség mellett, az igazi izgalom és félelem, már pedig ezen faktorok nélkül ritkán készül tökéletes horrorfilm. Megtalálható benne azonban a reflekció korunk társadalmának egyik aktuális problémájára, persze szépen becsomagolva. A bőrszín miatti ilyen irányú túlkompenzáció szerintem elsősorban amerikai találmány, de nyilván ennek is meg vannak az okai. Ettől függetlenül a film univerzális, nem szorítja keretek közé nézőit, hiszen ahogy említettem is, a humor feloldja ezeket az ellentéteket. Összességében nagyon szépen teljesít az alkotás, így bizony ezúttal valóban megérdemelt volt a megkülönböztetett figyelem. Több helyen kiemelik, hogy milyen eredeti a történet, ami hellyel-közzel helytálló csak, de ez nem sokat von le az érdemeiből. Mindenképpen top 10-es darab az idei év forgatagában, úgyhogy jövő héttől irány a mozi!

értékelés: 8/10

afiaf