Vannak olyan animék, melyek azonnal belopták a szívembe magukat. Vagy témájuk miatt, vagy a karakterek sikerültek elég jól, de akadt olyan is, amikor a világ varázsolt el, melyet ábrázoltak. Szeretem az olyan alkotásokat, amelyek nem csak szórakoztatnak, hanem valamilyen morális kérdéskört is feszegetnek, illetve olyan problémákkal foglalkoznak, melyek nehezen megközelíthetőek egy nyugati film, sorozat kapcsán. Bizony, a Happy Endre nem mindig van igény, éhezünk a valóságra is, melyre furcsa módon gyakran az animékben találunk leginkább rá. Ezen természetesen nem azt értem, hogy a repkedő, szuper erővel rendelkező főszereplőknek bármi köze is volna az igazi világhoz, de egy emberi vágynak, vagy tulajdonságnak megtestesülése, szimbóluma, allegóriája igen könnyen elképzelhető ezek alapján. Ide kapcsolódik a most terítékre kerülő Mirai Nikki (Future Diary) is, amely amellett, hogy horror anime, bizony mögöttes tartalmat is hordoz.

Cikkünk SPOILEREKET tartalmaz!

Yukiteru Amano magának való fiú, amolyan megfigyelő életmódot folytat. Nem találja a helyét a valódi világban, ezért úgy dönt, hogy szemléléssel tölti az idejét, és minden tapasztalt eseményt rögzít elektronikus naplójában. A telefonját nyomogatja egész nap, még órán is, és mindent leír, ami körülötte zajlik, igazi modernkori krónikásnak mondhatnánk őt. Otthona magányában egy Deus (Deus ex Machina) nevű istennel beszélget, amely csupán képzelete szüleménye. Megosztja vele a megfigyeléseit, és szinte barátként beszélget vele, és bohókás segédjével, Murmurral.
Az iskolában igyekszik elszigetelni magát társaitól, így nem csoda, hogy nem igazán foglalkoznak vele, csupán egyetlen srác szemeli ki őt, és folyton piszkálja, mert látja, mennyire könnyen sebezhető. Azonban az élet nem csupa móka és kacagás, egyik nap Deus egy játékra invitálja Yukit, melynek egyik fontos mozzanata, hogy a telefonja funkciója kissé megváltozik. A fiú onnantól kezdve olyan bejegyzéseket fog látni a naplójában, amelyek a jövőben történnek majd meg. Természetesen mindezt a képzelete szüleményének gondolja, így igencsak meglepődik, mikor másnap reggel olyan események jelennek meg a telefonjában, melyekre nem emlékszik, hogy leírta volna. Ráadásul arra a napra vonatkoznak, amelyre ébredt, és szépen lassan ráeszmél, hogy valóban a jövőt látja vele.
Egy iskolás számára ez bizony hatalmas előnyt jelenthet, hiszen ezt kihasználva előre ismerheti azokat a dolgozatkérdéseket, amelyek egy röpdoga alkalmával előkerülnek majd, illetve elkerülheti a veszélyes szituációkat is. Mert a megváltozott, magabiztos Yuki sokaknak szemet fog szúrni, emelkedő tanulmányi eredménye pedig az éltanulókat fogja piszkálni.

De a gyerekek élete nem csak játék és mese… A fiú nem csak az iskolában válik célponttá, hanem egy őrült sorozatgyilkos elől is menekülni kényszerül. Akiről ráadásul kiderül, hogy az egyik osztálytársnője. Csupán az első összetűzés után derül fény arra, miféle gyilkos játékba vonta be őt Deus ex Machina. Tizenketten kaptak különféle naplókat, melyek valamilyen módon a jövőt képesek látni. Mindezt befolyásolja a karakterek tulajdonsága, megfigyelőképességük fókusza, illetve összességében a személyiségük is. A csattanó, hogy végezniük kell egymással, hogy elnyerhessék a jutalmat: átvehessék az isten helyét, aki szeretne visszavonulni. A kapott segítség, a napló nem csupán fegyver lesz a kezükben, hanem legnagyobb gyengeségükké is válik. Hiszen ezek összefonódnak a versenyzők életével, így egyik megsemmisülése a másik pusztulását is maga után vonja.

Ennél többet nem szeretnék anekdotázni, legalábbis ilyen mélységekben a történet ismertetése nem fog folytatódni. Pont azért, mert az események nagyon gyorsan pörögnek fel és a meglepetésekre elég hamar elkezdhetjük kapkodni a fejünket. Huszonhat részes a sorozat, de már a legelején megindulnak a csavarok, olyan tények derülnek ki, amelyek megváltoztatják az addig felépült képünket a Mirai Nikki világáról és karaktereiről. A személyiségek, karakterek igencsak sokszintűek és sokszínűek lesznek, senki sem teljesen az, akinek elsőre megismerjük. Yuno Gasaira például nagyon érdemes odafigyelni, mert pontosan olyan komplex, mint amilyen egyszerűnek és egysíkúnak tűnik első olvasatra.
De nem csak a lány fog minket lépten-nyomon lépre csalni, megvezetni, hanem az összes többi szereplő is tartogat számunkra meglepetéseket. Ez a Mirai Nikki legerősebb pontja, hogy képes fenntartani a figyelmünket, mert fordulatokban bizony nem szenvedhetünk hiányt. Ez pedig nem csak erős túlzás, hanem mindenki rá fog ébredni, hogy senki sincs biztonságban a megismert karakterek közül. Itt nem csupán a 12 napló birtokosra célzok, hanem a hozzájuk kapcsolódók élete is alaposan felbolydul a játék kapcsán.

Nehéz úgy beszélni az üzenetéről, illetve a mondanivalójáról ennek az animének, hogy ne lőnék le akaratlanul is néhány poént, de azért megpróbálkozom felvázolni, hogy mikkel is foglalkozik a Mirai Nikki. Ami eléggé elsődleges, és viszonylag általános témakör az a felelősség kérdése. Hiszen egy olyan hatalomra tesznek szert a szereplők, melyet többféleképpen is felhasználhatnak. A leglogikusabb, teljesen ártalmatlannak tűnő alkalmazás, amelyet Yuki is próbál, hogy minél boldogabb és gondtalanabb életet élhessen, egyszerűen elkerüli a nehéz szituációkat. Ami teljesen leegyszerűsíti a mindennapjait, gyakorlatilag a kihívások száma így nullára redukálódik. Ennek a hátulütőjét azért mindenki hamar levágja, nem beleszámítva azt az apróságot, hogy iszonyatosan idegesítő, barátok nélküli személyiséggé készül alakítani magát. De nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy ez csak egy virtuálisan ártatlan abúzusa a rendszernek. Minden, ami megváltoztatja a potenciális végkifejletet ugyanúgy hatással lehet a többiek életére is. Erre kitűnő példát láthatunk a The Girl Who Leapt Through Time-ban is. Elég csak annyit mondanom, hogy egy pisztolygolyó elől elugorva könnyen másik ember halálát is okozhatjuk. Ami persze első olvasatra elkerülhetetlennek bizonyulhat, mégis számtalan egyéb megoldás közül nem feltétlenül a legjobbat fogjuk választani, bár akkor és ott jó ötletnek tűnhet.

A felelősség másik oldalán mindig elhelyezkedik a felnőtt emberi lények félelmetes mumusa, melyet én csak a következmények vállalásának hívok. Ez a kettő igazából szorosan kapcsolódik egymáshoz, mégis igyekszünk megfeledkezni róla, lehetőleg ez utóbbit szőnyeg alá söpörve. Nyilván eléggé csábító az a cél, hogy istenné válhassunk, hiszen ezer és egy dolgot megtehetünk, amelyre szívünk leginkább vágyna. Persze mindannyian sokkal jobb és igazságosabb istenek lehetnénk, mint bárki más, vagy éppen az aktuális hatalommal bíró entitás. Az emberi ego csodákra képes, ez tagadhatatlan. Azonban hátulütők, csapdák mindig voltak és mindig lesznek. Vannak a természetnek is törvényei, melyeket be kell tartanunk, ha nem szeretnénk a káoszt növelni. Ezt pedig a szereplőinknek is meg kell tanulniuk, nyilvánvalóan úgy, ahogyan mi is tennénk: a saját bőrükön. Ez a másik erőssége a Mirai Nikki-nek, hiszen több szemszögből, több hibát is meg tud mutatni nekünk úgy, hogy a kritika mellett az érveket is bemutatja.

Hiszen mind a 12 szereplőnek vannak motivációi, így természetesen úgy gondolják, hogy jogosan kívánják maguknak az isteni címet. A versengés során egyedül Yuki, az egyes számú naivitása az, hogy embert ölni nem helyes. Erre ugyanis rajta kívül gyakorlatilag senki sem jut el. A cél szentesíti az eszközt, ergo tizenegynek semmilyen problémája nincs ezzel az egész szituációval. Mindennek ára van és ezt bizony készek megfizetni az istenné válás érdekében. Érdemes rá odafigyelni, hogy ki mit áldoz fel a cél megvalósításáért.

„Consentēs Diī  Iūnō  Iuppiter
Minerva  Apollo  Mars  Ceres
Mercurius  Diāna  Bacchus
Volcānus  Plūtō  Vesta  Venus”

(Olympian Gods: Juno, Jupiter,
Minerva, Apollo, Mars, Ceres,
Mercury, Diana, Bacchus,
Vulcan, Pluto, Vesta, Venus.)

Aki kicsit is jártas a római mitológiában, annak elsőre szemet szúrhatott, hogy az első főcímzene, Yousei Teikoku Kūsō Mesorogiwi-je rögtön a tizenkét főisten (valójában 11 főisten, mert Neptunust lespórolták, de Pluto és Bacchus hozzáadódott) felsorolásával indít. Illetve a Deus ex Machina kifejezés is latin eredetű és arra utal, hogy egy bonyodalom, esemény csupán isteni közbeavatkozással megoldható. Persze az egyik főszereplő, Yuno neve sem véletlenül lett ez, de érdemes utána olvasgatni a mitológiának, hogy több párhuzamot is találhassatok. Bár Murmur nem teljesen felel meg a bacchánsoknak, de a viselkedését és a személyiségét némileg megmagyarázza, ha ebből indulunk ki.

Nagyon azért ebbe az irányba nem szeretnék elmenni most sem, de érdekességnek azért megemlítettem. Naoto Hosoda (Shuffle!) animéje fantasztikusan fordulatos, frappánsan betegnek mondható. A karakterdizájn Hidetsugu Hirayama (Shuffle!) keze munkáját dicséri, a zenéjét pedig Tatsuya Katounak (Phantom ~Requiem for the Phantom~) köszönhetjük. A sorozat első felében a záróakkordok a Faylantól a Dead END, és tőlük halljuk a folytatás kezdő címdalát, a Blood tellert. Ugyanígy az első tizenhárom részt a fent emlegetett Yousei Teikoku Kūsō Mesorogiwije nyitja meg és a tizenötödik epizódtól a Filament című számmal búcsúzkodunk.

A Mirai Nikki-hez egy 9 perces előzmény és egy epilógus (Mirai Nikki: Redial) OVA is tartoznak, melyeket érdemes megtekinteni, hogy teljessé válhasson az igencsak szövevényes kép. Viszont eléggé szervesen kapcsolódnak a sorozathoz, így nem szeretnék ebből sem spoilerezni.

A Mirai Nikki az egyik legnagyszerűbb horror, amelyet láttam, az okokat pedig igyekeztem felsorakoztatni a kedvcsinálómban. Sikerült megfelelően komplex világot létrehozni, és egy olyan puzzlet teremteni, mely gyakorlatilag kockánként megváltoztatja a teljes kép jelentését. Emiatt elég könnyű ott ragadni előtte, mert a könnyednek tűnő átvezető epizódok is képesek meghökkenteni bennünket és egy újabb csavart vinni az események közé. Egyértelműen csak ajánlani tudom azoknak, akiket nem zavar a beteg elmék igen részletes ábrázolása, mely bizony elég erősen felkavaró is.

Értékelés: 10/10

Smaragd Sárkány