Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én borzalmas gyerek voltam, igazi rémálma a tanáraimnak. Klasszikusan az a srác, aki inkább magát és osztálytársait szórakoztatta ahelyett, hogy a tanulásra koncentrált volna. Holott soha nem voltam buta gyerek. “Legalább lennél hülye, akkor nem lenne kár érted” – mondta egyszer a magyartanárom, és utólag igazat is adok neki. Ez a kis anekdota egyáltalán nem véletlenül jutott eszembe, a The Lesson kapcsán felsejlettek bennem a középiskolás évek, amikor snapszerozással és rendzavarással töltöttem inkább a tanórákat. Így visszagondolva akár rosszabbul is járhattam volna! Sokkal rosszabbul!

Hősünk, Fin gyerekkora egyáltalán nem volt idilli, édesanyja korán meghalt, így most bátyjával és annak barátnőjével él, miközben a tinédzserek mindennapos problémái lengik be életét. Ő azonban meg sem próbál kitörni a rá írt szerepből, igazi bajkeverő módjára megy tanárai idegeire. Ezúttal azonban kemény fába vágta fejszéjét. Az irodalomtanár Mr. Gale ugyanis fejébe vette, ő bizony tudást ver Fin koponyájába, akár szó szerint is.

Habár a leírás alapján akár valami könnyedebb darabra is gondolhatunk, a The Lesson egy igencsak borongós hangulatú torture movie, drámai elemekkel. A brit darabot pedig az igen szélsőséges karakterábrázolás teszi még érdekesebbé. A középpontban természetesen Fin élete van, melyet visszaemlékezések által ismerhetünk meg még jobban. Így a cselekmény közben van időnk elgondolkozni azon is, mennyire meghatározza egy ember életét a családi háttér és a neveltetés. Vajon tényleg vannak olyan gyermekek, akik már eleve esélytelennek születnek és soha nem fognak tudni kitörni korlátaikból? Ruth Platt író-rendező azonban egy percig sem próbál minket az áldozati szerepben tetszelgő fiatalok oldalára állítani. Olyannyira, hogy tulajdonképpen könnyebben tudunk azonosulni Mr. Gale-lel, akinek a karaktere az, amely az átlag fölé emeli a The Lesson című filmet.

A főként brit sorozatokban feltűnő Robert Hands végig parádésan alakítja a kicsit becsavarodott, hivatásához hű, megcsömörlött tanárembert, történetei, példázatai és monológjai pedig még azok számára is elgondolkodtatóak és érdekesek lesznek, akik az újkori irodalomnak nem akkora rajongói.

Mindazonáltal a 6/10-es értékelés mutatja, lettek volna még rejtett tartalékok a filmben. A 95 perces játékidő végig billeg valahol a horror, a dráma és egy kis szerelmi történet mezsgyéjén, be-beszagolva mindegyikbe néhány pillanat erejéig, de a kiteljesedés hiánya érződik azért a darabon. Néhány vontatott percet és unalmas lezárást is a készítők számlájára írhatunk, ám még így is a közepesnél egy jobb alkotást kaptunk a szinte teljesen ismeretlen legénységtől.

Értékelés: 6/10

(Varin)