A szellemvárosok sajátos hangulata már időtlen idők óta magával ragadta az embereket, azokban az években is, amikor még nemhogy a horror, mint műfaj, de maga a filmgyártás fogalma is ismeretlen volt. Ezek az elnéptelenedett települések azonban szinte minden esetben olyan múlttal rendelkeztek, hogy kiváló táptalajul szolgáltak a különféle rémtörténetek, legendák terjedéséhez.

A szellemvárosok varázsa talán azok paradox jellegében rejlik: a szerepéből kiemelt látvány ugyanis rögtön beindítja az emberi képzelőerőt, ami egyáltalán nem is csoda. Hiszen – ahogyan azt látni fogjuk – jónéhány alkalommal rápillantva ezekre a településekre tényleg olyan érzésünk támad, mintha valami nem evilági erő hatására, varázsütésre tűntek volna el az emberek; arról természetesen már nem is beszélve, hogy sokszor ezek a helyek valóban különös, olykor hátborzongató események mementóiként ragadtak az utókor nyakán.

Port Arthur

A Tasmán-félszigeten található Port Arthur-t sokszor Ausztrália egyik legtöbb paranormális jelenséget produkáló helyeként aposztrofálják. A kis település, ahol egykor egy büntetés-végrehajtási intézmény is üzemelt, a XX. század egyik legbrutálisabb ámokfutásának szolgált helyszínéül: 1996 április 28-án a 28 éves Martin Bryant, miután saját apját egy leszúrta egy panzió szobájában, egy turistákkal teli környéken 35 embert lőtt agyon hidegvérrel, az előtt, hogy a hatóságok lekapcsolták volna. A több órán át tartó vérengzést követően Bryant végül elfogták, és a 35-szörös életfogytiglan mellé még további 1035 év börtönbüntetésre ítélték.

2011-ben nagy botrányt kavart, hogy az interneten elérhetővé váltak a gyilkosság helyszínén készült felvételek, ezeket azonban később, kegyeleti okok miatt eltávolították. Bár Port Arthur azóta is kedvelt célpont a kuriózumnak számító, 1877-ben bezárt börtön miatt, jónéhányan számolnak be furcsa jelenségekről. Különös hangok, árnyalakok, sőt, egyesek olykor a régóta elhagyott templom harangját is hallani vélik kongani, anélkül, hogy erre bármi racionális magyarázat lenne.

Centralia

A mára már szinte teljesen lakó nélkül maradt, Pennsylvania államban található Centralia hajdanán közel háromezer embernek adott otthont, miután az 1856-ban itt létesült két szénbánya rohamos infrastrukturális gyarapodást biztosított a település számára. 1962 óta viszont Centralia fokozatosan elnéptelenedett, hiszen a terület szinte élhetetlenné vált köszönhetően egy üzemi balesetnek. Az eset miatt közel 60 hektárnyi terület állt lángokban, az itt tartózkodó családokat evakuálták, mára pedig csupán néhány ember él itt, vélhetően a város történelmének utolsó lakóiként.

A föld alatt tomboló tüzet sosem sikerült véglegesen eloltani, így a hely jelenleg egy valóságos földi pokolként fest, ami – ha hinni lehet a pletykáknak – a hatalmas sikert Silent Hill játéksorozat (amelyet későbbiekben filmadaptáció is követett) készítőit is megihlette. A folyton füstölő-lángoló Centralia sajátos atmoszférájával évek óta vonzza a bizarr helyek kedvelőit.

North Brother Island

Kevesen gondolnák, de New York-nak is megvan a maga szellemvárosa. A North Brother Island-en álló kórház évtizedeken keresztül szolgált egészségügyi létesítményként súlyos, krónikus, rendszerint halálos kimenetelű betegségben szenvedő emberek számára. Ami azonban igazán különlegessé teszi az ’50-es évek óta elhagyottan álló helyet, az nem más, mint egyik hajdani ‘vendége’, a Typhoid Mary néven elhíresült – amennyiben lehet ezzel a kifejezéssel élni – ‘ártatlan sorozatgyilkos’. Typhoid Mary, polgári nevén Mary Mallon az Államok egyik legkülönösebb bűntényének elszenvedő alanya és egyben elkövetője is volt: ritka módon ugyanis tünetmentes hordozója volt a tífusznak. Mivel szakácsnőként tevékenykedett, amelyik családnál megfordult, ott a hastífusz hamarosan felütötte a fejét, azonban, mivel ő maga sosem volt beteg, meglehetősen nehéz volt összekötni a kusza szálakat.

Érthető módon Mary, aki maga sem tudott állapotáról, kézzel-lábbal próbálta bizonyítani ártatlanságát, ügye pedig egy sok éven át húzódó jogi vesszőfutássá fajult. Mivel szándékosságról szó sem volt, a megbélyegzett, meghurcolt nő a társadalom szimpátiáját is kivívta, így sokan tiltakoztak az ellen, hogy élete hátralévő részét elszeparálva töltse a North Brother Islandon. Mary Mallon önhibáján kívül 47 megbetegedést és 3 halálesetet okozott. A sziget évtizedek óta lakatlan, az épületek közül pedig sok szinte érintetlenül áll.

Dudleytown

Az 1700-as évek óta nyilvántartott Dudleytown a beszédes ‘Village of the Damned’, vagyis Kárhozottak Faluja becenevet viseli. A Connecticut államban található Cornwall-ban létesített kis települést a Dudley família alapította, azzal a céllal hogy egyfajta farmer-közösséget hozzanak létre, ahol a mezőgazdasági munkából élő családok egymást segítve élhetnek majd. Dudleytown azonban nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, hiszen rövidesen kiderült, hogy a talaj minősége korántsem olyan jó, mint ahogyan azt többen gondolták, így az idilli közösségről szőtt álmok hamar szertefoszlottak.

Az 1800-as évek közepére már teljesen elnéptelenedett hely történetét azonban sokan másképp látták: többen úgy gondolták, hogy a rossz minőségű termőföldről szóló történetet csupán a közvélemény megnyugtatására találták ki, a valóság ennél sokkal hátborzongatóbb volt. Ezek a mendemondák démoni víziókról, látomásokról, és megmagyarázhatatlan jelenségekről számolnak be, amik az ott élők életét keserítették meg az őrület határára sodorva a gyanútlan lakókat, akik így, egy idő után távozásra kényszerültek. Akármi is az igazság, Dudleytown a mai napig a régió egyik legnagyobb hírnévvel rendelkező elhagyott települése.

Ha szellemvárosokról beszélünk, a felsorolásból természetesen nem maradhat ki a téma koronázatlan királya, Pripyat. A csernobili atomkatasztrófa hátborzongató mementójaként hátramaradt ukrajnai városnak pár hónappal ezelőtt külön cikket szenteltünk, amelyet itt elolvashattok. Ugyancsak különálló esetként külön írást érdemelt az olasz horrorsziget, Poveglia is, az erről szóló cikket – amennyiben még nem tettétek – elolvashatjátok itt.

(Absvrd)