Az indiai filmeket leginkább a szín kavalkád, a teljesen random, számunkra érthetetlenül oda nem illő rögtönzött zenés-táncos betétek jellemzik. Még az akciókba is belecsempészik ezeket a jeleneteket, mikor kis romantika, vagy belső monológ kifejtésére kerülne sor. Láttam már horrort is Indiából, ezért a Horror Story-tól is valami hasonlót vártam el, és szerencsére nem jött be a számításom.

Neel, Achint, Samrat, Mangesh, Neena, Maggie és Sonia egy este ünnepelni térnek be egy bárba. Iszogatásukat a tulaj zavarja meg, amikor felhangosítja a híreket, és meghallgatják, hogy egy közeli hotelben öngyilkos lett egy férfi. Természetesen mindannyian hallották már a legendát, mely szerint abban az épületben egy nő egykor meghalt, de előtte megátkozta a helyet, hogy onnan élve senki se kerülhessen ki. Nyilván egy bulizásra pont az ilyen típusú helyszín a legalkalmasabb, pláne, ha néhány pohárka már amúgy is lecsúszott. Így átruccannak a hotelbe, hogy megkeressék a titokzatos szellemet, amely ott kísért a falak között. Elsőre igencsak jó poénnak tűnik számukra, de ahogy elérik azt a szobát, ahol állítólag a tragédia történt, minden megváltozik. Ugyanis valami tényleg lakozik a szállodában, és most elkezd rájuk vadászni. Egyesével gyilkolja le őket, és ha nem érik meg a hajnalt, talán sosem szabadulhatnak ki onnan. Egyetlen választási lehetőségük marad, meg kell fejteniük a rejtélyt, mely a régi épületben esett meg, hogy rájöjjenek, mi a kísértet szándéka.

Kellemesen közepes kísértethistóriára bukkantam az indiai filmek között csemegézve, mert Ayush Raina horrorja ugyan nem kiemelkedő alkotás, de igazán frappánsnak mondható, az eddigi hindu művekkel ellentétben. Itt már elszakadtunk a mókás tánc- és énekjelenetektől, főszerepet kapnak a színészek, és persze az érzelmek. Azért ez a rész továbbra se marad elhanyagolható, minden egyes snittet teljes átéléssel adnak elő, igazán magukévá téve a karakterek aktuális állapotát. Sosincs kétségünk afelől, hogy az adott személy fél, retteg, szomorú, vidám vagy éppen szerelmes. Ilyenekkel sosem volt problémám, az indiaiak tökéletesen uralják ezt az aspektust. Ezért a Horror Story kicsit jump scare-es, de főleg rettegős, borzongós és szellemes. Van egy aprócska Scooby Doos beütése a horrornak, hiszen körbe-körbe kergetőznek a titokzatos kísértettel, folyamatosan ugyanazokra a stációkra visszajutva, hogy érződjön, innen sosem szabadulhatnak meg. Ez a része ezért elég jól működik, átérezzük a szereplők bezártságát, frusztráltságát és bizonytalanságát, kilátástalanságát.

Nem kell egy túlságosan erős filmet várni a Horror Story-tól, mert nem egy műremek, azonban érdekességként mindenképpen tudom ajánlani. Főleg olyanoknak, akik szeretik azon típusú horrorokat, melyekben egy épület falai közt bezárva tengődnek a szerencsétlenek és próbálnak kiszabadulni onnan, hátha túlélik az éjszakát. A kísértet históriák szerelmesei is minden bizonnyal elégedetten fognak hátradőlni, miután megtekintették.

Értékelés: 6/10

Smaragd Sárkány