Bevallom őszintén, semmilyen tapasztalattal nem rendelkezem a mexikói horrorfilmek terén, így mindenféle várakozás nélkül ültem neki Alfonso Corona Blake klasszikusnak számító mozijának, amiben is központi szerepet kap a zene, mint a vámpírok kolóniáját irányító erő.

A filmet eredeti nyelven, görög felirattal volt szerencsém megtekinteni, így nem volt egyszerű, de azért megpróbálom vázolni a cselekményt. Történetünk kezdetén a gróf feltételezett kastélyának barlangszerű kriptájában játszik emberi csontokból és koponyákból készült vagány orgonáján, s miután bemutatja, milyen ügyesen tud random nőket meglékelni, lassan el is érkezünk a film központi szálához.

Tiszteletét teszi egy egyik régebbi ellenségének összejövetelén, ahova később visszatér, és egyenként kapdossa el az embereket – a férfiakat általában megöli, a nőket meg vámpírrá teszi, s ily módon növeli alattvalói számát. Hősünket, a kitűnő zongoristát is megharapja az egyik lény, de van annyi lélekjelenléti, hogy a többieket mentse, majd pedig a film vége felé precíz játékával kicsinálja a klasszikusokra kevésbé fogékony vérszívók kompániáját az alagsorban.

Nem kertelek, egy teljesen korrekt alkotást láttam, mármint természetesen az adott kornak megfelelő színvonalon – mert manapság ugye a klasszikusokra leginkább használt jelző az ingerszegény, unalmas, és gagyi. Persze nem váltja meg a világot, mert bár a film elején igazi gyümölcsevő denevérek is feltűnnek, azért a sok helyütt damillal belógatott, kvázi „repkedő” gumi-jószágok elég humorosak tudnak lenni (főleg amikor az egyik lány arcát montírozzák rá), aminél talán csak az emberek denevér-maszkjai sikerültek cikibben, vagy éppen a gróf végső jelenetben látható, óriásira nyúlt papírmasé-fülei, haha!

Hallhatunk még sirály-hangokat a finálé zongorajáték alá bevágva, láthatjuk, ahogy a gróf egyes nők nyaki verőere helyett a garatot harapja meg, illetve az is érdekesnek tűnik a szememben, hogy a fővámpír szolgálai közül miért csak a férfiak rendelkeznek szörnyű denevér-maszkkal, ergó a nők meg ugyan úgy néznek ki, mint a halhatatlanság előtt, vagy hogy is van ez tulajdonképpen?! Meg mi az az a pókhasú bumfordi gnóm, talán egy Igor-féle szolga?!

Ennek ellenére (vagy pont ezen tények miatt) én végig jól szórakoztam rajta, habár nem tagadom, kicsit sok volt a gróf folyamatos elrablási cselekménye, meg hogy a végén már majdnem mindenki lékelésre került, de mint említettem, szerintem egy korrekt, egyedi hangulatú darab.

Értékelés: 6/10

eyescream