Guillermo del Toro, napjaink egyik leghíresebb spanyol rendezője, a ’80-as években írta meg első forgatókönyvét, egy, a mexikói forradalom idején játszódó kísértethistóriát, azonban a stúdió visszadobta az ötletet. Majdnem 15 évvel később, 2001-ben, mint ismert rendező, visszatérhetett a történetéhez, melyet új köntösbe, a spanyol polgárháború idejére tett, és így megszületett az Ördöggerinc című műve.
1939-ben járunk, a spanyol polgárháború lassan véget ér, Franco csapatai nyertek. Miután apukája elesett, egy elhagyatott vidéken álló árvaházba kerül Carlos (Fernando Tielve), aki rögtön összetűzésbe kerül a helyi „nagy legénnyel”, Jaime-val. Az árvaházat két baloldali szimpatizáns, Carmen és doktor Cesares (Federico Luppi) vezeti, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy az épületben egy elhunyt gyerek, Santi szelleme kísért, akit egyedül Carlos vesz észre. Hamarosan azonban a szellemnél nagyobb problémájuk is akad, hisz megkapják a hírt, hogy Franco emberi az árvaház felé vették az irányt, így menekülniük kell. Viszont a menekülés közben a gondok, Jacinto, szembeszáll Carmen-nel és doktor Cesares-val, hiszen az épületben elrejtett aranyra fáj a foga, ami így nem lehet az övé, és felrobbantja az árvaház egy részét, megölve sok-sok gyereket, és Carmen-t, ezért elüldözik. Azonban hamarosan visszatér az elrejtett aranyért, és fogjul ejti a gyerekeket, így Carlos-nak és Jaime-nak össze kell fognia, akiknek csak Santi segíthet, akinek szintén Jacinto kell,hisz ő ölte meg őt és a volt gondok most azt tervezi, hogy a kincsek megszerzése után a többi gyerekkel is végez…
Habár a film kísértettörténet, és az elején még azt hisszük, hogy a szellemtől kell tartani, a mű, szépen, lassan rávezet arra, hogy az igazi gonosz, hasonlóan egy másik del Toro filmhez, a A Faun Labirintusához, az ember, az emberi kapzsiság. A kis Santi valójában szintén az áldozata Jacinto erőszakosságának és gyávaságának, így a film nem nevezhető horrornak, sokkal inkább drámának. A szellem, és később szellemek ebben a műben inkább, örző-védő szerepet töltenek be, segítik hőseinket a gonosz elleni küzdelemben. A film szinte egész végig egyetlen helyszínen játszódik, ennek ellenére a képi világ fantasztikus. Szinte érezzük a perzselő meleget, a hullák bűzét, melyek körül a legyek keringenek, valamint a feszültséget, hogy a veszély bármikor ott leselkedhet rájuk. Érezzük a háború nyomását, ezt a kétségbeejtő helyzetet, amelyet csak erősít az árvaház udvarán lévő bomba, amely a kis Santi halála napján zuhant le , és amely bármelyik pillanatban felrobbanhat. Véleményem szerint a képi világ a legjobban viszont a szellem ábrázolásában csúcsosodik ki, csodálatosan néz ki a fején lévő sebbel, melyből folyamatosan áramlik ki a vér, fel a levegőbe. A színészek rendkívül erősek, a tekintélyt parancsoló, bölcs, ugyanakkor szintén gyarló Cesarestől kezdve a gyerekeken át, a hazug, kapcsi Jacintóig. Tulajdonképpen a film nem is szól másról, mint hogy mennyire gyarlók vagyunk mi, emberek, hiszen hazudunk és lopunk, becsapjuk a másikat. A mű valójában egy tanmese, hiszen, SPOILER!!!! szemben a horror-ral, itt happy end van, és a gonosz is elnyeri méltó büntetését, méghozzá úgy, ahogy egy ilyen mesébe illik: a kapzsisága és az elbizakodottsága okozza vesztét. SPOILER VÉGE!!!
A film mindezek ellenére kissé vontatott, nagyon lassan bontakozik ki az igazi cselekmény. Az első egy órában tényleg a szellemet hisszük a legfőbb veszélynek, azonban ő se csinál sok mindent. Ellenben a mű végére nagyon felpörögnek az események, izgalmassá válik, nem is lehet nem odafigyelni a történésekre.
Összességében egy erős morális történetet tár elénk Guillermo del Toro, egy szívszorító drámát és egyben egy izgalmas filmet. Sajnos azonban a lassú bevezetés kicsit ront az élvezhetőségén, azonban ezt kompenzálja a vége, végül így egy nagyszerű alkotást nyújtva.
Értékelés 7/10
Kele-man
Én már láttam a filmet, de azért szólnék, hogy a cikkben csak a spoileres rész vége van feltüntetve, az eleje nem… Már a második bekezdés végére le van lőve minden.