Igazi csemegére bukkantam a görög Nico Mastorakis (Blind Date) szexualitással és extrém erőszakos jelenetekkel hódító exploitation mozijával, amelyet bevallottan a Texasi Láncfűrészes Gyilkosság nemzetközi sikerei inspirálták. Filmünk jellemzően egy rakás alternatív címen futott – többek között Devils of Mykonos, Cruel Destination, Island of Perversion, Killing Daylight and Devil’s Island -, de ez mégsem gátolta meg abban, hogy sokáig olyan videó-szemétnek minősült, ami bizonyos képsorai miatt a legszélesebb körökben is cenzúrára ítéltek. Később, 2011-ben vágta újra az Arrow Films, és ezt a verziót láthatjuk most is.

Christopher és Celia görög Mykonos szigetén bérel egy házat. Látszólag minden rendben van velük, valójában viszont szexuális túlfűtött fazonok, akik egy kis szadizmustól és gyilkosságtól sem riadnak vissza – Londont is például ezen tevékenységük miatt voltak kénytelenek otthagyni.

Filmünk első képkockáiban például Christopher megdug egy kecskét, majd elmetszi a nyakát. Aztán egy helyi festő állít be a házukhoz, aki nagyon be van gerjedve Celia-ra, majd miután jól megdugta a csajt, kiszögelik Jézus-pózba, és festéket itatnak vele, a testét pedig bedobják az óceánba. Nem sokkal később találkoznak egy Patrícia nevű gazdag spinével, aki meghívja őket egy meleg pár esküvőjére, később betörnek hozzájuk, és kinyírják az öreg csávót meg a szeretőjét, persze öngyilkosságnak beállítva. Aztán elintéznek egy, a nyomukra bukkant rendőrtisztet: repülőgépre kötik, majd az óceán fölött elvágják a kötelet, mire a tag szörnyethal. Christopher és Patrícia titokban dugnak egyet, amiben a vizelet fontos szerepet játszik, majd az eszméletlenre vert nőt egy buldózerrel semmisíti meg.

Miközben Celia fürdik, két hippi megpróbálja megerőszakolni, de Christopher éppen akkor téved haza a horgászatból. Egyiket szigonypuskájával intézi el, míg a másik a klotyóba fojtja. Következőkben Celia és egy leszbikus pincércsaj románcának lehetünk tanúi, de Christopher ismét csak betoppan, és a félájult drogos csajt még életre kelti, mielőtt bead neki egy halálos adag hernyó, majd egy spré és egy gyertya segítségével egyszerűen leégeti az arcát.

Miközben Celia egyre-másra rémálmokkal küszködik, addig a rendőrök is a nyomukra bukkannak, így kénytelenek egy kis farmra menekülni, ahol eljátsszák, hogy ők vérfertőző testvérek. A következő reggelen aztán a nő rémálmaiban látott idegen fazon előbb megerőszakolja Celia-t, majd análisan közösül a leütött Christopher-rel. Miután megkötözi és lefingja (!), bedobja őt egy verembe, majd újra szexel egyet Celia-val, és a csaj ezúttal már élvezi is.

Ahogy olvashatjuk, az alkotás szinte tobzódik a különféle szexuális aberrációban, valamint extrém erőszakos és bizarr jelenetei a megtekintést követően még elég sokáig élhetnek emlékezetünkben. Valamit igen eltalálhatott Nico Mastorakis direktor úr, mert a kb. tíz percenként felbukkanó pucérkodások és a kegyetlen gyilkosságok sűrűjében való öncélú tapicskolás egy idő után elég unalmassá lenne, de szerencsére ez mégsem következik be. Köszönhető ez a durva képsorok alatti pattogós zenei aláfestésnek, ultragyors vágások által elkövetett lendületnek, valamint ezen brutális cselekmények fényképpel történő megörökítésének.

Ahhoz képest, hogy állítólag olyan alacsony volt az előállítási költség, hogy egy kisebb szerepbe maga a rendező ugrott be, mert a kijelölt színész túl sokat kért volna, egyáltalán nem látszik rajta. De nyilván az se, hogy bármiféle értelmet vagy esetleg mondanivalót csempésztek volna a sorok közé. Így aztán színészi játékot, drámát vagy éppen logikus forgatókönyvi húzásokat se keressen benne senki. Igazából ez a perverz kis kaland a mai napig életképes lehet, elsősorban azok számára, aki odavan a régóta letűnt(nek hitt) exploitation filmekért.

Értékelés: 8/10

eyescream