Amikor különleges és ritkaságszámba menő külföldi alkotásokat kerestem a neten, és szűkítettem kissé a találatokat az ázsiai címszóval, szemembe ötlött ez a hindi remekmű. Bár a bollywood-i szócska mindent elmond a produkció jellegéről, no meg a több mint kétórás játékidő is önmagáért beszél, egy életem egy halálom alapon mégis bepróbálkoztam, hátha valami csoda folytán kellemeset fogok csalódni. (Persze, ez esélytelen volt.)

Ahana nevű főszereplő csajunk egy hotelt nyit az erdő közepén, és már rögtön az első nap rendkívül romantikus körülmények között megismerkedik a Karan nevű énekes-gitárhero-sármőrrel, akivel aztán a film végéig beteljesületlen a románcuk. Közben pedig – mivel mégiscsak egy horrorról van szó – egy erdőből jövő rémség kezdi el gyilkolászni a vendégeket. A helyi rendőrség tehetetlen, viszont feltűnik a színen egy professzor, aki elmagyarázza nekik, hogy ez bizony Brahma istenség egyik igen ritka és elátkozott teremtménye.

Megpróbálják ugyan csapdába csalni, de sajna csak tűzzel való megfélemlítésre telik. Később egy földalatti járatba ismét bekerítik, de megint csak otthagyja a fogát néhány szereplő. Mikor már csak Ahana és Karan marad… maradjunk annyiban, hogy elég soká lesz vége.

Filmünk igazából egy negyven percenként zenés betétekkel megszakított (szerencsére csak kettőt kell kibírnunk!) közel kétórás románc, amit itt-ott megszakít a címszereplő szörnnyel való találkozás. És ha már a lénynél tartunk: komolyan, ennyi végeláthatatlan hőrögetést én még egyetlen szörnyes filmben sem hallottam, mint itt, pedig aztán volt dolgom néhánnyal, nekem elhihetitek! Mitologikusan teremtetett, félig humanoid félig hüllő korcsunk amúgy érdekes egy fajzat, mert maga a kinézete nem lenne rossz (na, jó: a bajusz-csápja, nyúlványa vagy milye, azért elég komikusan fest), de a CGI elég felületesre sikerült.

A cselekményünket elég sok helyen vágja ketté üresjárat – általában ilyenkor a főszereplő próbálnak romantikázni vagy valami hasonló -, de az igazi kínszenvedés mégsem ez, hanem az utolsó húsz perc, amit olyan szinten elnyújtottak, hogy az már tényleg egy emberiség elleni filmes bűntett lehetne! Ketten maradnak a szörnnyel a hotelban, és ott szerencsétlenkednek egy darab puskával, amit folyton töltögetni kell, össze-vissza változtatva a helyükön, nyomorult lény meg nem bírja őket elkapni, mintha valami bohózatot látnék.

A látvány miatt egyáltalán nem hiszem, hogy megéri csekkolni, hangulatában amolyan bollywood-i light kategória akar lenni (szerencsére a romantikus vonalba nem keverednek táncos jelenetek, pff), így eleve csak az elvakult india-fanatikus jöhetnek szóba – azok meg szerintem maroknyian, ha vannak kis hazánkba, haha!

Értékelés: 4/10

 

eyescream