Ezúttal Hollandiába kalauzollak el benneteket, ahol szintén történhetnek megmagyarázhatatlan események. A The Windmill Massacre egy hagyományokra épülő igazán frappáns kis horrorfilm, egészen meglepett, hogy annyira nem is szörnyű, amennyire a mutatói következtetni engedték. Az Emberi százlábú országából olyan alkotásra leltem, mely a Jeepers Creepers hangulatát hozta vissza nekem.

A legenda szerint élt egykor egy molnár legény, aki erősen sátánista volt. Időnként emberek tüneteztek el a közeli faluból, de sosem akadt tettes, így gyanúsítottat sem találtak. Azonban az egyik helybéli a malomból vásárolt lisztben egy emberi fogat talált. Nem sokat törték a fejüket, a csőcselék hamarosan kapával, kaszával, fáklyával, és minden megmaradt kellékkel a Frankensteinből (persze ez csak poén, nincs ilyen jelenet) megrohanták az építményt, és ráébredtek, hogy a férfi lisztté őrölte a hiányzó állampolgárok csontjait. Ezen felbőszülve hamar rágyújtották a malmot, és a molnár legény szörnyűséges halált halt.

Valamikor a jelenben Jennifer a hatóságok elől menekülve keres menedéket Hollandiában, babysitterként próbálve túlélni, azonban lebuktatja az útlevele, így kénytelen otthagyni a házat. Ahogy az utcákat rója, egy buszba botlik, amely éppen turistalátványosságokhoz indul, szerencsére kifelé a városból. Felkéredzkedik, és a sofőr jószívűségének köszönhetően sikerül potyautasként a többiekkel tartania. A vezető viszonylag unalmas múltat mesél el a road trip során, amely elsősorban arról szól, hogy Hollandiában a malmoknak hatalmas szerepük volt a történelem folyamán. Sajnálatos módon a társaság érdeklődése eléggé vegyes, viszonylag kevesen kíváncsiak a látványosságokra, így mindenki teljesen mással igyekszik foglalatoskodni. Ahogy haladnak az úton, Jennifer megpillant valamit, és fékezésre készteti a sofőrt. Azonban végül nem találnak semmit, ráadásul eléggé kint vannak a pusztában, és a busz sem hajlandó beindulni. Szerencséjükre rálelnek egy közeli elhagyatott kalyibára, ahol meghúzhatják magukat éjjelre.

A lányt viszont furcsa víziók kezdik gyötörni és az utasok elkezdenek eltünedezni. A többieknek rá kell jönniük, hogy van-e kapcsolat Jennifer mentális betegsége és a hiányzó társak közt, vagy a közelben lévő malom tartogat számukra valamiféle meglepetést.

Nick Jongerius rendezte ezt a finom misztikummal fűszerezett horrort, mely tényleg meglepően izgalmasra, bár néhol kiszámíthatóra sikeredett. A szereplőket ügyesen válogatták ki, a borzongás fenntartása konstans, csak az elején indul be nehezen a cselekmény. A felvezetés ellenére a fordulat klisé egészen frappáns, és utána szépen elindul a slasher-hentelés is. A kivégzések kellemesen kreatívak, sőt, pontosan passzolnak az adott szituációhoz, amit külön dicséretesnek tartottam. A mondanivaló, vagy háttér ismertetése el kell maradjon, mert a poént meg is gyilkolná az. Egyáltalán nem éreztem erőltetettnek a befejezést, úgy ült a helyén, ahogyan kellett neki.

Összességében egy átlagostól kicsit kiemelkedő alkotásnak tartom a The Windmill Massacret, egyszer mindenképpen érdemes megnézni a műfaj kedvelőinek. A vegyes nemzetiségű szereposztás szerintem erősen megdobta az élményt, bár hátrány azoknak, akik az ausztrál akcentust nem szívlelik. Az IMDB értékelést itt túl szigorúnak érzem, bátran merem ajánlani egyszeri megtekintésre.

Értékelés: 6,5/10

Smaragd Sárkány