Kutyákat lehet szeretni, vagy nem szeretni. Sokan indokolatlan félelemmel tekintenek még egy termetesebb macskánál is kisebb szobacirkálóra is, míg mások még embertársaiknál is többre tartják négylábú kedvenceik társaságát. Nagy-Britannia és Írország területén azonban a mai napig tartja magát egy legenda, melynek főszereplői hatalmas termetű, izzó szemű, fekete kutyák, melyekkel való találkozás semmiképen sem esik a jó ómenek igencsak szűk kategóriájába. A furcsa, félelmetes jelenéseket évszázadok óta a közeli halál előhírnökeként tartják számon, mely egyes esetekben igen direkt formában teljesült a nevezett lények által.

A Fekete Kutya jelenségeknek számos, területenként eltérő elnevezése van: Észak-Angliában a Black Shuck, Lancashireben a Skriker, Staffordshireben Padfoot, Skóciában a Muckle Black Tyke, a Man szigeten Mauthe Doog, Walesben Gwyllgi, míg Yorkshireben a – talán néhányaknak ismerősebben csengő – Barguest névre hallgatnak. Ebből a felsorolásból is látszik, hogy nem elszigetelt esetekkel, hanem egy igen elterjedt jelenséggel állunk szemben. A teljesség kedvéért érdemes megemlíteni, hogy a Fekete Kutyák nem csupán a brit szigetek állandó vendégei, a világ számos pontján, de leginkább a kontinentális Európában is fel-fel bukkantak. A köztudatban való fennmaradásának jelentős segítséget nyújtott Sir Arthur Conan Doyle A sátán kutyája című műve is, melyet szintén a Fekete Kutya jelenség ihletett.

A Fekete Kutyák úgynevezett zooform lények. A kriptozoológiában azokat a jelenségeket illetik ezzel a névvel melyek látszólag valamilyen állatra hasonlítanak, de inkább természetfeletti, mint hús-vér lények. Az évszázadok során számos hitelt érdemlő feljegyzés készült a Fekete Kutyákkal való találkozásokról,  és a területi megosztottság ellenére ezek a beszámolók számos alapvető jegyeikben megegyeznek. Termetre labradorokra, vagy német juhászkutyákra hajaznak, ám szőrük fekete, bundájuk gyakran loncsos, csapzott hatást kelt. Legszembetűnőbb megkülönböztető jegyük azonban a nagy – egyes beszámolók szerint csészealj nagyságú – szemük, mely vörösen izzik. Gyakran kénes bűzt árasztanak, szájukból hatalmas agyarak állnak ki, pofájuk gyakran habzik, vagy erősen nyáladzanak. Gyakoriak az olyan beszámolók is, amikor a Fekete Kutyák mintha nem teljesen “anyagiasult” formában lennének jelen, vagy képesek hirtelen elő- vagy eltűnni, néha lángok és robbanás kíséretében.

Emberekhez való viszonyuk eléggé ellentmondásos. Egyes beszámolók szerint előfordult, hogy a Fekete Kutyák mintegy kísérőül szegődtek magányos nők mellé veszélyes és sötét helyeken és csak akkor tágítanak védencük mellől, mikor az biztonságos helyre ér. Más esetekben a fantom-kutyák fellépése fenyegető, vagy egyenesen támadó jellegű. Az egyik legismertebb beszámoló 1577-ből származik, amikor is a Suffolk megyei Bungay község templomában tűnt fel egy Fekete Kutya a délelőtti mise alatt. A jámbor gyülekezet két tagját megölte, egy személy pedig súlyos égési sérüléseket szenvedett, melyet szintén a fenevad számlájára írtak. A fantom nem érte be ennyivel, nem sokkal később, a szomszédos Blythburgh templomában ismételte meg a performanszát, ahol a mutatványt még a templom kertjében állítólag máig látható megperzselődött lábnyomával is kiegészítette. Egy, a jelenkorhoz kissé közelebb eső beszámoló 1928-ból származik, amikor is egy dublini diák vakációját Londonderry-ben töltvén éppen a közeli folyóban horgászott, amikor meglátott egy nagy fekete kutyát közeledni  a sekély parti vízben. Az állat olyan fenyegetően viselkedett, hogy a fiatalember ijedtében felmászott egy közeli fára. A diák elmondása szerint a lény rávicsorította tekintélyt parancsoló fogsorát, ám még ennél is félelmetesebb volt vörösen izzó szeme, mellyel egyenesen rámeredt. A kutya végül odébbállt, lehetőséget adva a férfinak, hogy lemásszon a fáról és kereket oldjon.

Népi babona vajon csupán a Fekete Kutya mítosza? A fekete bundájú állatok valahogy különösen képesek arra, hogy félelmet keltsenek az emberekben, elég csak a fekete macskákhoz, vagy fekete kecskékhez fűződő hiedelmekre gondolni. A Fekete Kutyákat is gyakran társították boszorkánysággal, vagy fekete mágiával. A Fekete Kutyán lovagló boszorkány ábrázolása nem számított ritkaságnak a maga idejében. De milyen logikus, vagy kevésbé logikus, inkább spekulatív elméletek léteznek a Fekete Kutya jelenség magyarázatára? A valóság talaján maradva, elképzelhető, hogy a szemtanúk csupán hús-vér kutyákat néztek vérszomjas fantomnak. Mint említettem, sokan vannak, akik indokolatlan félelmet táplálnak a kutyák iránt, a rossz látási viszonyok, és/vagy az állat agresszív viselkedése pedig csak olaj lehet a tűzre. Az állatok furcsa, agresszív viselkedésére magyarázatul szolgálhat, ha a kutyák veszettségben szenvednek. Erre utalhat a sok esetben említett habzó száj, vagy bő nyáladzás, mely a betegség egyik legszembetűnőbb tünete. A kór által legyengített szervezet és az elhanyagoltság tünete lehet továbbá a gubancos, torzonborz szőrzet is, mely sok beszámolóban olvasható. Nehezen magyarázható viszont a vörösen izzó szempár. A kutyatulajdonosok tudhatják, hogy kedvenceik szeme leginkább zöldes, sárgás, esetleg kékesszürke fénnyel világít a sötétben, vagy tükrözi vissza a fényképezőgép vakujának fényét.

Egyes, a témával foglalkozó kriptozoológia szakértők felhívják a figyelmet arra, hogy a Fekete Kutyák csak bizonyos, jól behatárolt helyeken jelennek meg, mint folyópartok, erdei ösvények, templomkertek és ezeket a területeket látszólag sosem hagyják el. Akadnak olyanok, akik a Fekete Kutya jelenséget úgynevezett ciklikus – bevésődött jelenségnek tekintik, amolyan kutya formát öltött energianyomoknak, vagy valódi kutyák múltbeli lenyomatának. A lenyomatok bizonyos speciális meteorológiai körülmények között aktiválódnak. Ez azonban nem magyarázza azokat az eseteket, amikor a jelenség és a szemtanúk között kölcsönhatás lépett fel. Felvetődtek a Fekete Kutyák kapcsán gömbvillámok, természet-szellemek (elementálok), a szemtanúk mentális projekciója is. Magyarul senkinek fogalma sincsen, mivel magyarázható a jelenség valamennyi aspektusa.

Ha egy sötét éjszakán egy elhagyatott ösvényen sétálsz hazafelé és a bozótosból egy világító szempár követi minden lépésed és esetleg még halk morgást is hallani vélsz, valószínűleg csak egy teljesen átlagos kutya területére tévedtél. Ha azonban azok a bizonyos szemek történetesen vörösen világítanak és az árnyak közül egy loncsos bundájú, fekete kutya sziluettje bontakozik ki, ráadásul nem is a “gyengébbik” nem képviselője vagy, talán el kéne kezdeni keresni egy magas fát, amire szükség esetén fel tudsz mászni. Mert lehet, hogy továbbra is csak a véletlenek játszanak össze olyan módon, hogy a frászt hozzák rád, de az is lehet, hogy egy valódi Fekete Kutya szemelt ki magának aznap este vacsorára.

Gabblack