Egy szörnyű tragédia okán a főszereplő család egy vidéki birtokra költözik az újrakezdés reményében. A ház persze szörnyű titkokat rejt, amelyek szépen lassan megőrjítik a család egyik tagját. Persze az illetőnek nem hisz senki, ám csakhamar kiderül, mindannyian veszélyben vannak.

Vajon hányszor olvashattunk ehhez hasonló leírásokat egy horrorfilmnél? Szerintem az ilyesmi tartalomra épülő művek száma eléri a több százat és csupán nüanszokban térnek el testvéreiktől. Íme az x+1. ilyen film, amelytől nem kell sokat várnunk.

A The Disappointments Room nem tartogat számunkra hatalmas csodákat. Dana (Kate Beckinsale) korán elveszíti lányát, amelyet képtelen gyógyszerek nélkül feldolgozni. A nő gyógyulása érdekében a család elhagyja a nagyvárost és egy lelakott házban szeretnék újrakezdeni életüket. Ám a szép nagy építmény lezárt tetőtere szörnyű titkot rejt, amely lassanként Dana épelméjűségét is veszélyeztetni kezdi.

Egy tökéletesen átlagos haunted house-sztori, amiben csak egy-egy jelenet tér el a megszokottaktól. Sajnos családi pszichológiai drámának nem elég jó, horrornak nem elég félelmetes és képtelen kitörni a megszokott klisékből. A film második részére már a vágás is redukálja az élményt, míg végül a gyenge lezárás után nem túlságosan elégedetten állhatunk fel a székből. A Michael Scofieldként megismert Wenworth Miller jegyzi egyébként a forgatókönyvet, míg rendezői székben a kevésbé ismert D.J. Carusót találjuk.

Teljesen átlagos 85 percet nézhetünk meg, ha esélyt adunk ennek a szellemhistóriának, amely manapság már egyszerűen kevés egy kielégítő filmélményhez. Semmi újat nem látunk, csak az unalomig ütlegelt kliséket és a megszokott rendezői eszközöket. Bőségesen kihagyható, de ha épp nincs más, háttérnek megteszi.

Értékelés: 4.5/10

 

(Varin)