Az előzetes és a felvezetett történet után mindenképpen ígéretesnek tűnt Jeff Nichols legújabb filmje, a Midnight Special. A görög-amerikai koprodukció – amely egyébként a sci-fi műfaj felhozatalát hívatott erősíteni – 2016 tavasszal debütált a tengeren túli mozikban, fogadtatása pedig többnyire pozitívnak volt mondható, de lássuk, mit is tartogat pontosan számunkra a majdnem két órás játékidő. 

Az első percekben gyorsan az események közepébe csöppenünk, és megismerkedhetünk történetünk főszereplőivel. Roy egy gyermekkori barátja, Lucas támogatásával szökésben van, mivel a hatóságok emberrablás bűntette miatt körözik. Az állítólagos emberrablás elszenvedő alanya nem más, mint Roy fia, Alton, aki szemmel láthatóan nem érzi rosszul magát fogvatartói társaságában. Hamarosan kiderül, hogy a kisfiút – némiképp érthető módon – Royék egy szekta tagjainak kezei közül szabadították ki, akik Alton különleges képességeire alapozva egy sajátságos vallást hoztak létre. A fiú látomásai, víziói és furcsa, az emberekre gyakorolt hatása sokakat lenyűgözött, így a köré épülő csoport afféle prófétának tartotta, különös, megfejtése szoruló kinyilatkoztatásait pedig szentírásként hirdették. Azonban nem csak a szekta tagjainak érdeklődését keltik fel Alton tulajdonságai, hanem a hatóságokét, és a nemzetbiztonsági szakértőkét is, így hamarosan még nehezebbé válik a törvény és a vallási fanatikusok elől egyaránt menekülő hármas helyzete.

Annak ellenére, hogy a történet igencsak sok potenciált hordoz magában, az összkép mégis valahogy felemásra sikeredett – azonban leszögezhetjük, hogy a Midnight Special még így is egészen korrekt alkotás lett, ami hangulatában talán leginkább a Nicholas Cage-féle Képlethez áll legközelebb. Az értékelés során a legelső, leginkább szembetűnő pont a cselekmény, és ezáltal a film lendületének felemássága, töredezettsége, illetve az ebből adódó disszonancia érzete. Az első negyven percben egy majdhogynem tízpontos kezdést kapunk, ez a magas színvonal azonban fokozatosan csökken, és így válik a film némiképp vontatottá az utolsó húsz percre.

A kiválóan eltalált képi és zenei világ, valamint az ötletes felvezetés mind-mind a piros pontot érdemlő megoldások közé tartoznak, személyes kedvencem pedig talán a történet tálalása. Sokáig fogalmunk nincs ugyanis a sztori részleteiről, a készítők nem tolják az arcunkba rögtön, hogy mi a helyzet a szereplőket illetően, így ennek köszönhetően sokáig agyalhatunk, próbálva összerakva a történetet. Az értékelés során abban a furcsa helyzetben lehetünk, hogy negatívumként legfőképp nem a rossz megoldások felett bosszankodhatunk, hanem a sok elszalasztott és kihasználatlan lehetőségen.

Összegezve, bár nem világmegváltó alkotásról beszélhetünk, a Midnight Special mégis megállja a helyét, képes szórakozást biztosítani két órán keresztül – annak ellenére, hogy ennél még jóval többet is ki lehetett volna hozni belőle. Mindenképp ajánlott a megtekintése, nem csak sci-fi rajongók számára.

Értékelés: 7.5/10

(Absvrd)