A horror műfaján kívül a spaghetti western, kém- és bűnügyi filmekbe is bele-bekóstolgató olasz direktor, Umberto Lenzi Make Them Die Slowly és Woman from Deep River címen is futó harmadik kannibál-filmjét (első kettő: Eaten Alive!, illetve Man from Deep River), a Cannibal Holocaust-nál is néha durvább, felkavaróan erőszakos jelenetei miatt közel 31 országban betiltották. De hogy ezenkívül még milyen más dolgokat tud felmutatni, vagy hogy miért érdemes megtekintésre, azt a tovább után megtudhatjátok.

Egy Mike Logan nevű, pitiáner new yorki drogdíler Dél-Amerikába szökik, s míg a maffia és rendőrség utána kutatnak, addig ő és társa valahol a paraguay-i őserdőben próbál drágakövekre lelni. Így futnak össze „A kannibalizmus kitaláció” névre hallgató doktori disszertációját író Gloria, testvére Rudy, no meg az erőszeretettel kéjelgő  Pat triójával. Mike és sebesült társa éppen förtelmes kannibálok fogságából menekül, így hozzájuk csapódnak. Amikor aztán már-már kíváncsiságból visszatérnek a faluba, nyoma sincs a szörnyűségeknek, helyette a haldokló haver felfedi az igazságot, miszerint Mike a vérszomjas fenevad, az itt érő inglio törzs pedig senkinek sem árt. Aztán később, amikor Mike csak úgy heccből megöl egy fiatal lányt, elfogják őket, és a primitív törzs megvillantja valódi oldalát…

Mi máshoz is tudnám hasonlítani e kannibálos filmet, mint a műfajban úttörőként, premier plánban erőszakos jeleneteket produkáló, 1980-ban készült Cannibal Holocaust-hoz. Míg a világ első found footage produkciójának is hívott alkotásban a sokkoláshoz használt képanyagban – néhány valóban megtörtént állat-halál mellett – többnyire trükköztek, itt viszont simán bevállalták, hogy megmutassák szinte az összes filmben szereplő állat valódi pusztulását. (Az már más tészta, hogy ezeket a jeleneteket melyik természetfilmből vagy más dokumentum-alkotásból ollózták.)

Az erőszak explicit ábrázolásában egyébként sem fukarkodtak. Található itt még kézlevágás, skalpolás, illetve nemi szervek likvidálása, majd elfogyasztása, és bár nem tartom magam egy aberrált perverz állatnak, mégis a mellbe szúrt kampóval történő felakasztás lett a legmaradandóbb pont.

Ott van a két szálon futó cselekmény New York városában játszódó része, ami csak és kizárólag időhúzó elemként bukkan fel, hogy a sok őserdei kalandozás (és később kínzás) között legyen valami szusszanás, de az igazat megvallva, e szekvenciák nélkül is bőven kerek lenne a történet. Persze elég didaktikusan szánkba van rágva bizonyos tanulság a fehér ember természetét illetően, ha egy kicsit belegondolunk hazug és álszent módon elnyomó társadalmunk mechanizmusába. Mert ugye ilyen filmeknél a sokkoláson kívül gyakorlatilag mindig kell valami utóhatás.

Nyilván nettó hülyeség az alapötlet, miszerint egy fiatal egyetemista úgy akarja bizonyítani a kannibalizmust, hogy harmadmagával kb. minden segítség nélkül elmegy egy valóban emberevő törzshöz. Akkoriban ugye aranykorát élte ez a zsáner, szóval ha túltesszük magunkat ezen a képtelenségen, akkor még talán egy korrekt (értem ezalatt: kornak megfelelő színvonalon készült) kannibálos alkotást kapunk, ami igazából a sokkoló képsorokon kívül nem sokat (újat) tud felmutatni.

Értékelés: 6/10

eyescream