Miután belebotlottam John Layman és Rob Guillory Ördögűző-paródiába hajló, démoni csirkés agymenésébe (eredeti címén Chew: Demon Chichken Poyo), kis keresgélés után derült ki számomra, hogy nem csak ez az egy Poyo one-shot létezik. Így most a középkori fantáziavilágban játszódó, óriás, mutáns zöldségekkel viaskodó csirke eleve szürreális, ámbár humorban se szerénykedő kalandjait fogom bemutatni nektek!

Főszereplőnk, Poyo kormányzati titkos-csirke fontosságának hangsúlyozását bemutató rövid kis nyitókaland után – melyben Poyo éppen megmenti az USA elnökének életét – ellátogathatunk egy messzi-messzi varázslatos országba, ahol a misztikus szörnyek és karddal folytatott vérre menő küzdelem éppoly mindennapos, mint a varázslat.

Történik, hogy egy gonosz zöldség-mágus (eredeti nyelven szerintem kicsit jobban hangzik a groceryomancer) hatására óriási mutáns répák kezdik el gyilkolni a mit sem sejtő farmereket, majd az elfeket hatalmas spárgák rohanják le, de az orkok is megkapják a magukét az okráktól (mályvafélék csoportjába tartozó egynyári növény, más néven: mávia vagy bámia – a szerk.) Az udvari varázsló ekkor a különféle szomszédos dimenziókból 24, szuper képességgel bíró lényt hív át, hogy a segítségükre legyenek. Persze a zöldségek folyamatos támadásait egyedül Poyo éli túl, aki a kastélyba jutva aztán megküzd a gonosz mágussal…

Azt kell, hogy mondjam a Chew: Demon Chichken Poyo bábeli zűrzavara és káoszba torkolló történetmesélése után ez meglepően letisztultra sikerült – bár az is igaz, hogyha a kronológiát nézzük, akkor ez a kaland előbb született, mint a másik. Visszatérve a képregényre: vizuális megvalósításában hiba nincsen, végig hozza a kissé infantilisen elénk táruló fantasy-koncepciót, de nincsenek egyéb más zavaró tényezők. Ami a pop-kulturális utalásokat illeti, egy-két dolgot most is behoztak  – ilyen témában persze kihagyhatatlan a Narnia-krónikái vagy A gyűrűk ura, esetleg még egy kis Gyilkos paradicsomok támadása is fellelhető a nyomokban -, de ezek csupán egy-egy panelos poénok, és nem zavarnak bele a cselekménybe. Meg végső soron akad egy-két jól szituált vérengzős jelent is.

Mint ahogyan már előzőleg említettem, a démonos résszel ellentétben egyáltalán nem zavaros történet, lineárisan zajlik, egységes, letisztult képi világával és minimális szövegezésével pedig kiváló szórakozást nyújt mindenkinek, 34 oldalon keresztül. Bár hozzátenném, hogy a Plants vs Zombies játék rajongói ezúttal előnnyel indulnak, haha!

Értékelés: 10/10

eyescream