Azt hiszem, M. Night Shyamalan tavalyi sikerfilmje, a The Visit óta megtanultunk félni az idősektől is. Habár talán a téma nem tartogat magában akkora fantáziát és lehetőségeket, azért egy-egy bőrt le lehet húzni erről a témáról is. A The Caretaker című 2016-os filmnek ez közepesen sikerült.

A fiatal Mallorie (Meegan Warner – The Veil) egy időre nagymamájához költözik a régi lakásukba, az idős asszony ugyanis egyre rosszabbul van, elutasítja a gyógyszereket és folyton tévképzetei vannak. Mallorie a barátját is magával viszi segítségül, ám a fiú nemigen jön ki Birdie nagyival. Ahogy telnek-múlnak a napok, egyre jobban kezd a fiatal lány is becsavarodni, az alvajárás mellett ő is hasonló hallucinációkkal küzd, mint nagymamája.

Ahogyan a Visitnél nem voltunk restek kiemelni az idős szereplőket, úgy a Birdie-t alakító Sondrea Blake-re itt is bőségesen aggaszthatunk pozitív jelzőket. Tökéletesen hozza az öreg, szenilis, rémisztő nagyit, akinek a következő lépését soha nem látjuk előre.

A film valahol a thriller és a horror között ingázik, valószínűleg az első filmes rendező, Jeff Prugh szándékosan nem akart vérzivatart a filmjében, de talán kevésbé is illett volna oda.

Az izgalmas felvezetés és a jó színészi játék mellett azonban a műnek bőségesen vannak hibái. Az olykor fel-feltűnő feszült jelenetek és érdekes pillanatok mellett akár percekre is elbóbiskolhatunk, mert nem mindig képes lekötni minket a Caretaker. A lezárás is gyengén sikerült, így elmondható, hogy a 80 perc alatt fokozatosan veszített színvonalából a film.

Összességében persze így is megmarad a közepes szinten, amit manapság már pozitívan lehet értékelni. Semmiképpen sem mondom, hogy kerüljük el a filmet, de aki kihagyja, az is élhet még teljes életet. Átlagos!

Értékelés: 5/10

   

(Varin)