A Földön rengeteg olyan hely található, amelyről sokszor bizarrabbnál bizarrabb történeteket olvashatunk. Elátkozottnak tartott erdők, kastélyok, tébolydák, szigetek – ha csak a hosszú lista elejére vetünk egy pillantást. Az ilyen érdekességekben, és olykor borzalmakban bővelkedő helyekről már sokat olvashattatok ParaHelyek rovatunkban, azonban ezúttal a 2013-as Skinwalker Ranch című sci-fi-horrort ihlető eseményeknek, illetve az ezeknek helyszínül szolgáló farm történetének járunk utána..

Ellentétben például a The Conjuring-ot, vagy épp a The Amityville Horror-t inspiráló eseményekkel, a Skinwalker Ranch-on történtek nem igazán köthetők egy konkrét időponthoz, vagy rövidebb intervallumhoz, ugyanis ahhoz, hogy átfogó képet kapjunk a farm történetéről, körülbelül fél évszázadnyi eseményt kell áttekintenünk. Ebben az esetben természetesen az író dolga is nehezebb, hiszen ki akarna majd 50 év sztoriján egyetlen cikkben végigszaladni, így az olvasmányosság érdekekében megpróbáltam a leglényegesebb elemeket összegyűjteni nektek.

Történetünk helyszíne egy, az Utah állambéli Ballard kisvárosában (annak is a délkeleti részén) található, mintegy 2 négyzetkilométernyi birtok. Ha valaki a jó öreg Google keresőfunkcióját használva elkezd utánanézni a Skinwalker Ranch névre hallgató területnek, pár pillanat után szembesülni fog a ténnyel, miszerint a birtok valaha Sherman Ranch nevet viselte. Felmerülhet a kérdés, minek tudható be a különös névváltás, valamint, hogy mit takar maga a skinwalker kifejezés, ezzel pedig el is érkeztünk a sztori egyik lényegi eleméhez, ami a térséget övező legendákban gyökeredzik. A skinwalker nem más, mint egy, a navajo indiánok legendáiban gyakortatájt felbukkanó lény, ami az alakváltás sokak által irigyelt képességével rendelkezik.

A skinwalker-mondakör főszereplői bár hasonlítanak a vérfarkasokra, de több, lényeges pontban is különböznek tőlük. Európai “rokonaikkal” ellentétben a skinwalkerek olyan kreatúrák, amelyek egykor emberek voltak, de szánt szándékkal tettek szert alakváltó “tudásukra”, mondhatni kevésbé becsületes úton – értsd: nem túlzottan etikusnak tartott rituálék segítségével (érdekesség, hogy bizonyos variációi az eredettörténetnek hozzákapcsolják az Anasazi indiánok tevékenységét is). Mint azt tudjuk, az indiánok spirituális világképéhez szervesen hozzátartozik az állatok külső-belső tulajdonságainak tisztelete, vagy a velük való különleges szellemi viszony kialakítása, így talán nem is meglepők a skinwalkerekről szóló történetek. Ezek a legendák egyébként afféle tabutémának számítanak, a törzs tagjai egymás közt sem beszélnek sokat róluk, a kívülállónak pedig kifejezetten nehézkes bármilyen információhoz jutni.

A Sherman/Skinwalker Ranch-től nem messze található indián rezervátum lakói szerint a terület egy úgynevezett ösvény, ahol a skinwalkerek gyakran fordulnak meg. Hitük szerint nem túl jó ötlet egy ilyen hely -és ezáltal a lények- nyugalmát megzavarni, grátiszként pedig hozzátehető, hogy szerintük a birtok szentségtelen földön áll. A Sherman Ranch először az Utah Desert News, később pedig a Las Vegas Mercury nevű folyóiratok hasábjain szerepelt abban a kontextusban, ahogyan manapság ismerjük. Utóbbi cikk egy George Knapp nevű újságíró tollából származik, aki később fontos szerepet tölt be a hely rejtélyeit feltáró oknyomozásban.

A farm körül nagyjából az elmúlt ötven évben rengeteg olyan jelenség és anomália fordult elő, amelyre tudományos magyarázatot a birtokunkban lévő ismeretek segítségével nehezen vagy sehogy sem lehet adni. Mindenképp megemlítendő, hogy a jelenségek nem csupán ezen a két négyzetkilométernyi területen fordulnak elő, hanem a környező régióban is igen gyakoriak a paranormális észlelések.

1974-ben az Utah UFO Display című frissen megjelenő könyvében a már előbb említett George Knapp és Colm Kelleher közel száz olyan esetet ismertetnek, amelynek megtörténte ebben a térségben ismeretes. Ezek az esetek igen változatosak: szerepelnek köztük furcsa égi jelenségek, szabadon kóborló fénygömbök, eltűnő és/vagy sebészi pontossággal megcsonkított állattetemek, kiugró elektromágneses erőterek, amelyek hatással vannak az emberek által használt gépekre, valamint óriási méretű, nehezen azonosítható lények felbukkanása.

A területet egészen a ’30-as évekig a Meyers család birtokolta, majd közel hatvan évig elhagyatottan állt, amíg 1994-ig Terry Sherman feleségével, Gwennel meg nem vásárolják azt. Shermanék két éven át voltak a farm tulajdonosai, ezalatt az idő alatt pedig rengeteg nehezen megmagyarázható, olykor pedig kifejezetten horrorfilmbe illő események részesei voltak. A család tagjai már beköltözésük után nem sokkal sejtették, hogy valami nincs rendjén a környéket illetően. A fokozatosan eszkalálódó eseményeket nehéz számba venni, és száz százalékig hitelesnek mondani, mivel nagy részük Shermanék szóbeli beszámolóján alapszik.

Ezekből kiindulva itt tartózkodásuk során észleltek: furcsa, nehezen beazonosítható lényeket, amelyek a birtok körül kóboroltak (egyikükre Terry többször rá is lőtt), a haszonállatok körül cikázó fénygömböket, amik láthatóan valamilyen módon pszichológiai hatással voltak azokra; különös hangokat – egyszer Terry, fia és annak unokaöccse egy, saját elmondásuk szerint nem emberi nyelven történő párbeszédet hallottak, amely során különös hangok társalogtak, a zaj forrását pedig nem sikerült beazonosítaniuk, elmondásuk szerint pedig olyan volt, mintha a kommunikáló felek számukra láthatatlanok lettek volna. A legérdekesebb, dokumentált nyomok közé tartoznak azokról a jégen kirajzolódó kör-szerű ábrákról készült képek, amelyeket a család tagjai télen készítettek.

A Sherman család számos haszonállatát és háziállatát is elvesztette, Mrs. Sherman tizenkét esetben tett bejelentést fénylő, narancssárga körökről amelyeknek amelyeknek eredete ismeretlen volt. Shermanék vesszőfutása két éven át tartott, mígnem a fizikailag és lelkileg egyaránt megterhelő időszak 1996-ban ért véget, amikor megszabadultak a farmtól.

Természetesen ezek alapján sokan gondolhatják joggal, hogy csupán Shermanék élénk fantáziája, némi anyagi nyereség és hírnév utáni vágy áll a történetek hátterében. Azonban érdemes egy pillantást vetni a Skinwalker Ranch későbbi sorsát illetően. A birtokra az űrkutatás területén is érdekelt Robert T. Bigelow személyében találtak vevőt, aki mintegy kétszázezer dollárért vásárolta meg azt.  Az innentől Bigelow Ranch nevet viselő hely az NFIDS (National Institute of Discovery Science) tulajdona lett, egészen 2004-ig, amikor a magánkézben lévő szervezet megszűnt. Az itt zajló kutatásokban komoly szaktekintélyek is részt vettek, például John B. Alexander, aki korábban a Los Alamos-i bázison zajló projektek egyik vezetője volt.

Napjainkban a terület határait továbbra is fegyveresek őrzik, szigorú biztonsági intézkedések mellett. Hogy pontosan miben rejlik a Skinwalker Ranch titka, mi lehet az indián legendák alapja, mi tette pokollá Shermanék életét, és legfőkképen hogy mi keltette fel a tudomány több jeles képviselőjének érdeklődősét minden bizonnyal rejtély marad a nagy nyilvánosság számára, legalábbis még egy jó ideig.

(Absvrd)

Értékelés

Film: 5/10

Háttértörténet: 8/10

A Skinwalker Ranch című filmről szóló kritikánkat az alábbi linken olvashatjátok ITT