Míg a démoni hetünkre nézett Here Comes the Devil egy kiválónak ígérkező film volt, amelyre alig vártam, hogy végre a lejátszómba kerüljön, másik alanyom a Satanic gyakorlatilag szöges ellentéte. Már az előzetese is pusztán az Anton Szandor LaVey-re és a Sátánista Egyházra vonatkozó elemek miatt keltette fel a figyelmemet – az is inkább azért, hogy lássam, egy modern horror évtizedekkel a hatvanas-hetvenes évek satanista őrülete után hogyan próbálja feldolgozni és bemutatni a mögötte rejlő életstílust és filozófiát.

 

Katasztrofálisan. Ritkán ugrok rögtön konklúziókra, és a történet elemzését is csak nagyon indokolt esetben fogom rövidre vagy hagyom ki az értékelésemből, ennél a filmnél azonban majdnem felesleges említést tenni róla. Négytagú tini különítmény érkezik Los Angelesbe, hogy a társaság felét alkotó gótok kiélhessék horrorfanatikus hajlamaikat, és felderítsék a város sátánista nevezetességeit, mint a hotel szobát, ahol LaVey egyik követője öngyilkosságot követett el, az épületet, ahonnan az Egyház működött egykor, és úgy általánosságban a sátánista szubkultúrát az angyalok városában. Már a főszereplőknél elveszett az a csepp érdeklődésem is, amit a film iránt éreztem. Ez a baráti társaság nem pusztán az olcsó B-horrorok klisécsapata, egy olyan szinten irritáló, ostoba és működésképtelen “baráti kötelék”, hogy ha lenne egy félig-meddig beszélő kutyájuk, elmehetnének a Scooby Doo-csapat bugyutább és irritálóbb kiadásának.

Miután húsz perc sem telt el, és már azt kívántam, hogy nyíljon meg a pokol és nyelje el a teljes szereplőgárdát, szinte már meg sem lepett, ahogy a sátánista kultúrát bemutatja a stáb: a Satanic szerint ugyanis kétféle ilyen ember létezik, az egyik a mogorva, undok és ijesztő fajta, aki a barátaival sörözés helyett elhagyatott házakban imádkozik az ördöghöz, a másik az első ránézésre teljesen ártalmatlan komplett elmebeteg, aki bármelyik pillanatban elkezdhet vérrel Baphomet-jeleket festeni, lelkekről alkudozni az ördöggel és ártatlanokat veszélybe sodorni. A közös pont, és a film fő mondanivalója, hogy mindkettőt egyformán kerülni kell, ha nem akarod, hogy az ördög magával vigyen egy pokoli túrára. Nem tudom, hogyan tehették volna még felszínesebbé és klisésebbé pont azt az elemet, amely elvileg a film fő fókusza lett volna.

A borzasztó karakterek és forgatókönyv alatt pedig nincs semmi, ami legalább összetarthatná, vagy felfoghatná a filmet a zuhanás előtt. A forgatókönyvírók a film feléig húzzák az expozíciót, az összes szereplő viselkedésével, motivációjával elemi problémák vannak, az egész történet maximálisan kiszámítható már pusztán a szinopszis és az első öt perc alapján. Nem vártam sokat a Satanictól, de még azt a keveset is sikeresen alulmúlta. Egyedüli pozitívumként talán annyit tudok felhozni, hogy maga a megvalósítás, az operatőri munka, egyes felvételek legalább átlagos szintet hoznak – más kérdés, hogy ezt a költségvetést és támogatást sokkal tehetségesebb és lelkesebb filmes csapatok érdemelték volna. A Satanic az utolsó percig klisékből és sztereotípiákból építkezik, azonban még ezt a keveset sem képes működőképes kombóvá alakítani. Még egy megtekintést sem tudok ajánlani, a hét során számtalan filmet mutattunk be nektek, amelyek démonokkal, ördöggel foglalkoztak, közülük a Satanic szerintem az eddigi leggyengébb, legunalmasabb és legfeleslegesebb darab.

értékelés: 1/10

Zoo_Lee