A Horrific Tales Publishing jóvoltából idén már két kiváló hosszabb horror novella került a polcaimra. Ezek után szinte tűkön ülve vártam következő kiadványukat, a múlt hét óta kapható The Rot-ot – egy remek poszt-apokaliptikus thrillert Paul Kane-től, a műfaj egy újabb, hazánkban még ismeretlen, ám már több mint 60 sikeres novellát és regényt maga mögött tudó szerzőtől.

 

A The Rot felütése meglehetősen klisés – egy rejtélyes vírus elszabadult, végzett az élővilág jelentős részével, a magára maradt főhős pedig audio üzeneteket rögzít remélve, hogy talán még élnek rajta kívül túlélők, akik ezekkel is egy lépéssel közelebb kerülhetnek a megmeneküléshez. A klisék többsége azonban kifullad alig pár oldalon belül – hősünk ugyanis nem akármilyen túlélő, és a fertőző kór sem a megszokott zombikór valamely variációja. Adam nem egy rejtélyes immunitásnak, vagy túlélő ösztönnek köszönheti a megmenekülését – lerokkant vadászgép pilótaként különböző tudományos kísérletekben vett részt kísérleti alanyként. Néhány nappal a pokol elszabadulása előtt pedig a testére akasztottak egy új nanotechnológián alapuló eszközt, a BŐR-t, amely amellett hogy a többszörösére növeli a viselője szívósságát, regenerációs képességeit és immunitását, a végtelenségig képes újrahasznosítani a test anyagcseréjének termékeit – a viselője így étel és ital nélkül képes a legmostohább és embertelenebb körülmények között is túlélni.

 

A kór pedig a maga módján szintén egyedülálló – a történet során soha nem derül ki, mi is okozta az emberiség pusztulását, elszabadult biológiai kísérlet volt-e, vagy csak a bolygó utolsó válaszcsapása a környezetszennyezés és a túlnépesedő élővilág ellen. A kór ugyanis nem hagyományos megbetegedés – sokkal inkább egyszerű rothadás, amely ugyanúgy pusztítja a szerves és szervetlen anyagokat, látszólag bármiféle fertőző érintkezés és kórelőzmény nélkül támadja meg az élőlényeket (az idegrendszerrel kezdve, bestiális, primitív túlélőösztönökig egyszerűsítve az áldozatot), az épületeket, a különböző folyadékokat. Az ellentmondás, a tragédia is sokkal erősebb, mint a legtöbb általam eddig olvasott hasonló történetben – a vég egyszerűen megtörténik, nyom nélkül törölve el mindent és mindenkit – az egyetlen túlélő pedig nem tehet semmit, még a halálba sem menekülhet, pusztán rémült és értetlen szemlélőként figyelheti, ahogy az egész világ alig néhány hét leforgása alatt megsemmisül.

Természetesen felbukkannak a hasonló történetek kötelező kliséi – a feszült, egymással szembenálló szedett-vedett túlélők közössége, a gyógymódot kutató tudós – Kane azonban ezeket a szálakat cinikusabban és kegyetlenebbül varrja el, mint George R. R. Martin a fantasy történetek és a tündérmesék karaktereit. A The Rot nem puszta jelenetekkel ijesztget, sőt nem is a szó szoros értelmében vett horrort veszi elő témaként, egyszerűen bemutatja a szerző sajátos vízióját az apokalipszisről – ha eljön, nem lesz rá sem magyarázat, sem megállás, sem hősiesen kitartó túlélők – a legszerencsésebb, vagy pont szerencsétlenebb jutalma is mindössze annyi lesz, hogy végignézheti, ahogy minden elrohad, megsemmisül, kifordul magából. Hasonlóan a HTP korábbi történeteihez nem nehéz, nem is túlságosan mély olvasmány – viszont hihetetlenül szórakoztató, jól megírt, és egy érdekes csavar a szokásos világvége víziókon a műfaj rajongói számára. Ajánlott.

 

értékelés: 8/10

 

Zoo_Lee