Roger Corman a maga minimalista módszereivel eredetileg három, trehányabbnál-trehányabb Carnosaur-filmet gyártott le, amik közül az első kettő hihetetlen népszerű lett, és már-már kultikus státuszra tett szert a B-film kedvelő közönség körében. Mivel az utolsó epizód szerinte is annyira elbaltázottra sikerült, úgy döntött, nem hagyja ezt annyiban, és pár év múlva kirukkolt egy nem hivatalos folytatással, amiben – és itt jön a hihetetlen csavar! – újra felhasználta a trilógia legszebb jeleneteit…

A történetre nem akarok sok szó fecsérelni, legyen elég annyi, hogy különféle halálesetek történnek az adott településen, mire a seriff nyomozni kezd, és eljut egy Dr. Hyde nevű formához, aki régebben a kormány hadifejlesztési ágazatában dolgozott. Elvileg visszavonult, a valóság mégis az, hogy tovább folytatta a dinoszaurusz-klónozási projektjét, azok meg ugye elszabadultak. Miután a doki elkapja a seriffet és asszisztensét a kormány egy különleges alakulatot küld a kiszabadításukra…

Mint írtam, ez a másfél órás rettenet gyakorlatilag a három klasszikus Carnosaurus film „best of” jeleneteinek újra felhasználása – mégpedig úgy, hogy kiegészítették azokat néminemű új anyaggal, egy vélhetően légből kapott forgatókönyv alapján. Mindenféle logikát felrúgnak vele, de az illesztésük is borzalmas, hiszen alig figyeltek a folytonosságra.

Így ebben a kicsit sem erőltetett sztoriban ismét láthatjuk például a pusztában önfeledten autókázó fiatalok halálát (Carnosaur 1), a tyúkszállító teherautó balesetét (szintén Carnosaur 1), vagy éppen a pincében tartott lézerhálós Tyrex-et (Carnosaur 1), de a különleges kommandó képsorait például a harmadik részből szedték. Nyilván, ha nem láttad az eredeti filmeket, fel sem tűnnek – ha viszont ismered, garantáltan vinnyogva röhögöd végig! Többek között azt is, amikor a fináléban az első két Carnosaur moziból kivágott két, különféle targoncát váltogatják össze-vissza, miközben hősünk egy harmadik fajtába szállt be az új jelenetben. Agybaj.

De a hozzá nem értésre bőven mondhatnék még példát, hiszen a leszállóágba került Eric Roberts fájdalmasan unalmas játéka, a leginkább pornós körökben ismert művésznők totálisan faarcú bámulásai, az agyzsibbasztóan primitív dialógusok, vagy a szinte ad hoc módon berendezett díszletek (kórház jelenet konkrétan egy nappaliban zajlik!) mind-mind hozzájárulnak Jay Andrews – vagy, ahogy hulladékfilmes körökben ismerik: Jim Wynorski –  minden lehetséges módon elcseszett rendezéséhez. Megtekintését ezért csakis a Carnosaur-trilógiát túlélt hősöknek javasolnám!!

Értékelés: 3/10

eyescream