Mi történne, ha beleláthatnánk a körülöttünk élők fejébe? Ha tudhatnánk, mire gondol a mellettünk ülő ember a buszon, az eladó, vagy épp a szomszéd, akinek bár minden reggel köszönünk munkába menet, mégis vajmi keveset tudunk róla. Minden bizonnyal egészen ijesztő tényekkel is szembesülnénk, hiszen, bár mindannyiunknak megvannak a kisebb-nagyobb titkai, ezek a titkok egyeseknél jóval komolyabbak is lehetnek, mint egy félrelépés, vagy egy-két gyerekkori csínytevés.  Egyes becslések szerint társadalmunk közel százaléka tekinthető pszichopatának, azonban legtöbbjük hellyel-közzel szocializálódott, vagy legalábbis látszólag úgy tűnik.

Ezzel a gondolattal játszottak el a 2006-ban induló, nyolc évadot megélő Dexter alkotói is, amelynek főszereplője Dexter Morgan, aki szabadidejében igencsak érdekesnek mondható tevékenységet űz. Dexter bizonyos kisgyerekkori élmények hatására olyan mértékben traumatizálódott, hogy hamarosan elindult a pszichopatává válás útján. Gyilkos, kontrollálhatatlan természetét nevelőapja még idejében észrevette, és egy érdekes pedagógiai módszert alkalmazott nevelt fián: Dexter pusztító indulatait mederbe terelte, és megtanította, hogyan töltse ki vágyait azokon, akik valóban kiérdemelték ezt a sorsot. Erőszaktevők, pedofilok és hasonló alakok kerültek a az egyre növő feketelistára, Dexter pedig idővel a rendőrség kötelékeihez helyszínelőként csatlakozva újabb és újabb áldozatok után nézhet. Ahogyan azt sejteni lehet, a szabadidős sorozatgyilkosok élete nem könnyű, így az előbb-utóbb veszélyesebbnél veszélyesebb helyzetekbe sodródó főhős kalandjait kísérhetjük végig nyolc szérián keresztül.

A Dexter rendkívül érdekes alapszituációt tár a nézők elé. Ötletesen, a humort sem nélkülözve mutatja be egy magát minden áron kontrollálni igyekvő pszichopata életét, így a komolyabb hangvételű szálak mellett kifejezetten megmosolyogtató jeleneteket is láthatunk, amint főhősünk a maga kínos, feszengő módján próbálja a hétköznapi ember álarcát magán tartani. A cselekmény előrehaladtával Dexter több olyan gyilkossal is találkozik, akik mondhatni a maga fajtájához tartoznak, ám különböző okoknál fogva mégis ellenkező oldalon állnak. Egyedi tálalás a “sorozatgyilkos a sorozatgyilkos ellen” koncepciója, de ezek mellett még számos mellékszállal gyarapszik a történet, ilyen például Dexter tragikomikus magánélete, vagy húgával való viszonya, akihez, mégha sajátos módján is, de köti a testvéri szeretet.

Sajnos nem mindegyik évad garantálja ugyanazt a színvonalat, és, ahogyan a komoly rajongótáborral rendelkező sorozatok esetében már megszokhattuk, ez esetben sem sikerült olyan befejezést produkálni, amely ne osztotta volna meg a közönséget. Sokak szerint az utolsó két-három évad alapjában véve teljesen felesleges volt, és a készítők pénzéhsége háttérbe szorította a kreativitást. Tény, hogy az egyébként remek alapszituáció limitált kereteket ad a sorozat hosszúságát tekintve, ennél fogva pedig determinálható volt, hogyha a Dexter túllép egy bizonyos epizódszámot, az a minőség rovására fog menni. Akárhogyan is vélekedünk, azt hiszem, abban sokan egyetértenek, hogy a Dexter első 4-5 évadja kiváló szórakozást garantál, amit még a gyengébb folytatás sem volt képes elrontani.

Értékelés: 8.5/10

Kinek ajánljuk: Thriller-krimi-rajongóknak, olyanoknak, akiket érdekel egy izgalmas, fordulatokban gazdag sorozat, ami képes az egyedi tálalásmódra. A szériák színvonala közti különbségekre viszont nem árt előre felkészülni.

(Absvrd)