Az Angliában található Pluckley falucska története valahol a IX. század környékén kezdődik, amikor egy Plucca nevű szász férfi megalapította a mára mindösszesen 1000 lakossal rendelkező települést. Pluckley azonban dacára annak, hogy már közel 1200 esztendős, hírnevét nem matuzsálemi korának, hanem inkább annak köszönheti, hogy ő birtokolja a rendkívül hangzatos “A Föld leginkább kísértetjárta falva” címet.

A titulust nevezhetjük hivatalosnak is, mivel nem holmi szenzációhajhász bulvármagazin aggatta a településre, hanem a Guinness Rekordok Könyvében is dokumentálva van, ugyanakkor megemlítendő, hogy a címet 1989-ben kapta, amikor még szerepelt ilyen címke a mindenki által ismert, világrekordokat összegző könyvekben.

Pluckley feltehetően a középkor folyamán kezdett baljóslatú, kerülendő területként szerepelni a helyi mendemondákban, ezekben az időkben ugyanis a települést körbevevő erdőségben számos útonálló és csavargó rejtőzött, sokszor a fák közt megbújó erdei faházakban, viskókban, bár a település ekkortájt még kevéssé rendelkezett egyértelműen körülhatárolt közigazgatási területtel. A hely természeti adottságainak köszönhetően a naplemente után gyakran ereszkedik a vidékre egy mindent eltakaró, masszív ködtakaró, ami gyaníthatóan kiváló táptalajt jelentett a kísértethistóriák kialakulásának. A pár sorral fentebb említett Guinness-rekordként szereplő pontos meghatározásban tizenkét „nyilvántartásba vett” jelenségről olvashatunk, szinte mindegyik saját történettel rendelkezik, vessünk egy pillantást ezek némelyikére. A sikolyok erdeje Pluckley egyik legismertebb jelensége. Rengeteg paranormális észlelés köthető az erdőhöz, legtöbbjükben a közös -ahogyan azt a név is sejteti- a bizarr, emberi üvöltésszerű hangok. A helyi folklór szerint ez azoknak a halott, törvényen kívüli embereknek a szellemeihez köthető, akiket a középkor során a helyiek végeztek ki. Szintén az erdőhöz kapcsolódik még a helybéliek által üvöltő embernek nevezett kísértet, akinek eredete egy helyi férfit ért balesettől származtatható, akit halálra zúzott egy ráomló agyagfal.

A ’20-as években egy öngyilkosság híre rázta meg a kis település lakóit, ugyanis a helyi iskola egyik nagy megbecsülésnek örvendő tanítója egy fára kötötte fel magát az erdőben. Holttestét a diákok találták meg, a legendák szerint pedig szelleme azóta is a közelben bolyong. Ha hihetünk a folklórnak, egy növényeket áruló cigányasszony kísértete is járja a vidéket, halálának kétféle verzióját ismerjük. Egyik szerint álmában lelte a halál, amikor ismeretlenek rágyújtották a házat, egy másik variáció egy balesetről számol be, ami során az asszony által állandóan használt pipa tüze okozta a nő végzetét.

Szintén a helyi folklór részét kézpi Robert Du Boisról, a helybéli útonállóról -és természetesen kísértetéről- szóló legenda. A környék hírhedt banditájának a története egészen a Stuart-ház idejéig vezethető vissza. Robert Du Bois az erdőben vadászott áldozataira, viszonylag nagy hatékonysággal, ugyanis egy idő után a helyiek féltek már átmenni az erdőn, inkább választottak egy hosszabb, de biztosabb kerülőutat, mintsem megkockáztassák a Roberttel való kellemetlen találkozást. Du Bois hosszú karrierjének végére ott került pont, ahol éveken át tartotta rettegésben az embereket, ezt illetően pedig kétféle történetet is olvashatunk. Előbbi szerint egy alkalommal Robert egy nálánál képzettebb férfival találkozott össze, aki kardjával egy fának szegezte, utóbbi szerint a helyiek elégelték meg a rabló ámokfutását és közösen végeztek vele.

Ha tovább keresgélünk Pluckley történelmében, újabb érdekes legendákra bukkanhatunk. Ilyen például a Dering-családról szóló történet, ugyanis a família hajdani két hölgytagja is sokak szerint kísérti a vidéket. Úgy tartják, mindketten gyönyörű nők voltak, egyikőjüket – akit a helyiek a „fehérbe öltözött hölgyként” emlegettek -, miután meghalt, férje egy különleges, afféle négyes koporsóba temette, reménykedve abban, hogy így majd sikerül megőrizni kedvese szépséget. A balul elsült kezdeményezés eredménye lett, hogy a hölgy nem lelt nyugodalmat halálában, így ő is növeli az erdő népes számú kísértet-csoportját. Szó esik még egy harmadik nőről is, akinek a szelleme rója a vidéket, róla még kevesebbet tudni, mindösszesen az állítólagos szemtanúk leírásai állnak rendelkezésünkre, akik XIX. század eleji ruhát véltek rajta megfigyelni, de ennél több információról nem számolhatunk be. Kísértetjárta falu nem is lenne az igazi egy kísértetjárta ház nélkül. A Black Horse fogadó az 1450-es években épült, szinte nem is meglepetés, hogy az egyik legtöbb parajelenséggel “megáldott” kocsmaként tartják számon. A legismertebb az épületben garázdálkodó poltergeist-jelenség, valamint a lépcsőkön kísértő titokzatos, vörös ruhás nő. Érdekesség még, hogy a helyen egyedülálló módon nem csupán emberek de állatok- jelen esetben kutyák – szellemeit is többen látni vélték.

Hogy Pluckley esetében tömeghisztériáról, jól felépített PR-fogásról, vagy tényleg parajelenségekről van szó, a vélemények természetesen megoszlanak. Annyi biztos, hogy hírnevének köszönhetően természetesen Pluckley a turisták és a média által felkapott hely lett, számos dokumentumfilmben is szerepelt, valamint a mai napig is több újság hasábjain is olvashatunk róla.

(Absvrd)