Ha egy film esetében azt kell elsőként elmondanunk, hogy szinte teljes mértékben kiszámítható, ám a végkifejletig elég kacifántos, kacskaringós és furcsa módon jutunk el, akkor attól a darabtól aligha várhatunk sokat. A Beneath-nek bőségesen megvoltak a hibái, a kritikák is rendesen ekézték, ám mindezek ellenére is kiváló hangulatot teremtett a 82 perces játékidő alatt, így messzemenőkig elégedetten állhattunk fel székünkből a “lefújást követően”.

14. születésnapján a fiatal Christy (Nora Zehetner) autóbalesetet szenved nővérével, Vanessával, akinek az egész teste a felismerhetetlenségig összeég. Néhány héttel később az idősebbik testvér belehal sérüléseibe, Christy pedig felnőtt koráig sem tudja feldolgozni a traumát. Pszichiátriai intézetben kezelik, míg végül egy újabb temetésre visszatér szülővárosába, Edgemontba. Itt találkozik Vanessa lányával, aki rémtörténetekről és sötét titkokról mesél neki, maradásra bírva ezzel a még mindig nem teljesen egészséges Christyt. Vajon a kislány képzelődik vagy valami tényleg nincs rendben a családi házzal?

Talán a legnagyobb hibája Dagen Merrill művének, hogy néha teljesen logikátlanul ugrál térben és időben. Az embernek nem könnyű beazonosítania, hogy éppen merre is járunk a történetben, ráadásul a szereplők beazonosítása sem megy azonnal. Ugyanakkor éppen ezek a flashbackek, képzelgések, fantazmagóriák segítik hozzá a nézőt a teljes összkép megértéséhez.

A negatív kritikák elsősorban azt emelik ki, hogy a rövid játékidő ellenére is lassú filmről van szó. Cselekményekben nem bővelkedik, a horrorisztikus elemeket inkább csak a fel-felvillanó visszaemlékezések adják. Viszont az atmoszféráját és képi világát mindenhol kiemelik, a gyönyörű Nora Zehetner pedig jól játssza a kissé paranoid, ám aggódó beteg lányt.

Annak ellenére, hogy a filmet az MTV Films (vagyis az MTV filmesei) jegyzi, amely korábban nemigen csinált hasonló stílusú filmeket és inkább leragadt a Jackassnél, a Zoolandernél, a Britney Spears fémjelezte Crossroadsnál vagy a Justin Bieber-filmnél (aztak*rva…), a Beneath jól sikerült.

Inkább thrillerről beszélhetünk, néhány horrorisztikusabb elemmel, mintsem jump-scare-ektől hemzsegő rémfilmről, de ettől függetlenül bőven jó szórakozást nyújt. A picit csapongó forgatókönyv ellenére a lezárás kifejezetten ügyes, bár kiszámítható. Összességében bőven megér 82 percet rááldozni életünkből, mert átlag feletti szórakozást nyújt.

Értékelés: 7/10

 

(Varin)