A horror antológia harmadik két-és-feledik részében ezúttal nem előre meghatározott rendezők tűntek fel egy-egy szegmensükkel, hanem egy felhívás keretében a világ minden tájáról lehetett beküldeni anyagot, és ezekből válogatták ki a 26 döntős kisfilmet, amik végül bekerültek ebbe a gyűjteménybe. Így a 85 perces játékidő alatt ismételten csak humor, gore és mindenféle elfajzott dolog kapott helyet, ami a halállal, illetve az M betűvel kapcsolatos.

Mint mondtam, az antológia hagyománya mit sem sérült: vagyis a koncepciót mindenki szabadon választhatta. Így a kisfilmekben most is hatalmas a szórás, de mintha egy kicsit talán kevesebb lenne az értelmezhetetlen szegmens. Különben pedig van itt minden, ami egy kicsit is horrorisztikus: vámpírok, zombik, óriáspókok, vírus hatására emberekből kikelő repkedő mutánsok, bosszúéhes trágya-lény, de felbukkan még sellő, krampusz, mariachi, mártír, matador stb.

Ahogy már az előző két gyűjtemény esetében, úgy most is a hús-vér szereplős epizódok dominálnak, és szerencsére alig találhatunk szürreális és/vagy bizarr stop-motion alkotásokat (Maieusiophobia, illetve Meat), viszont ezúttal megpróbáltak egy merőben új technikával – papírkivágásokkal – valami maradandót alkotni (Moonstruck), de nem tudtam eldönteni, hogy direkt ilyen szart akartak, vagy csak szimplán béna lett.

A számomra legszórakoztatóbban sikerült részek közül kiemelném a rögtön elsőként arcunkba nyomuló Magnetic Tape című epizódot, melyben mintha csak a Kung Fury kisöccseként egy fergeteges nyolcvanas évekbeli retró-utazást élnénk át, humoros-gore parádéja és kísérőzenéje is igencsak bámulatosra sikerült! Hasonlóan elvetemült trash-epizód a Marauder, melyben egy mad max-i poszt-apokaliptikus paródiára építő, háromkerekű járművekkel versenyzők csatáznak egymás ellen, mindez fekete-fehér képi világgal megáldva, és zseniálisan pihent baromságokkal fűszerezve. Kicsit talán a Turbo Kid-re emlékeztetett, de akkor is tízpontos számomra.

Szintén a legjobbak között van a Mailbox, melynek ódon és misztikus képi világából már-már lehetne következtetni a témájára, de ezt most direkt nem lövöm le, ahogy a hatalmas csattanóval ellátott Mormon Missionaries-ét sem, ami ugye a hittérőket övező hihetetlen ellenszenvből táplálkozik, aztán mi lesz belőle…

Rajzfilmes hangsémákkal operáló, humoros pásztorórának lehetünk tanúi a Muff-ban, ordas death metál koncert vérfürdővé változik (Mariachi), érzelmes élőhalott srác közeledni próbál (Mom), emberrabló sms-ben kapja az instrukciókat (Mobil) – ezek mind-mind a jobbak közül valók. Ennek ellentételezéseként akadnak elég botrányos részek is. Számomra ilyen volt a krampusz-monológra építő, rendkívül unalmas Merry Christmas vagy a Mutant baromira túlfűtött Bonny és Clyde párosának trash-ripacskodása. A Mess és Munging pedig szimplán a gusztustalan kategóriába esett, legalábbis nálam.

Összegezve elmondható, hogy attól még egyáltalán nem lett rosszabb a felhozatal, hogy jobbára ismeretlen rendezők kisfilmjeit tartalmazza, sőt egyik-másik szegmens alapkoncepciója vagy éppen kivitelezése még jobban is sikerült.

Értékelés: 7/10

eyescream