John Llewellyn Probert nevével már találkozhattatok, amikor néhány hónappal ezelőtt bemutattuk nektek legújabb könyvét, a lovecrafti motívumokból építkező, és igen szórakoztató Dead Shift-et. Nem sokkal a cikkünk megjelenése után felkértük egy interjúra is, amelyre örömmel vállalkozott, és válaszolt kérdéseinkre Cthulhu-mítosszal, illetve várható könyvekkel, projektekkel kapcsolatban.

CG.: Köszönjük a lehetőséget! Szeretnél bemutatkozni a magyar olvasóknak?
J.L.P.: Köszönöm az interjút! Angliai horror író vagyok. Az elmúlt tíz év során öt gyűjteményes kötetem, négy novellám és egy regényem jelent meg. Oh, és három rövid e-book bűnügyi novellám. Azokból egy újabb is meg fog jelenni hamarosan. Ez idő alatt nyertem egy Children of the Night díjat az első gyűjteményemmel, a Terror Testületével (The Faculty of Terror), és egy British Fantasy Award-ot a novellámmal, Dr. Valentine Kilenc Halálával (The Nine Deaths of Doctor Valentine). Az utóbbi öt évben filmkritikákat is írtam a honlapomra. (House of Mortal Cinema).

CG.: Nagyon tetszett a Dead Shift. Az olvasása közben több dolog is feltűnt – az egyik, hogy nem emlékszem, mikor olvastam olyan friss könyvet vagy láttam olyan horror filmet, amely egy kórházban játszódott volna – annak ellenére, hogy a kísérteties temetők, öreg házak és kicsi, izolált települések mellett a horror történetek egyik legideálisabb helyszíne. Szerinted miért van ez így, és miért válaszottaf ezt a történet színhelyéül?
J.L.P.: Különös, nem? Talán mert a kórházak lényege, hogy végső soron jobbá tegyék az emberek életét, megszabadítsák őket a fájdalmaiktól, és nem az ellenkező. Nagyon régóta írni akartam egy történetet, amely egy modern kórházban játszódik, részben mert én is egy ilyenben dolgozok. Egy olyan ötlet volt, amely sokáig nem haladt sehová. Poénból meséltem a kollégáimnak, hogy írni készülök egy Zombie Hospital Massacre című novellát, nevetés helyett azonban lelkes ötletekkel álltak elő, hogy minek kellene történnie. Egyiket sem használtam (talán majd egy következő könyvben?) de amikor felkértek, hogy írjak egy novellát viszonylag rövid határidőn belül, ez tűnt természetesnek, hogy folytassam és kidolgozzam.

CG.: Az ősi entitások és Lipscomb grimoire-ja elég lovecrafti elemek, a történet azonban eléggé telített fekete humorral is – nem tehettem róla, de egyes pontokon egyenesen a Brian Yuzna és Stuart Gordon-féle klasszikus Lovecraft adaptációkra emlékeztetett. Vannak kedvenceid a filmjeik közül?
J.L.P.: Oh, természetesen. A Dead Shift az én Re-Animatorom. Nagyon szerettem volna újrateremteni a film bámulatos extrém horrorból és őrült humorból álló keverékét. A második fejezetbe is írtam humorosabb részeket, de a kedvencem, amikor az első holttest felkel a műtőasztalon és a két doktor egymásnak dobálja a könyvet, hogy a lény nehogy megkaparinthassa. És közben ömlenek ki a belei és üldözi őket, és az egész jelenet iszonyatos, de egyben hihetetlenül vicces is. Ha felkérnek, hogy olvassak fel a Dead Shift-ből, mindig erre a részre esik a választásom, mert remek alkalom egy kis színészkedésre. Hogy válaszoljak a kérdés másik felére is – igen, imádom az összes Gordon és Yuzna-féle Lovecraft filmet. A kedvencem valószínűleg egy döntetlen lenne a Re-Animator és a Dagon között, de nagyon szeretem Yuzna Necronomiconját is, különösen az első epizódját, a Vízbefulltakat, amelyet Christopher Gans, a későbbi Silent Hill film rendezője készített.

CG.: Vannak további terveid ezekkel az erőkkel – esetleg későbbi történetek, amelyek ugyanebben a világban játszódnak? Végső soron ezeket az ősi teremtményeket csak ideiglenesen megállították, nem pusztultak el, és az esély, hogy később megpróbálnak ismét betörni a világunkba, továbbra is nyitva áll.
J.L.P.: Őszintén szólva nem tudom. Ha a könyv fogadtatása jó, és az emberek szeretnének egy Dead Shift 2-t, örömmel írok egy folytatást – majd meglátjuk. A legszórakoztatóbb az ilyen anyagban, hogy bárhol játszódhat és gyakorlatilag bármi történhet. Hatalmas szabadságot ad íróként, de egyúttal ijesztő is, mert az emberek elvárnak néhány igen bizarr elemet a könyvtől. De szeretem ezt a kihívást.

CG.: Amikor horrortörténetekben az emberi faj ilyen lényekkel kerül összetűzésbe, mindig felmerül a kérdés: az emberiségnek lehet esélye? Meddig észszerű az, hogy az emberek képesek felvenni a harcot több milliárd éves erőkkel?
J.L.P.: Nos a jó történetek egyik fő eleme a konfliktus, és egy nagy adag rejtély is sokat segít. A Cthulhu-mítoszban mindkét elem fellelhető – valóban, hogyan menekült meg az emberi faj, ha ezek a lények ilyen hatalmasak, ősiek és mindentudóak? Miért nem győztek még? Szerintem pont ezért népszerű ez a típusú történet, mármint ha eltekintünk a csápoktól, a nagy szörnyektől és ősi könyvektől, a tény, hogy ezek a lények nem léptek be a világunkba, de soha nem adják fel a próbálkozást. Egy csodálatos recept végtelenül változatos történetekhez, amelyek a miért kérdését járják körbe.

CG.: A House of Mortal Cinema-n megjelenő remek filmkritikáid mellett mire számíthatnak tőled az olvasók a jövőben?
J.L.P.: Köszönöm, örülök, hogy tetszenek! Igen, a kritikák addig folytatódnak amíg a különböző kiadók küldik nekem a bemutatható filmeket. Másrészt jövőre érkezni fog egy új, keménykötésű könyvem egy New York-i kiadótól (nem mondhatok többet, és lehet ennyit sem kellett volna!). Jelenleg a harmadik Dr. Valentine könyvön dolgozok, és még két gyűjteményes kötet is van, amelyeket szeretnék megcsinálni. Azok után még meglátom.

Köszönjük a lehetőséget, és sok sikert kívánunk a továbbiakhoz!

Zoo_Lee