Az AIP (American International Pictures) az ötvenes évek közepén jött létre, mégpedig azért, mert egyik alapítója Samuel Z. Arkoff hiányolta a művészetet az akkori Hollywoodból, mondván, hogy a biznisz kiszorítja azt. Így jött létre első filmjük, a null költségvetésű The Fast and the Furiuos és egy hosszú, súlyos dollár milliókat hozó együttműködés Roger Cormannel. Francba a művészettel, a biznisz, az biznisz.

Az art deco giccses fennhéjázásának árnyékában egy megbecsült orvosprofesszor – aki ráadásul tiszteletben álló művész volt – szedi áldozatait az Ószövetség tíz csapásának mentén. A Scotland Yard nyomozói lassan kiderítik, hogy Phibes anno autóbalesetében nem hunyt el, de testén súlyos deformációk mentek végbe, arca eltorzult, hangját elveszítette. Felesége nem sokkal a baleset előtt hunyt el, Phibes pedig az orvosi teamet hibáztatja. Így az összes emberre, aki akkor ott volt a műtőben, az örök sötétség vár.

Vannak avítt logikátlanságok, de alapvetően tényleg piszkosul szórakoztató klasszikus, Robert Fuest rendezése. Ez persze az AIP-nak köszönhető, és annak, hogy a piac felméréséhez igazán értettek. Az eredeti forgatókönyv mindenféle humort nélkülözött, és egy félelemverejtéktől büdös bosszúhadjáratról szólt. Viszont Louis „Deke” Heyward, a londoni kirendeltség első számú producere/átírója/szupervájzora, mondhatni tótumfaktuma ráébredt, hogy bár sikeres volt a Witchfinder General, meg a Murders  in the Rue Morgue, azért szükség van a feszültség oldására. Így lettek a rendőr karakterek kissé esetlenek, angol humorral átitatottak; a főnyomozó nevével való játék (Trout=pisztráng) kötelező elemmé válik; a helyszínelő pedig a szekrény tetején, négykézlábra ereszkedve, nagyítóval keresi a nyomokat.

Vincent Price 100. filmje – amúgy nem ez a századik, de az AIP reklám gépezetét működés közben ezt pont nem érdekli -, vállalható, sőt a remek díszletek, az ötletes, és tényleg brutális gyilkosságok (semmilyen szinten nem lóg ki az Arkoff-formula harmadik pontjából: Killing (a modicum of violence) a mai napig visszaköszönnek más mozikban (Fűrész első illetve hatodik része, Carpenter: Köd, Cigarette Burns stb.)  A halhatatlanok listáján igazán helyet követel magának, Price mellett ráadásul két színészlegenda „statisztál”, Joseph Cotten és Hugh Griffith.

Összegezve: egy csúcspontokkal teli, jellegzetes és emlékezetes jelenetekkel tűzdelt horror az The Abominable Dr. Phibes, ami pont ezért alig egy év alatt a folytatását is megérte. Semmihez sem hasonlítható, eredeti mű.

Értékelés: 8/10

Miskei