Evangerion Shin Gekijōban (ヱヴァンゲリヲン新劇場版), avagy Evangelion: Új Mozi Verzió – erre keresztelték a Neon Genesis Evangeliont felújító és kissé átértelmező filmművészeti alkotásokat. Ugyan az anime élőszereplős feldolgozása igencsak megcsúszott, sőt, a Rebuild harmadik részének DVD megjelenése is erősen késlekedett (2016), úgy tűnik, hogy azon ügyködnek, hogy ez a remek sorozat méltó képi világot kapjon a 21. században. Nem fogom részekre lebontani és igyekszem nem teljesen megismételni önmagamat, inkább az újdonságokra és a változásokra szeretnék kitérni. Ha végre elkészül a negyedik rész is, kaptok egy „leleplező” cikket is, amelyben nem köt majd a spoilermentesség.

Remélem nem lesz túlságosan sovány ez a kis kritikus beszámoló, hiszen csak most fejeztem be az Evangelion teljes elemzését. Tíz hosszú év telt el az utolsó film megjelenése óta és izgatottan vártam, hogy az Evangelion: 1.0 You Are (Not) Alone (Nem vagy egyedül/ Egyedül vagy) milyen újdonságokkal fog szolgálni egyik kedvenc animémmel kapcsolatban. A beharangozójában főleg azt emelték ki, hogy az eredeti sorozatban még technikailag megoldhatatlan koncepciókat most végre sikerült CG-s háttérrel megvalósítani. És itt elsősorban az angyalok alakjáról ismerték be, hogy alaposan revideálták azokat. De ne szaladjunk rögtön a közepére, kezdjük a címmel. Japánul: ヱヴァンゲリヲン新劇場版：序 (Evangelion Shin Gekijōban: Jo), avagy a fent már lefordított Evangelion: Új Mozi Verzió: Kezdet. A Bluray-re már az 1.11-es, rendezői változat került, mely 3 perccel hosszabb a vetítettnél.

Picit tehát változtattak az egész struktúrán és egy négy részes film elkészítésére rendezkedtek be. Már az elején érezhető volt, hogy szerencsénkre nem csak sima felújítást vállaltak be az animátorok az eredeti kópiáról, hanem nekiálltak és gyakorlatilag majdnem a nulláról kezdtek neki a projektnek. A vázlatrajzokból indultak ki, nem kell megijedni, továbbra is Hideaki Anno figyelő tekintete követte a munkálatokat. De túlléptek azon, hogy egyszerű remake-kel újabb bőrt nyúzzanak le a franchise-ról, hiszen nem is lett volna méltó a szellemiségéhez. Helyette szépen egy CG-támogatott verziót készítettek el. A kezdő jelenetet majdnem érintetlenül hagyták, de sikerült egy komplexebb és látványosabb, informatívabb bevezetőt illeszteni az egész cselekményhez. Viszont innentől kicsit dobták azt az illúzióébresztést – legalábbis számomra kevésbé árnyalt az eddig elkészült három film –, miszerint a történet elsősorban poszt-apokaliptikus sci-fi, inkább azt hangsúlyozzák ki, hogy ez bizony egy egzisztencialista dráma. Az eredeti sorozatban Ritsuko szintetikus lényként mutatja be Shinjinek az EVA-01-est, míg itt rögtön lelövi a poént (spolier alert helyett, bocs) és már, mint szintetikus ember hivatkozik rá. Ergo nincs köntörfalazás, a teremtés koronája átlép alkotója feje felett és mesterséges élőlényt hoz létre.

Belekerülünk a közepébe, az egész én-tudat, önértékelés, helyünk keresése a világban, vallásos elképzelések, teremtéstörténet, Sündisznó-dilemma, stb egyszerűen a nyakunkba ömlik. Ami nem feltétlenül tesz rosszat az Evangelionnak, sőt talán még jól is áll neki, hogy nincs mellébeszélés. Ezzel egyszerre válik könnyebben fogyaszthatóvá és iszonyatosan nyomasztóvá és ijesztővé.

Lévén grafikailag is sokat fejlődtek az új változatok, így sikerült a SEELE és a NERV logóját közelebbről is megvizsgálnom. A SEELE monolitján megjelenő Illuminatival kevert szabadkőműves szimbólumon szereplő „Überm Sternzelt richtet Gott wie wir gerichtet” („Mint mi egymást, úgy ítél minket isten fenn az égben” /Rónay György fordítása/) idézet Friedrich Schiller Örömódájának részlete. És a jelentésben szereplő „Plan zur Komplementarität der Menschheit” pedig a Death-ben kifejtett Human Instrumentality Project német nyelven. A NERV erezet nélküli levelében a „God’s in his heaven. All’s right with the world” („Isten fent a mennyben, a világban minden rendben van” /szerk. ford./) pedig Robert Browning Pippa énekel című művéből kiragadott részlet. Üzenete pedig szerintem teológiai ismeretek nélkül is elég nyilvánvaló. Nem beszélve arról, hogy ezen irodalmi művek maguk is olyan kérdéseket boncolgatnak, amelyeket a Neon Genesis Evangelion kendőzetlenül elénk tár.

Az első film a saját bevallása szerint is elsősorban a felújítása az alapműnek, illetve a további cselekmény felvezetése. Ezért az első hat rész tömör összefoglalója helyett szépen, részletesen, bár kevesebb állóképpel dolgozva (annyira nem is bántam ezt) bemutatja nekünk a főbb szereplőket, valamint az angyalokat és az Evákat. A leglátványosabb változást természetesen a Hatodik Angyal alakja hozza. Amit a Neon Genesis Evangelionban még nem tudtak megvalósítani, azt itt megfelelően sikerült kidolgozniuk, számítógépes animációval támogatták meg és így tökéletes – kevésbé nevetséges – szörnyeteggel kell Shinjinek és Reinek szembenéznie. A szabályos oktaéder varázslatos és meghökkentő átváltozásokon megy keresztül, mire sikerül elpusztítaniuk.

Asuka beugrása csak ezután következne az eseményekbe… Azonban az Evangelion: 2.0 You Can (Not) Advance (Nem haladhatsz/Előrébb léphetsz) meglépte azt, amely a rendező bevallása szerint szintén hiánypótló az eredeti koncepcióval kapcsolatban. Ugyanis információt szolgáltat felénk a hiányzó puzzle-darab, a Harmadik Angyal identitását illetően. A sorozatban még nem volt rá lehetőség, hogy megrajzolják azt a lényt, amelyet pont ezért ki is hagytak. Ti nem voltatok rá kíváncsiak, hogy miért pont a Negyediknél kapcsolódunk be, amikor az első kettőről később értekezik a Neon Genesis Evangelion, azonban ezt teljes mértékben hanyagolta? Hogy csak történet szempontjából fontos-e ezen szál megismerése, azt most itt elintézem azzal, hogy az új szereplő felvezetéséhez mindenképpen elengedhetetlen volt. Japánul a folytatás: ヱヴァンゲリヲン新劇場版：破 (Evangelion Shin Gekijōban: Ha), avagy Evangelion: Új Mozi Verzió: Törés. A digitális korongra itt is egy rendezői változat került, ami elvileg 4 perccel hosszabb.

Ügyesen elő is vezettem, hogy a második epizód egy igazi töréspontot jelent az animében az eredeti cselekményvezetéshez képest. Kaptunk príma új szereplőt, Asuka belépője is hasonlóan fergeteges, mint eredetileg, de kellőképpen más is. Nem változtatták meg a személyiségeket, de hogy őszinte legyek, a beugrónkat nem tudtam elsőre hova tenni. Viszont szintén nem szaladnék rögtön előre, a sűrűjébe.

Tehát némi közjáték után belecsapunk a folytatásba és színre lép Asuka Langley Shikinami (式波・アスカ・ラングレー =式波= forma + hullámok = hullámforma, アスカ = Asuka = egy indiai városrész neve, ラングレー = Langley név, illetve a USS Langley nevű repülőgép anyahajó neve), aki a teljesen felújított (ténylegesen módosításokon átesett) EVA-02-essel robban be a maga sajátos módján. A Hetedik Angyal is gyönyörű új, szimbolikus alakban pompázik és korántsem olyan bénácska, mint elődje volt. Hálát mondhatunk a rendezőnek, hogy azért a filozófiai, pszichológiai, teológiai mondanivaló itt sem sikkadt el, ezt a fonalat tovább gombolyítják, és jóval élesebben kiütközik, mint a sorozatban. Folytatódik a Sündisznó-dilemma és a szocializálódás kérdésköre, az elfogadás és megnyílás, a harmonizálás és a kooperáció, a könnyed játék és a fegyelmezett harc ellentétei.

Hogy mi mindenben rúgja még fel a Rebuild második epizódja a cselekményt, azt nem szeretném elárulni, de elsőre nézve erősen sokkolóan hatott. Olyan meglepetéseket raktak bele, melyek ezerszer durvábbá, súlyosabbá változtatták a történetet és üzenetét. A kapcsolatokat olyan szintre sikerült emelni, hogy – mint kihangsúlyoztam – nincs rózsaszín fátyol, amely eltakarhatná az elmélkedés valós szándékát. Nem egyszerű befogadni a módosításokat, de ha elvonatkoztatunk a történettől, rájövünk, hogy mit miért tettek az alkotók. Kicsit úgy érzem, hogy megpróbálták a közönséget ráhangolni a folytatásra, és ehhez egész egyszerűen el kellett törniük bennünk valamit, hogy megfeledkezzünk a sorozatról és elrugaszkodjunk attól a gondolattól, hogy egy egyszerű remake készült volna. Bevallom, ez hibátlanul sikerült. Talán túlságosan is, hiszen nem tartom elképzelhetetlennek, hogy rengetegen elrettentek a folytatástól, amely ez után következett. Mondhatnám azt is, hogy emiatt csúszhatott meg a harmadik rész kiadása, de ugye 2012-re elkészült, csak a 3. DVD késlekedett 2016-ig. Viszont korábban már ellőttem az okot, miszerint az új Godzillán dolgozott a stúdió. Ami remélem, hogy megérte, mert iszonyatosan csalódott voltam anno és nem is sejtettem, hogy az előrendelésem röpke NÉGY évig nem érkezik majd meg.

Tehát annyira nem kell meglepődni, hogy a második rész – ha nem is gyökerestül, de – szorosan a történetet nézve rengeteg mindenben eltér a NGE-tól. Ez első körben bizonyára ellenérzetet vált ki az emberekben – bennem is emésztődnie kellett – és ezért igencsak megbotránkozhattok a zárójeleneten. Ennek ellenére izgatottan és már-már türelmetlenül vártam a folytatást. Az Evangelion: 3.0 You Can (Not) Redo (Nem teheted meg nem történtté/Visszacsinálhatod) már címében is üzent a nézőknek, hogy egy alternatív szálon folytatódik a történet. Ha távolabbról szemléljük az eseményeket, rájöhetünk, hogy nem is annyira tértünk el a sorozattól, csak a körítés helyett egy körültekintően megélesített, rozsdamentes acélból készített sterilizált sebészszikével rettenetesen belevágnak az agyunkba. Röviden egy tökéletesen időzített és kivitelezett mindfuck a harmadik epizód. Viszont ez már olyannyira eltér az egésztől, hogy bármely szó, amit ejthetnék róla, az elspoilerezné az élményt és tönkretenné a felismerés varázsát, darabokra zúzná ifjonti, szűzies lelkünk hófehéren csillogó és gyanútlanul kíváncsiskodó ártatlanságát.

Csupán annyit teszek hozzá, hogy egy magasabb szintre helyezi az egész művet és olyan megvilágítást mutat nekünk, amelyet ugyan érint a The End of Evangelion is, azonban itt jóval hangsúlyosabb szerepet kap. Viszont egy új területre merészkedni csak akkor ildomos, ha sikerül megfelelőképpen lezárni az egészet a negyedik résszel. Jelenleg ez a projekt késlekedik, kvázi semmilyen biztató hír nincs róla. A harmadik epizód japánul: ヱヴァンゲリヲン新劇場版: Q Quickening (Evangelion Shin Gekijō-ban Q Quickening), úgyis mint, Evangelion: Új Mozi Verzió: Élénkülés. A végső epizód munkacíme csak arra utal, hogy lezárása lesz a történetnek. A Bluray-en található preview alapján kimondottan izgalmas lesz, de nem tudni, miként őrzi majd meg eredeti hangulatát, illetve üzenetét. Azt kell, hogy mondjam: magas a mérce, amelyet a The End of Evangelion egykoron állított és nagyon kíváncsi leszek rá, hogy sikerül-e megugrania azt, vagy a mélybe zuhan.

Az alkotógárda gyakorlatilag ugyanaz volt, mint a Neon Genesis Evangelionnál és szerencsére a szinkronhangokat is sikerült megtartaniuk. A vége főcímek sorban:

1. Hikaru Utada: Beautiful World
2. Hikaru Utada: Beautiful World -PLANiTb Acoustica Mix-
   1. Megumi Hayashibara: Kyō no Hi wa Sayōnara
   2. Megumi Hayashibara: Tsubasa wo Kudasai
3. Hikaru Utada: Sakura Nagashi

Nos, a végére érkezve most kellene kimondanom a frankót, hogy ezeket a filmeket ajánlom-e vagy nem, ugye? Ha valakinek tetszett a NGE és imádta a The End of Evangeliont, akkor hajrá, ezt hagyja ki. Amennyiben a szellemisége ragadta meg és a rengeteg téma, amelyre rávilágít, szájába veszi, lenyeli, megemészti, feldolgozza, kiválasztja vagy kiköpi, kiüríti és a maga nyersességében elénk tárja, akkor viszont azt kell mondanom, tegyen próbát, ugyanis – egyelőre – nem csak hogy kiemeli a főbb elemeket, hanem képes egy új szintre emelni azokat és egy extra dimenzióba léphetünk vele. Várjuk az utolsót (Rebuild of Evangelion: Final).

Értékelés: 8.5/10 (a vége dönti el)

Smaragd Sárkány